Miután a múlt hét vége felé Kadhafi tűzszüneti és tárgyalási javaslattal áll elő, szombatról, vasárnapra virradó éjjel, precíziós fegyverekkel, meggyilkolták az egyik fiát és három unokáját. Ez a cselekmény, minden bizonnyal roppant sokat fog segíteni abban, hogy a lehető leggyorsabban és legkevesebb áldozattal oldják meg a líbiai polgárháború okozta problémát.
Ha eddig bárkinek is kétsége lett volna afelől, hogy valójában mi is az országra támadó külföldi szövetséges erők, valódi célja (azaz akarják-e békésen rendezni az ügyet), gondolom az most megkapta a választ.

Líbia
Líbia II. – Kik harcolnak?
Líbia III. – Ismét a nagyon rövid emlékezet
Líbia IV. – Az idiótaság csimborasszója

Ernst Uhrlau, a német hírszerzés vezetője szerint az al-Kaida afganisztáni és pakisztáni tagjai közül sokan Líbiába utaztak, hogy ott a felkelők oldalán a Kadhafi-rezsim ellen harcoljanak. A titkosszolgálat tudomást szerzett arról is, az al-Kaida Maghreb-országokban tevékenykedő, regionális szervezetei is a líbiai lázadókat támogatják. Ez elsősorban az al-Kaida 90-es években alakult algériai csoportjára vonatkozik, ami az egyik legveszélyesebb, legjobban szervezett sejt, és az elmúlt időszakban emberrablásokkal, terrortámadásokkal hívta fel magára a figyelmet.

A német hírszerzés szerint az al-Kaida abból is profitál, hogy az utóbbi hetekben gyengültek a Kadhafihoz hű erők pozíciói, és a diktátor katonái már nem képesek minden fegyverraktárt ellenőrizni, így terroristák néhány raktárból jelentős fegyverutánpótláshoz jutottak. A terrorszervezet a líbiai harcokat a tagtoborzásban is felhasználja: a neten egyre többször írják le, hogy Irak és Afganisztán után Líbia “a globális dzsihád harmadik fő csatamezeje”.

Ha én, egy óbudai lakásból, mindenféle titkosszolgálati jelentések nélkül előre meg tudtam mondani, hogy a “diktátorok” eltávolítása a forrongó arab országokban a terroristák malmára hajtja a vizet, akkor erősen csodálkoznék azon, ha ez a bejelentés, most váratlanul érte volna a Kadhafi elleni, felkelők melletti kiállást szorgalmazó országok vezetőit, élükön a franciákkal.

Líbiában a terrorizmus eddig állami monopólium volt, amit szomorúan mutat pl. a Lockerbie-i merénylet is, de Líbia (azaz Kadhafi) a nemzetközi nyomás hatására és megítélésének javítása érdekében, évtizedek óta nem köthető konkrétan terrorcselekményhez. Kadhafi eltávolítása után, mindez nagyon megváltozhat.

Csak egy egészen kicsit kell paranoiásnak lenni ahhoz, hogy észrevegyünk egy eddig bizonyíthatóan két esetben működő forgatókönyvet.

• Eldöntjük (lehetőleg nemzetközi támogatással ENSZ, EU, stb.), hogy  “felszabadítjuk” a népet a gonosz diktátor, vagy külső hatalom (lásd Szovjetunió) elnyomása alól, ezért egy kis utolsó lökést adunk a dolgoknak, hogy a kiszemelt országon belül elszabaduljanak az indulatok és a fegyveres belharc is megkezdődjön
• A “felszabadítás” közben kiképezzük és ellátjuk megfelelő fegyverekkel az ellenzéket, akik egyben potenciális terroristák, de erről azért meg is győződünk, mert biztosra akarunk menni
• A “népfelkelés”, “felszabadító harc”, vagy valami hasonlóan fennkölt néven zajló események közben, gondosan ügyelünk arra, hogy a tömegtájékoztatásba, csak a diktátor/megszállók által elkövetett attrocitások, vagy a “felkelőket” ért veszteségek híre jusson el, pedig ugye egy kiegyenlített harc esetén (kb. ami most Líbiában zajlik) mindkét oldalt hasonló veszteségek érik
• Mivel már nem bírjuk tovább nézni azt a sok szenvedést, amit egyébként beavatkozásunkkal mi okoztunk és amúgy is kellően előkészítettük a közvéleményt a manipulált, egyoldalú hírközléssel, végre (szigorúan humanitárius céllal) mi is megkezdhetjük az ország rombolását az elkerülhetetlen járulékos veszteségekkel
• Roppantul örülünk, hogy végre győzött a felkelés, de az öröm mellett nem feledkezünk meg a teljes hírzárlatról azon a téren, hogy a győztes felkelők, utólag, milyen véres bosszúhadjáratot folytatnak a korábbi ellenségeik soraiban
• Megvárjuk amíg az általunk kiképzett és felfegyverzett terroristák csapást mérnek ránk, vagy olyan helyzet keletkezik, melyért őket tehetjük felelőssé
• Megtámadjuk és megszálljuk az országot a terrorizmus elleni harc nevében, miközben lelkesen irtjuk az általunk kiképzett és felfegyverzett harcosokat, plusz járulékos veszteségként néhány tízezer polgári áldozat is “belefér”

