Még szerdán, Brigi meghívott az Oktogon évadzáró bulijára, amit ezúton is köszönök és megígértem neki, hogy amennyiben járóképes leszek pénteken, feltétlenül ott leszek. Mostanában ugyanis csapás, csapás hátán, már ami a lábaimat illeti. A térdműtétem már halaszthatatlan, így három nap múlva belevágunk, azaz a sebészek belevágnak, de hogy ne legyen ilyen “egyszerű” az élet a másik bokámon sikerült összeszednem egy csonthártya gyulladást, ami szerencsére elég gyors, bár finoman szólva intenzív lefolyású volt és akkor még a folyékony nitrogén vs. lábam meccsről még nem is ejtettem szót.

Hozsuzsival érkeztem a hajóra, ahol mindketten kissé elkerekedett szemmel bámultuk a boogie-swing termet elfoglaló lelkes embereket, hiszen első pillantásra, alig egy-két ismerős arcot láttunk. Ahogy beljebb merészkedtünk, persze feltünedeztek a “régi motorosok” is. Persze nincs azon mit csodálkozni, hogy ennyi ismeretlent láttunk, annak tükrében, hogy mostanában milyen ritkán járok/járunk ilyen összejövetelekre.

Miután kibeszélgettem magam a rég látott ismerősökkel és hozsuzsival is táncoltunk, egy érzésre egészen jól sikerültet, felpakoltam a vakut az egyik hangfal tetejére a kisvakut commander módba kapcsoltam és kattintottam néhányat az így összerakott oldalfényes megvilágítással.

A teremben uralkodó hőmérséklet hatására kiültünk a hajó orrába és inkább csak nézelődtünk a maradék időnkben, meg persze itt is kattintgattam néhányat a látnivalókról.

Egészen jól éreztem magam és volt egy kimondott “haszna” is annak, hogy elmentem. A fogfájáshoz hasonlóan, melynek az egyetlen biztos ellenszere, ha a fogorvosi váróban ül az ember most, hogy közeledik a műtét időpontja nem fájt annyit a térdem és éppen gondolkodóba estem, hogy kell-e nekem ez az egész hercehurca? Nos az este erre is megadta a választ. Kell.

Az este készült képeket a http://supp0rt.org/fschnell/pictures/hajo080711/ címen lehet elérni.