Két elég méretes napfolt csoport tűnt fel a központi csillagunk felszínén. A kisebb “pöttyökből” álló 1260-as csoport (egy-egy pötty kb. Föld méretű) viszonylag kis energiájú kitöréseket produkál és mivel felőlünk nézve a Nap szélén helyezkedik el, nem nagyon lehet hatással a Földre, de ez pár napon belül természetesen változhat. Már egy 300-as teleobjektívvel is szépen lehet őket látni. Konkrétan lusta voltam elővenni a távcsövet.

Profik erről persze sokkal jobb képeket készítettek, sőt létezik egy az elmúlt 40 óra eseményeit bemutató animáció is.

Akit érdekel a téma az folyamatosan tájékozódhat a Földet körülvevő eseményekről (Naptevékenység, Földközeli kisbolygók, stb.) a http://spaceweather.com címen.

Tegnap, egy az interneten keresztül távirányítható távcsővel, Új Mexikóból kattintottam a következő képet az M92-es gömbhalmazról. Sajnos a Hold nagyon bezavart és néha fátyolfelhők is megjelentek, de azért viszonylag nézhetőre sikeredett.

Még csak tanulgatom a rendszert és csak a legkisebb műszert használtam a legegyszerűbb üzemmódban, amit egyébként bárki megtehet.

Mint azt néhány nappal ezelőtt az index is megírta, ismét aktivizálódni kezdett a nap, azaz egy viszonylag hosszúra nyúlt nyugalmi szakasz után megjelentek felületén az első napfoltok.

Ezeket a foltokat egy NAPSZŰRŐ(!!!) és egy egyszerű binokulár segítségével bárki megnézheti, illetve egy már említett NAPSZŰRŐ és egy kb. 300-as teleobjektív segítségével bárki lefényképezheti, mint ahogy azt én is tettem ma délután.

A gépre rápakoltam a nem éppen csúcsminőségű 70-300-as zoom-ot, ballal elé tartottam a fóliát, jobbal tartottam a gépet és szépen “kézből” exponáltam. A jelenleg hivatalosan nyilvántartott három napfoltcsoport közül, kettőt az ilyen primitív körülmények között készült felvételen is jól azonosítani lehet.

A napfoltok, tulajdonképpen a környezetüknél valamivel hidegebb területek és csak a melegebb környezethez képest tűnnek sötétnek. Ha sikerülne csak a foltot néznünk, azaz nem valamihez viszonyítanánk, tulajdonképpen ugyanúgy világítana, mint a csillag többi része.

Anno Galileinek komoly gondot okozott, hogy távcsöve segítségével megpillantotta ezeket a foltokat (makulákat) a napon, hiszen az akkor érvényes világkép szerint a Napnak hibátlannak (makulátlannak) kellett volna lennie. Sokan a saját szemüknek sem hittek és azt mondták, hogy a távcső optika hibája, vagy légköri jelenség okozza ezeknek a foltoknak a feltűnését. Az nem zavarta őket, hogy mindkét ötletüket, viszonylag egyszerűen lehetett ellenőrizni. Az optikai hibát azzal, ha a távcső csövét a hossztengelye mentén elforgatták volna, ekkor a hibának is forognia kellett volna. A légköri jelenség voltát, pedig azzal lehetett cáfolni, hogy a foltok a nappal egésze alatt a helyükön maradtak (vagy akár több napig is), pedig a légkör és a Nap, ilyenkor egymáshoz képest elmozdultak.

A Napszűrő használatát nem véletlenül hangsúlyoztam ki. Már egy kis távcsőbe pillantva a Nap néhány tized másodperc alatt véglegesen tönkreteheti a szemünket, ha nem használunk szűrőt. A napszűrőt, mindig a távcső/teleobjektív elejére, tehát a fény belépésének helyére szereljük fel, mert, ha közvetlenül a szemünk elé tesszük ott a koncentrált fény hőhatása az üveg szűrőt megrepesztheti a műanyagszűrőt átégeti és kész a visszafordíthatatlan baj!