Ma szolfézs vizsga után átcaplattam két teremmel odébb, hogy a múlt pénteken miattam elmaradt óra helyett, most elfújjam a vizsgaanyagot annak eldöntésére, hogy az “egészen katasztrofális” és az “egy vasöntödében, vagy közvetlenül légkalapács mellett már elmegy”, illetve “érdekes dodekafon darab volt, de neked a a süss fel napot kellett volna játszani” szintek közül, éppen hol tartok. Éppen az egyik zongorakíséretes darabbal próbálkoztam, amikor tanárom közölte, hogy az utolsó zongorás próba után, ami csütörtökön lesz, egyszer még tudunk találkozni egy kicsit “csiszolódni”. Ez kissé meglepett, mert én úgy tudtam, hogy a vizsga pénteken lesz, de kiderült, hogy az előző zongorás próbám, rossz szokásomhoz híven pont akkor “dolgoztam”, azaz mentem ki a teremből mert az egyik ügyfél felhívott, amikor mindenki megtudta, hogy a vizsgánkat áttették jövő hét keddre.

A hétvégén, így lesz még alkalmam mély depresszióba és reménytelenségbe süppednem, amikor nyolcvanadszorra sem tudom eljátszani azt a két fránya triolát egymás mellett…

Ps: a szolfézs vizsgáról röviden csak annyit, hogy a csoportunkban én vagyok az egyetlen hangszeres, a többiek mind énekesek és a gyakorlati részt megtekintő “vendégtanár” énektanár volt és pont hozzám ült le legközelebb. Komolyan megsajnáltam, amikor sikerült a csak az indiai, vagy japán zenében előforduló hangközöket kiénekelem, mondjuk a “Hej, Dunáról fúj a szél” című, roppant bonyolult darabban.

A céges mirci mellett, kb. két hete megjelent egy fekete kandúr a cégünknél, aki a maradékokat ette meg rendszeresen a cirmos után.
Kb 10 napja meg tudtam nézni közelebbről és majdnem rosszul lettem, mert szerencsétlenben, csak a nyak vonalán több mint húsz kullancs volt és egyéb helyeken is volt még benne legalább ennyi. A nyakán már nem is volt szőr a gyulladásoktól és attól, hogy kikaparta. Kiraktam a legfinomabb kaját az ablakba és egy résen sikerült a nyakára csepegtetni egy hosszú hatású kullancsirtót.

Tegnap sikerült ismét közelről megnéznem és egyetlen kullancsot sem láttam benne! A nyakán, bár még sebes a vakarásoktól, de mintha kezdene visszanőni a szőr.

Régi (fél éves) ügy, de most futottam bele a felvételbe, egy igen bonyolultan kacskaringó linkfolyamat végén. Statisztikai grafikonokkal kapcsolatban indítottam el az első keresést és találati oldalon lévő újabb link, majd az újabb oldalakon lévő újabb linkeket követve, kb. a hatodik lépésben jutottam el ehhez a gyöngyszemhez.

Érdemes lenne egy kicsit alaposabban körbejárni a témát, hogy a nézőkben a számok, vagy az oszlopok mérete okozott mélyebb memórialenyomatot.

Még a múlt héten kedden (eddig nem volt időm írni) egy kis énekes madár, nekirepült az irodánk ablakának és “lezuhant”. A kollégák, akik észlelték az esetet, gyorsan kimentek a kertbe és bepakolták egy papírdobozba az elkábult madarat, mert több macska is rendszeresen cirkál arrafelé. Mivel a sérülése nem tűnt súlyosnak, bevállaltam, hogy hazahozom, mert nekem itthon van egy rakat olyan “tárolóm”, melyben rövidebb ideig, viszonylag kényelmesen el lehet a kismadár. Próbáltam egy kicsit etetni-itatni, aztán hagytam regenerálódni.

Mivel megjelenése igen nagy izgalmat okozott a macskák között, egyrészt áthelyeztem egy sokkal kényelmesebb kalitkába, másrészt visszavittem a munkahelyemre. Sajnos, másnap egyértelművé vált, hogy a szárnyát nem egyszerűen megütötte, hanem komolyabb baj van vele. Felhívtam a Budapesti Állatkertet, hogy befogadják-e a sérült madarat? Szerencsére igenlő választ kaptam, de már nem volt időm bevinni.

Másnap, hogy kicsit elviselhetőbbé tegyem számára fogságot, este szabadon engedtem az irodában, ahol szépen végigugrált mindenen, ahova rá tudott telepedni (a képek ekkor készültek) és érdeklődve fedezte fel a sokkal nagyobbra növekedett birodalmát. Itt is meg tudtam figyelni, hogy csak nagyon rövid “ugróstartos” kis repülésekre képes.

Hamarosan megtalálta szobanövényt és búvóhelynek használva, bevackolta magát a levelek közé. Később, amikor a kollégák már hazamentek és minden elcsendesedett, szépen el is aludt a “fán”.

Péntek reggel nem kis üldözés után sikerült végre befognom, majd bepakolnom egy újabb papírdobozba és elindultam vele az állatkert gazdasági bejáratához, ahol (mint a telefonbeszélgetésből megtudtam) le lehet adni a sérült állatokat. Kissé messze sikerült parkolnom, de a csipcsiripet tartalmazó dobozzal a kezemben pár perc alatt odasétáltam.

A portán ki kellett tölteni egy nyomtatványt a személyes adataimmal és, hogy hol találtam az állatot, szerintem milyen sérülése van, majd egy kis helységben otthagytam a madarat. Nagyon remélem, hogy sikerül rendbe hozni a szárnyát és újra röpképes lesz!

