Most, gyakorlatilag az adást követően két hónappal jutottam el odáig, hogy meg tudtam nézni a CMT (Country Music Television) 2010-es díjátadóját, itt-ott persze belepörgetve. Azonnal felkaptam a fejem LeeAn Rimes, Swingin című dalára. Egyrészt kedvelem a hölgyemény hangját, másrészről egy elég jó kis pörgős dalocskát adott elő. Alaposabban odafigyelve, nagyon ismerősnek tűnt, szinte mindenki a színpadon. Sajnos a YouTube nem hagyja, hogy az “élő” műsorból kivágott számot megosszam, de a hivatalos videóban is ugyanazok (is) szerepelnek.

Egy interjúban Dizzy Gillespie a bebop egyik megalkotója, aki egyébként kiváló sztepp és swing táncos volt azt nyilatkozta, hogy a zene és a tánc olyan kölcsönhatásban vannak egymással, hogy mindkettő fejlődik a másiknak köszönhetően. Ő maga imádott táncolni és véleménye szerint a legjobb zenék a “tánczenék”.

Ennek jó példáját láthattuk és hallhattuk a múlt héten pénteken, ahol a Gödör klubban rendezett buliban (köszönet érte Leszl Tominak) a jelenlévők (többsége) óriásit bulizott a Hanság Big Band zenéjére és eközben a zenekar tagjai is jól érezték magukat, ahogy azt a vezetőjüktől megtudtam. Bár a három részből álló koncert kezdetén még viszonylag kevesen voltak a “táncbetonon” a harmadik 45 perces blokk végére, talán a legtöbb táncost láttam a Gödör koncertek eddigi története során.

Köszönhető volt ez annak, hogy a zenekar, ellentétben sok eddig hallott fellépővel, hajlandó volt alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy táncosoknak zenélnek. Nem voltak 6-8 perces, “elszállós” szólókkal tarkított, táncolhatatlan sebességű, vagy éppen stílusú számok. A zenék átlagos sebessége teljesen megfelelő volt, talán még túlságosan is kímélték a táncosokat. És persze ott volt az a kicsi, megmagyarázhatatlan plusz, ami megkülönbözteti az igazi zenélést a kotta lejátszásától.

0038

0039

0040

0041

0042

0043

0044

0045

0046

0047

0048

0049

0050

0051

0052

0053

0054

0055

0056

0057

0058

0059

Bár tele voltam mindenféle technikai eszközzel (kamera, fényképezőgép, mobil hangrögzítő), mégis a “szokásoshoz” képest borzasztó kevés anyagot rögzítettem, mivel inkább élveztem a zenét és persze táncoltam is egy keveset. A mobil hangrögzítő, konkrétan annyira új volt, hogy a koncert kezdete előtt egy órával vettem és sajnos nem tudtam jó pozícióba helyezni a zenekarhoz képes, hiszen ott táncoltak/táncoltunk. Így csak olyan felvétel áll rendelkezésemre, amit szó szerint a zenekar oldalából készítettem, így sajnos a szaxofon sor nem nagyon hallatszik. Azért remélem az emlékek felidézésében segít ez kis hangminta!

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

És persze ne feledkezzünk meg a “beugró” Seventeen Big band-ről sem, akik késő éjszaka fújták a talpalávalót a közönségnek, már beltéren. Sajnos belőlük nem sokat hallottam, mert tekintettel arra, hogy munka szempontjából egy iszonyat zsúfolt és stresszes napon voltam túl, már nem sokkal tizenegy után hazaindultam aludni.

Kicsit több mint három évvel ezelőtt írtam a So You Think You Can Dance, harmadik évadja kapcsán Bryan Gaynorról.

A jóember most ismét feltűnt a versenyben. Megint jelentkezett, megint kiesett a koreográfia körben, de a producerek adtak egy lehetőséget neki és két társának, hogy néhány tízmillió néző előtt megmutassák, hogy mit tudnak. Hát ezt tudják:

Aki lusta visszaolvasni, annak kedvéért közlöm, hogy a középső srác, gyakorlatilag nyomorék, egy fejlődési rendellenesség miatt és ennek ellenére “dolgozik”, fejlődik évek óta a tánc területen. Mindezek mellett egyetemre jár (járt?) és folyamatosan “önmegvalósít”.

