Indexet olvasgat az ember, és már sokadszor, nem hisz a szemének.
“Enyhítette a Pécsi Ítélőtábla kedden jogerősen annak a szenyéri nőnek a büntetését, aki tavaly áprilisban gyógyszerekkel akarta megölni 13 hónapos gyermekét.
A táblabíróság Makai Lajos vezette tanácsa a 25 éves nőt az ügyben első fokon eljáró bírósággal megegyezően 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében találta bűnösnek, de egy év, három év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre mérsékelte a korábbi két év, öt évre felfüggesztett szabadságvesztését. Az indoklás szerint azért, mert a vádlott által adott gyógyszermennyiség nem volt halálos adag.
A megromlott idegállapota és dühkitörései miatt korábban pszichiátriai kezelésben részesülő nő szeretett volna elköltözni a vele rendszeresen összetűzésbe kerülő szüleitől a korábbi élettársi kapcsolatából született kisfiával, de az új otthon megteremtéséhez szükséges hitelkérelmeit a bankok elutasították. Tavaly tavasszal határozta el, hogy gyermekével és önmagával is végez.
Az anya 2011. április 7-én több, számára felírt gyógyszert ledarált, a gyermek tápszerébe keverte, majd este megpróbálta megitatni a kisfiúval, a gyermek azonban csak néhány kortyot ivott belőle. A nő a maradék tápszert kiöntötte, és megpróbálta felvágni az ereit, de csak hámsérülést okozott magának.
A gyermeket a nagyszülők másnap kórházba vitték, miután észrevették, hogy túl nyugodt, és nem tudja magát megtartani. Az anya a kórházban egy nővérnek sietve átadott egy kézzel írt cédulát, rajta a gyerekének beadott gyógyszerek nevével, majd elmenekült. A gyermeknek kimosták a gyomrát, és megállapították, hogy enyhe nyugtatómérgezést kapott. A teljes folyadékmennyiség elfogyasztása akár a halálát is okozhatta volna.”
Lassan az az érzése az embernek, hogy a magyar bírói kar, szándékosan megy szembe az átlagos állampolgárok igazságérzetével csak, hogy sokadszorra beleverjék az orrunkat a “Magyarországon nem igazság-, hanem jogszolgáltatás van” mantrába, mintegy kiemelve saját maguk mindenhatóságát és mindenek fölött állását.
Lassacskán, már nem is ügyelnek arra, hogy olyan indoklásokkal álljanak elő, melyek legalább egy kicsit csökkentenék a kiszabott büntetési tételek, lassan szürreálisan alacsony mivolta miatti, esetleges rossz érzéseket. Miután a különféle híradókban és az esetről készült filmben Magyarország lakosságának jelentős százaléka hallotta a vallomásokat, hogy a Sztojka féle társaság a Cozma-ék megjelenése után, szándékosan és szervezetten kötött bele a sportolókba és a saját szemünkkel láttuk a biztonsági kamera felvételén, hogy a támadók, milyen “szervezetten” üldözik az akkor más sebesült Cozma-t és társait a veszprémi szórakozóhely lépcsőjén, egyedül a bíró nem látta bizonyítottnak az akarategységet és ezért enyhítette a büntetést. A “viszkis”, 17 évet kapott, ezek a gyilkosok, ennek a felét. Ha nem Cozma-ról szólt volna az ügy még kevesebbet. És a családtagok tapsoltak és ujjongtak az ítélet hallatán. Az, hogy a rokonaik megöltek és életveszélyesen megsebesítettek másokat, egyáltalán nem érdekli őket. Így vannak szocializálva! A tettesek már voltak eljárás alatt erőszakos cselekmények miatt…
Ez tényleg egy “üzenet” volt az erőszakos cselekmények elkövetőinek.
Visszatérve a mostani esethez, a másodfokon eljáró bíró, enyhítette, az amúgy is érthetetlenül “csak” felfüggesztett ítéletet, de amikor az ember ahhoz a részhez ér az indoklásban, hogy “vádlott által adott gyógyszermennyiség nem volt halálos adag”, teljesen jogosan vetődik fel, hogy WTF????
- A VÁDLOTT BEVALLOTT SZÁNDÉKA VOLT, HOGY MEGÖLJE A GYERMEKÉT
- A TELJES ADAG MÉREG ALKALMAS LETT VOLNA , HOGY MEGÖLJE
- CSAK AZ MENTETTE MEG A GYEREK ÉLETÉT, HOGY NEM ITTA MEG A TELJES ADAG TÁPSZERT
Ezek után az egyáltalán nem tisztelt bíró, ezt úgy értelmezi, hogy “az adott gyógyszermennyiség nem volt halálos adag”?
Az ADOTT gyógyszermennyiség, halálos adag volt, az elfogyasztott adag nem volt halálos és ez qrva nagy különbség!
Ha ezek után valaki “MEGÖLLEK ROHADÉK!” üvöltéssel, késsel rám támad az utcán és meg akar ölni, de az utolsó pillanatban sikerül úgy elfordulnom, hogy csak a lépemet, vagy a fél vesémet kell kivenni és nagy nehezen túlélem a dolgot, akkor a a tisztelt támadó büntetését, gondolom korlátlanul lehet enyhíteni, mert végül is a szúrás nem volt halálos. Igaz, azt, hogy nem haltam meg csak magamnak köszönhetem. Ha ez így folytatódik a végén még majd nekem kell fizetnem a támadó ruháinak tisztíttatását a vérfoltok miatt és a késének újraélezését, ha esetleg csontot ér a szúrás…
Valamilyen szinten, akár a bírói karon belül, azért mégiscsak szükség lenne, valamiféle visszacsatolásra, minőség ellenőrzésre, vagy nem is tudom, hogy miképpen lehetne ezt megfogalmazni. A bíróságok érinthetetlensége, nagyon kényes politikai téma, teljesen érthető a befolyásolástól való félelem, de az mégsem mehet a végtelenségig, hogy az érinthetetlenek kasztjaként, erőszakos bűncselekmények elkövetőinek ítéleteivel “játszva” azon állampolgárok életét és testi épségét veszélyeztetik, akik adójából eltartják őket, nem is olyan rosszul.
Egy nagyon egyszerű ötlet, tényleg csak gondolatébresztőnek.
Ha egy bíró az adott bűncselekmény miatt kiszabható büntetési tételnek nem a maximumát adja, például a kiszabható 5-től, 30 évig terjedő időszakból csak csak 7 év letöltendőt ad és “maradék” 23 évben az elkövető újabb bűncselekményt követ el, akkor a bíró az én véleményem szerint, igenis FELELŐS ezért az újabb bűncselekményért. Nem teljesítette kötelességét, nem védte meg a társadalmat a bűnözőtől.
Mi lenne, ha minden bírónak, csak három ilyen “tévedési” lehetősége lenne???