Egy interjúban Dizzy Gillespie a bebop egyik megalkotója, aki egyébként kiváló sztepp és swing táncos volt azt nyilatkozta, hogy a zene és a tánc olyan kölcsönhatásban vannak egymással, hogy mindkettő fejlődik a másiknak köszönhetően. Ő maga imádott táncolni és véleménye szerint a legjobb zenék a “tánczenék”.
Ennek jó példáját láthattuk és hallhattuk a múlt héten pénteken, ahol a Gödör klubban rendezett buliban (köszönet érte Leszl Tominak) a jelenlévők (többsége) óriásit bulizott a Hanság Big Band zenéjére és eközben a zenekar tagjai is jól érezték magukat, ahogy azt a vezetőjüktől megtudtam. Bár a három részből álló koncert kezdetén még viszonylag kevesen voltak a “táncbetonon” a harmadik 45 perces blokk végére, talán a legtöbb táncost láttam a Gödör koncertek eddigi története során.
Köszönhető volt ez annak, hogy a zenekar, ellentétben sok eddig hallott fellépővel, hajlandó volt alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy táncosoknak zenélnek. Nem voltak 6-8 perces, “elszállós” szólókkal tarkított, táncolhatatlan sebességű, vagy éppen stílusú számok. A zenék átlagos sebessége teljesen megfelelő volt, talán még túlságosan is kímélték a táncosokat. És persze ott volt az a kicsi, megmagyarázhatatlan plusz, ami megkülönbözteti az igazi zenélést a kotta lejátszásától.
Bár tele voltam mindenféle technikai eszközzel (kamera, fényképezőgép, mobil hangrögzítő), mégis a “szokásoshoz” képest borzasztó kevés anyagot rögzítettem, mivel inkább élveztem a zenét és persze táncoltam is egy keveset. A mobil hangrögzítő, konkrétan annyira új volt, hogy a koncert kezdete előtt egy órával vettem és sajnos nem tudtam jó pozícióba helyezni a zenekarhoz képes, hiszen ott táncoltak/táncoltunk. Így csak olyan felvétel áll rendelkezésemre, amit szó szerint a zenekar oldalából készítettem, így sajnos a szaxofon sor nem nagyon hallatszik. Azért remélem az emlékek felidézésében segít ez kis hangminta!
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
És persze ne feledkezzünk meg a “beugró” Seventeen Big band-ről sem, akik késő éjszaka fújták a talpalávalót a közönségnek, már beltéren. Sajnos belőlük nem sokat hallottam, mert tekintettel arra, hogy munka szempontjából egy iszonyat zsúfolt és stresszes napon voltam túl, már nem sokkal tizenegy után hazaindultam aludni.
A valódi operaénekesnő, Sarah Walker.
Hazaérve, mint azt a többieknek megígértem “lemostam” magamról a produkciót, néhány (négyet szedtem elő) jobb “Spain” (Chick Corea) feldolgozás meghallgatásával.