Gazdasági szempontból több irányból is megtérülhet egy-egy ilyen akció. Egyrészt mindkét harcoló fél fegyvereit “mi” adhatjuk el, ami nagyon jól  jövedelmező üzlet. Másrészről a megszállt területeken olyan szerződéseket köthetünk a helyi ásványkincsek kiaknázásáról, melyet értelmes ember (ország), csak a halántékához tartott fegyver hatására hajlandó aláírni. Harmadrészt a saját cégeinknek lehet óriási összegű megbízásokat szerezni az ország újjáépítése címén. Arról pedig, hogy most azt az infrastruktúrát kell újjáépíteni a megtámadott/megszállt ország pénzéből, amit “mi” bombáztunk szét és romboltunk le, szemérmesen hallgatunk.

Na most vannak nagy sz@rban a NATO & EU csapatok!

Az egyoldalúan kommunikált (mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a felkelők által elfoglalt/visszafoglalt városokban a fegyveres felkelők végiglátogatták a lakosokat, mindenkinek megsimogatták a buksiját és nyalókát osztogattak) harci cselekményeket követően, úgy tűnik igazam volt és az ország lakosainak többsége, nem áll szemben a fennálló rendszerrel, mivel a kormánycsapatokat és azok nehézfegyverzetét ért csapások ellenére, úgy tűnik, megint nyerésben vannak.

Ha most az intervenciós erők magára hagyják a felkelőket, pillanatok alatt péppé verik őket és ezt egy igen komoly megtorlás követheti, hiszen (gonosz) külföldieket hívtak a saját népük ellen. Innentől kezdve lassan annak ellenére, hogy politikai eszközökkel (menedékjog biztosítása, stb.) próbálják Kadhafi-t eltávolítani, nem marad más választásuk, mint, hogy kinyírják. Ennek következtében egy a lakosság többsége által nem támogatott, külföldi hatalom (és akkor még a vallást nem is vettük elő) által “életben tartott” bábkormány kerül hatalomra.

Ezt qrták el Irakban, Afganisztánban és most itt is.

Gratulálok.

Teljesen feleslegesnek, sőt kimondottan károsnak ítélem meg az éjjel lezajlott támadáshoz hasonló beavatkozást a következő okokból.

1. Nem tisztázódott, hogy a lakosság többsége, valaha is a felkelők oldalán állt-e. A beavatkozás előtti katonai helyzetből arra lehet következtetni, hogy a felkelőknek nincs többségük a civilek között és jelentős fegyveres csoportok sem álltak át az oldalukra
2. Akár egyetlen áldozat, melyet az éjjeli támadás okozott az EU és az USA ellen fordíthatja az eddig semleges líbiaiakat
3. A külföldi katonai segítséggel (és esetleg kisebbségben) hatalomra került kormányzat, sosem lesz stabil, hiába lesz látszólag és esetleg nevében demokratikus, az 56 utáni Kádár rezsimhez válik hasonlóvá.
4. Mindezek mellett pedig hihetetlenül szánalmassá és átlátszóvá válik az egésznek az “üzenete”, ha hozzá vesszük azt, hogy amit most Szaúd-Arábiai segítséggel Bahreinben művelnek, semmiben nem különbözik az egyiptomi, vagy líbiai helyzettől, de ott sosem fog senki beavatkozni a felkelők oldalán, még akkor sem, ha a Szaúd-Arábiai kormány tömegesen fog civileket lemészárolni. Majd szépen agyonhallgatják az egészet a hivatalos tömegtájékoztatásban, ahogy most is, csak egy-két mondatos hírek jelentek meg Bahreinből, az áldozatok számát gondosan nem említve.
5. Arról az apróságról se feledkezzünk, meg, hogy arrafelé, most qrvára nem a nagy nyugati demokráciáért megy a harc, hanem azért, mert Kadhafi és az ő törzsébe tartozó réteg, már túl sokáig volt hatalmos és most a másik törzs szeretne egy kis ideig hatalmon lenni, hogy most ők nyomhassák el a másik törzset, pontosan ugyanolyan eszközökkel, ahogy ezt ők is megkapták. Persze, mint ahogy Szaúd-Arábiával kapcsolatban írtam, majd erről is óriási kuss lesz évekig a nyugati sajtóban,mert az mégis csak ciki, hogy megint a “sikeres” beavatkozással segítettek elő egy genocídiumot.