A Britain’s Got Talent most futó negyedik évadjának hétvégi fordulójában, IMHO két említésre méltó táncos produkció is szerepet kapott.

A Twist&Pulse duó, rettenetesen ötletes koreográfiájával tűnt ki a többiek közül. Amikor a zene mixükben, hirtelen megszólalt az Eastenders főcíme, mely Angliában olyan becsben áll, mint a Szabó család a Szomszédok a Barátok közt és a Jóban rosszban, összegyúrva magam is hangosan felvihogtam.

Az Ice nevű csoportot aztán Simon Cowell kissé érthetetlenül “kínozta” egy ideig, mert nem a csoport tagjai közül került ki a koreográfusuk.

Lassan kezdem komolyan nem érteni az itthoni street dance (mint gyűjtőfogalom) helyzetét. Persze lehet szapulni az ilyen versenyekben fellépő csapatokat, hogy túl kommerszek, meg megalkuvóak, de tessék már észrevenni, hogy nézhetőek, élvezhetőek! Nem is oly rég voltam a Nemzeti Táncszínházban az elvileg egyik “csúcs” magyar csapat műsorán, amit egyrészt végig unatkoztam, másrészről, csöndesen befelé egy kicsit végig dühöngtem, mivel egy sokkal kisebb és elméletileg válogatottabb csapat képtelen volt, még csak a töredékét is produkálni annak az együtt mozgásnak, amit itt a második csapattól láthatunk.

Az éppen most futó Dancing With the Stars évad, viszonylag sok “felemás” érzést váltott ki bennem, ezért nem fog a kedvenc évadjaim közé tartozni, ennek ellenére érdeklődéssel figyelem az eseményeket. Meg kell említeni, hogy a 2002 óta nézettségi adatokban verhetetlen American Idol-t első alkalommal volt képes megverni egy másik műsor és ez a DWTS friss évadja volt.
Hogy mégis mik a problémáim a versennyel? Például a “celebek” kiválasztása. Egyrészről bekerült a műsorba egy olyan versenyző (Kate Gosselin), aki kb. annyira és olyan okokból “celeb”, mint nálunk Győzike. Volt is anyázás rendesen az amerikai blogszférában miatta. A nő ráadásul egy iszonyat retardált hisztis 3,14csaként viselkedett és teljesen kicsinálta a profi partnerét. Nem mellesleg pedig iszonyat béna volt.
A másik problémám, szintén a versenyzőválasztással kapcsolatos. Az egyik versenyző ugyanis az a Nicole Scherzinger (Pussycat Dolls), akinek még a Wikipédia adatlapján is közlik, hogy TÁNCOS!!! Teljesen igazságtalan, hogy amíg a többi versenyző vért izzad azon, hogy megkülönböztesse a bal és jobb lábát, ez a csaj azért kötözködik a profi partnerével, mert egy figura szerinte rossz szögben jön ki a kamerákhoz képest. Persze tényleg szép amit csinál, de nem “igazságos”.

Talán ezért is drukkolok az Erin Andrews, Maksim Chmerkovskiy párosnak. A hölgy egy sima sportriporter és tényleg mindent belead. Mindezek mellett a 180 centis magasságához megtanulta kezelni az igencsak hosszú végtagjait és főleg a standard táncoknál hihetetlenül elegáns.

A páros tagjai egyébként a próbák alatt teljesen kicsinálják egymást az állandó veszekedésükkel, de ez a feszültség lehet, hogy kimondottan jól jött nekik az argentin tangónál.

A swing fellépő csoport következő koreográfiája!

Az America’s Best Dance Crew című verseny, mindig tud meglepetéseket okozni (talán a legutóbbi évad egy csöppet gyengébb volt, mint atöbbi), de arra nem számítottam, hogy egy itteni koreográfia hatására visítva felröhögök. A harmadik területi elődöntőben (West) fellépett egy Poreotix nevű csapat, akik egyszerűen zseniálisak voltak. Annyira ötletes volt amit csináltak, hogy azóta is többször megnéztem a produkciójukat. Már azon erősen mosolyogtam, hogy Taylor Swift-re nyomták a robotot, de a vége iszonyat ütősre sikeredett!