Ernst Uhrlau, a német hírszerzés vezetője szerint az al-Kaida afganisztáni és pakisztáni tagjai közül sokan Líbiába utaztak, hogy ott a felkelők oldalán a Kadhafi-rezsim ellen harcoljanak. A titkosszolgálat tudomást szerzett arról is, az al-Kaida Maghreb-országokban tevékenykedő, regionális szervezetei is a líbiai lázadókat támogatják. Ez elsősorban az al-Kaida 90-es években alakult algériai csoportjára vonatkozik, ami az egyik legveszélyesebb, legjobban szervezett sejt, és az elmúlt időszakban emberrablásokkal, terrortámadásokkal hívta fel magára a figyelmet.

A német hírszerzés szerint az al-Kaida abból is profitál, hogy az utóbbi hetekben gyengültek a Kadhafihoz hű erők pozíciói, és a diktátor katonái már nem képesek minden fegyverraktárt ellenőrizni, így terroristák néhány raktárból jelentős fegyverutánpótláshoz jutottak. A terrorszervezet a líbiai harcokat a tagtoborzásban is felhasználja: a neten egyre többször írják le, hogy Irak és Afganisztán után Líbia “a globális dzsihád harmadik fő csatamezeje”.

Ha én, egy óbudai lakásból, mindenféle titkosszolgálati jelentések nélkül előre meg tudtam mondani, hogy a “diktátorok” eltávolítása a forrongó arab országokban a terroristák malmára hajtja a vizet, akkor erősen csodálkoznék azon, ha ez a bejelentés, most váratlanul érte volna a Kadhafi elleni, felkelők melletti kiállást szorgalmazó országok vezetőit, élükön a franciákkal.

Líbiában a terrorizmus eddig állami monopólium volt, amit szomorúan mutat pl. a Lockerbie-i merénylet is, de Líbia (azaz Kadhafi) a nemzetközi nyomás hatására és megítélésének javítása érdekében, évtizedek óta nem köthető konkrétan terrorcselekményhez. Kadhafi eltávolítása után, mindez nagyon megváltozhat.

Csak egy egészen kicsit kell paranoiásnak lenni ahhoz, hogy észrevegyünk egy eddig bizonyíthatóan két esetben működő forgatókönyvet.

• Eldöntjük (lehetőleg nemzetközi támogatással ENSZ, EU, stb.), hogy  “felszabadítjuk” a népet a gonosz diktátor, vagy külső hatalom (lásd Szovjetunió) elnyomása alól, ezért egy kis utolsó lökést adunk a dolgoknak, hogy a kiszemelt országon belül elszabaduljanak az indulatok és a fegyveres belharc is megkezdődjön
• A “felszabadítás” közben kiképezzük és ellátjuk megfelelő fegyverekkel az ellenzéket, akik egyben potenciális terroristák, de erről azért meg is győződünk, mert biztosra akarunk menni
• A “népfelkelés”, “felszabadító harc”, vagy valami hasonlóan fennkölt néven zajló események közben, gondosan ügyelünk arra, hogy a tömegtájékoztatásba, csak a diktátor/megszállók által elkövetett attrocitások, vagy a “felkelőket” ért veszteségek híre jusson el, pedig ugye egy kiegyenlített harc esetén (kb. ami most Líbiában zajlik) mindkét oldalt hasonló veszteségek érik
• Mivel már nem bírjuk tovább nézni azt a sok szenvedést, amit egyébként beavatkozásunkkal mi okoztunk és amúgy is kellően előkészítettük a közvéleményt a manipulált, egyoldalú hírközléssel, végre (szigorúan humanitárius céllal) mi is megkezdhetjük az ország rombolását az elkerülhetetlen járulékos veszteségekkel
• Roppantul örülünk, hogy végre győzött a felkelés, de az öröm mellett nem feledkezünk meg a teljes hírzárlatról azon a téren, hogy a győztes felkelők, utólag, milyen véres bosszúhadjáratot folytatnak a korábbi ellenségeik soraiban
• Megvárjuk amíg az általunk kiképzett és felfegyverzett terroristák csapást mérnek ránk, vagy olyan helyzet keletkezik, melyért őket tehetjük felelőssé
• Megtámadjuk és megszálljuk az országot a terrorizmus elleni harc nevében, miközben lelkesen irtjuk az általunk kiképzett és felfegyverzett harcosokat, plusz járulékos veszteségként néhány tízezer polgári áldozat is “belefér”

Gazdasági szempontból több irányból is megtérülhet egy-egy ilyen akció. Egyrészt mindkét harcoló fél fegyvereit “mi” adhatjuk el, ami nagyon jól  jövedelmező üzlet. Másrészről a megszállt területeken olyan szerződéseket köthetünk a helyi ásványkincsek kiaknázásáról, melyet értelmes ember (ország), csak a halántékához tartott fegyver hatására hajlandó aláírni. Harmadrészt a saját cégeinknek lehet óriási összegű megbízásokat szerezni az ország újjáépítése címén. Arról pedig, hogy most azt az infrastruktúrát kell újjáépíteni a megtámadott/megszállt ország pénzéből, amit “mi” bombáztunk szét és romboltunk le, szemérmesen hallgatunk.