Most, gyakorlatilag az adást követően két hónappal jutottam el odáig, hogy meg tudtam nézni a CMT (Country Music Television) 2010-es díjátadóját, itt-ott persze belepörgetve. Azonnal felkaptam a fejem LeeAn Rimes, Swingin című dalára. Egyrészt kedvelem a hölgyemény hangját, másrészről egy elég jó kis pörgős dalocskát adott elő. Alaposabban odafigyelve, nagyon ismerősnek tűnt, szinte mindenki a színpadon. Sajnos a YouTube nem hagyja, hogy az “élő” műsorból kivágott számot megosszam, de a hivatalos videóban is ugyanazok (is) szerepelnek.

Üres óráimban, szépen az elejétől nekiálltam megnézni, egyik kedvenc “féltudományos” ismeretterjesztő sorozatomat a Penn & Teller Bullshit-et. A hetedik évadban a 2012-es világvégéről szóló részben találtam ezt a gyöngyszemet:

Természetesen R.I.P. Gary Coleman. Már nem tudja megsemmisíteni a Földet

Kicsit több mint három évvel ezelőtt írtam a So You Think You Can Dance, harmadik évadja kapcsán Bryan Gaynorról.

A jóember most ismét feltűnt a versenyben. Megint jelentkezett, megint kiesett a koreográfia körben, de a producerek adtak egy lehetőséget neki és két társának, hogy néhány tízmillió néző előtt megmutassák, hogy mit tudnak. Hát ezt tudják:

Aki lusta visszaolvasni, annak kedvéért közlöm, hogy a középső srác, gyakorlatilag nyomorék, egy fejlődési rendellenesség miatt és ennek ellenére “dolgozik”, fejlődik évek óta a tánc területen. Mindezek mellett egyetemre jár (járt?) és folyamatosan “önmegvalósít”.

Jelenlegi kedvenc nyomozós sorozatom egyik epizódja a következő felvezetéssel kezdődött:

Aki látta a Firefly című sorozatot, vagy a Serenity című filmet, az tudja, hogy ez miért roppant vicces.

A Britain’s Got Talent most futó negyedik évadjának hétvégi fordulójában, IMHO két említésre méltó táncos produkció is szerepet kapott.

A Twist&Pulse duó, rettenetesen ötletes koreográfiájával tűnt ki a többiek közül. Amikor a zene mixükben, hirtelen megszólalt az Eastenders főcíme, mely Angliában olyan becsben áll, mint a Szabó család a Szomszédok a Barátok közt és a Jóban rosszban, összegyúrva magam is hangosan felvihogtam.

Az Ice nevű csoportot aztán Simon Cowell kissé érthetetlenül “kínozta” egy ideig, mert nem a csoport tagjai közül került ki a koreográfusuk.

Lassan kezdem komolyan nem érteni az itthoni street dance (mint gyűjtőfogalom) helyzetét. Persze lehet szapulni az ilyen versenyekben fellépő csapatokat, hogy túl kommerszek, meg megalkuvóak, de tessék már észrevenni, hogy nézhetőek, élvezhetőek! Nem is oly rég voltam a Nemzeti Táncszínházban az elvileg egyik “csúcs” magyar csapat műsorán, amit egyrészt végig unatkoztam, másrészről, csöndesen befelé egy kicsit végig dühöngtem, mivel egy sokkal kisebb és elméletileg válogatottabb csapat képtelen volt, még csak a töredékét is produkálni annak az együtt mozgásnak, amit itt a második csapattól láthatunk.

Az éppen most futó Dancing With the Stars évad, viszonylag sok “felemás” érzést váltott ki bennem, ezért nem fog a kedvenc évadjaim közé tartozni, ennek ellenére érdeklődéssel figyelem az eseményeket. Meg kell említeni, hogy a 2002 óta nézettségi adatokban verhetetlen American Idol-t első alkalommal volt képes megverni egy másik műsor és ez a DWTS friss évadja volt.
Hogy mégis mik a problémáim a versennyel? Például a “celebek” kiválasztása. Egyrészről bekerült a műsorba egy olyan versenyző (Kate Gosselin), aki kb. annyira és olyan okokból “celeb”, mint nálunk Győzike. Volt is anyázás rendesen az amerikai blogszférában miatta. A nő ráadásul egy iszonyat retardált hisztis 3,14csaként viselkedett és teljesen kicsinálta a profi partnerét. Nem mellesleg pedig iszonyat béna volt.
A másik problémám, szintén a versenyzőválasztással kapcsolatos. Az egyik versenyző ugyanis az a Nicole Scherzinger (Pussycat Dolls), akinek még a Wikipédia adatlapján is közlik, hogy TÁNCOS!!! Teljesen igazságtalan, hogy amíg a többi versenyző vért izzad azon, hogy megkülönböztesse a bal és jobb lábát, ez a csaj azért kötözködik a profi partnerével, mert egy figura szerinte rossz szögben jön ki a kamerákhoz képest. Persze tényleg szép amit csinál, de nem “igazságos”.

Talán ezért is drukkolok az Erin Andrews, Maksim Chmerkovskiy párosnak. A hölgy egy sima sportriporter és tényleg mindent belead. Mindezek mellett a 180 centis magasságához megtanulta kezelni az igencsak hosszú végtagjait és főleg a standard táncoknál hihetetlenül elegáns.

A páros tagjai egyébként a próbák alatt teljesen kicsinálják egymást az állandó veszekedésükkel, de ez a feszültség lehet, hogy kimondottan jól jött nekik az argentin tangónál.

Tíz perce röhögök…

A swing fellépő csoport következő koreográfiája!