Tegnap sajnos annyira elúsztam mindenféle munkával, hogy az esti MIZUs swingórára képtelen voltam odaérni. Biztos megint olyasmiről maradtam, le amit tripla annyi idő alatt tudok megtanulni, mint az átlagnépesség. 🙁

Még a stepórámról is elkéstem, amit Bogi tart az Oktogonban. Mit sem sejtve kapcsolódtam be az órába és kopácsoltunk mindenfélét. Bogi természetesen már tökéletesen ismerve a képességeimet ilyen és hasonló utasításokat adott a csoportnak “ebből a timestep-ből mindenki kettőt csinál, SchF négyet”. Az instrukció magyarázata a következő. Ha valamelyik lépésből (amit úgy-ahogy tudok) azt mondják, hogy meg kell csinálnom kettőt, akkor tuti, hogy csak az első sikerül. Ha azt mondják fél perc múlva. hogy csináljak meg négyet, akkor kettőig-háromig általában eljutok, majd, ha visszatérünk a kötelező kettőhöz, akkor tuti, hogy csak az első sikerül. Kicsit nehéz velem…
Biztos a stressz miatt van.

Az óra végén azonban megütötte a fülem egy félmondat (és a gazdája 🙂 ) , miszerint “akkor még januárban biztos, hogy vannak órák?”
Szokott “hazaautózástelefonunk” alatt Bogi nem mondott semmi ezzel kapcsolatosat én pedig elfelejtettem rákérdezni, de ma nem hagyott nyugodni a dolog és felhívtam. Sajnos a “worst case scenario” lépett érvénybe, azaz megszűnnek az óráink. Az érvek teljesen logikusak és nem is értem, hogy hogyan húzhattuk ki ennyi ideig. Elvileg létezik egy kb. 12 fős csoportunk, aminek van egy durván 6 fős kemény magja, akik minden órán ott vagyunk a csoport többi tagja ellenben annyira hobbi szinten jár, hogy magát az órára járást is hobbi szinten űzi. Emiatt gyakorlatilag nem nagyon lehet haladni elég régóta, mert így még egy néhány lépéses sornál ketten az első lépést nem tudják, ketten a másodikat, stb. Ráadásul sem a tanárnak, sem az iskolának nem érdeke egy fix 6 fős csoport fenntartása. Igazából ez nem jelenti szteppes “pályafutásom” végét, hiszen eddíg is jártam magánórákra (gyakorlás helyett), de azért szomorú.