Azt hiszem sok mindent lehetne mondani az alábbi esetre, de azt, hogy gondatlanság (a vád elvileg gondatlanságból elkövetett emberölés lesz), semmiképp. Talán a különös kegyetlenséggel elkövetett, szándékos emberölés, közelebb állna a valósághoz.

Halálra éheztettek egy másfél éves gyermeket
Index/MTI

2013. április 17., szerda 20:35 |

Meghalt egy másfél éves gyerek a Fejér megyei Agárdon, mert szülei hónapokon keresztül alig adtak neki enni és inni, hangzott el szerda este az M1 Híradójában. A Tények úgy értesült, hogy a szülők úgy gondolták: elég, ha fénnyel táplálják.

A vasárnap kiérkező mentők már nem tudták megmenteni a gyermek életét. A Híradó információi szerint a vállalkozóként dolgozó, jó körülmények között élő szülők orvost és védőnőt nem engedtek be a házba, a szociális ellátást visszautasították.

A kisfiú otthonszüléssel jött a világra, születését be sem akarták jelenteni, anyakönyvet is csak az önkormányzat határozott fellépése után váltottak ki.

Az első orvos szakértői vélemény szerint a másfél éves kisfiú krónikus alultápláltságban szenvedett, és gyakorlatilag éhen halt. Fél évesen még hat kiló volt, halálakor már csak négy és fél.

A rendőrség büntetőeljárást indított a szülők ellen, akik szabadlábon védekezhetnek.

Nehezen hiszem, hogy a helybéli hagymatermesztés olyan veszteséges lenne, hogy megéri Kínából, Németországból és Hollandiából odaszállítani a helyszínre, válogatni és csomagolni. Lehetséges, hogy egyszerűen néhány forinttal több haszonnal jár, ha importálnak és csomagolnak Makón(!). Komolyan felül kellene vizsgálni a mezőgazdasággal és mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos támogatásokat IMHO!

Lehet, hogy valamit rosszul értelmeztem tegnap, de mintha a belügyminiszter katasztrófa helyzetet hirdetett volna ki.

Ehhez képest ma azt hallom, hogy azokon a településeken, ahol még mindig nincs áram, nehezíti a helyreállítást, hogy “szorgos, dolgos kezek”, levágják és ellopják a viharban megsérült távvezetékeket. Tessék mondani, nem erre való a statárium intézménye? Konkrétan nem arra gondolok, hogy a helyszínen lőjék agyon az illetőket (bár ez is egy viszonylag végleges megoldás), hanem fordítsanak energiát a tolvajok (szerintem terroristák) felderítésére és elfogására, majd gyorsított eljárásban kínálják meg őket, úgy 20-25 évvel.

Tegnap érdekes “kalandom” volt egy viszonylag nagy gyógyszertárban. Mivel jóanyám receptjeit is én váltottam ki, így egy igen vaskos köteggel indultam el, majd amikor sorra kerültem előre is elnézést kértem a gyógyszerésztől a harminc darab recept miatt, de ami ezután következett, arra tényleg nem számítottam.

Tudni kell, hogy én egy eléggé drága és ezért viszonylag ritkán felírt hatóanyaggal szúrom magam 24 óránként, ezért kis gyógyszertárakban általában nem is tartanak raktáron ebből az injekcióból. Ha valaki 0,6 mg-ot szúr magának, akkor egy “toll” egy hónapig elég, ha 1,2 mg az adag, akkor két toll fogy egy hónap alatt és teljesen logikusan, ha 1,8 mg az adag, akkor három toll fogy. Én ezt az utóbbi adagot adom e magamnak, ami folyamatos problémát jelent a gyógyszertáraknak, mert egy dobozban két toll található, így fel kell bontaniuk egy dobozt, ahhoz, hogy három tollat kaphassak. A problémát tetézi, hogy viszonylag nagy körzetben én lehetek az egyetlen, aki ezt a gyógyszert kapja, így minden egyes doboz bontáskor, megígértetik velem, hogy a következő hónapban is hozzájuk megyek, nehogy rajtuk maradjon ez a drága berendelt termék.

Tegnap, pont a helyzet megkönnyítése érdekében két havi receptet igyekeztem kiváltani, hiszen így 3 dobozt kellett volna kapnom, de úgy tűnik a logika ezen a területen nem érvényes. Történt ugyanis, hogy ebben a gyógyszertárban (ezt szinte biztos, hogy egyedileg lehet állítani), ennek a gyógyszernek a doboza “nem bontható” státuszúra volt állítva. És itt lép be a csodálatos matematika a képbe, ugyanis emiatt a beállítás miatt 2 x 3 , nem egyenlő 3 x 2-vel! Azaz, mivel egy recepten 3 toll szerepel és a doboz nem bontható, nem lehet kiadni az adagomat hiába kellene összesen 6 tollat kapnom. Hatalmas telefonálgatás kezdődött a patika vezetője felé, hogy mit is csináljanak és legalább 45 percet álldogáltam a pultnál. Szerencsére, még két helyen folyt a kiszolgálás, de gondolom a várakozók igen sűrűn emlegették a felmenőimet, amiért feltartottam a sort. A történet jelenleg ott tart, hogy holnap délután visszamegyek a gyógyszertárba amikor ott lesz a vezető, aki elvileg képes lesz meghozni azt a döntést, hogy miképpen is gubancolják ki, vagy vágják át a gordiuszi doboz ügyet.