Bayer Zsoltot néhányan kedvelik, sokkal többen utálják és jó néhányan kimondottan gyűlölik. Egy pillanatra mindenki próbálja félretenni az előítéleteit és anélkül végigolvasni a Magyar Hírlapban megjelent írását, hiszen ebben két-három mondat kivételével, csak TÉNYEK találhatóak. Az a bizonyos két-három mondatot figyelmen kívül is lehet hagyni.

Az a helyzet, hogy tényleg nagyon szeretném érteni, hogy mi a fene folyik itt az országban a rendvédelmisek viszonylag zárt berkein belül? Hogyan történhet meg egy ilyen eset, mint amiről olvasunk? Ez egy “normál” eset, vagy valami nagyon egyedi kivétel? Van-e a történtekre racionális magyarázat, aminek az újságíró nem ment utána? Milyen gyakran fordulhat elő, hogy valaki 15 év valós munkaviszony után 37 év jóváírásával mehet nyugdíjba? Miképpen lehet egy néhány évvel később testet-lelket kimerítő versenyben világbajnoki címet elérő embert, rokkanttá nyilvánítani?

Kérdések, melyekre nagyon szeretnék választ kapni, mert egyszerűen nem értem azt, amit a cikkben leírtak.

A nyugdíjas
Álláspont

Legelőször is szögezzük le: az alábbi történet szereplőjét nem kívánjuk pellengérre állítani. Nem is ismerjük, és méltánytalannak tartanánk, ha ebben a játszmában ő kapná a bűnbak szerepét. Ám az ő ügye – megítélésünk szerint – rávilágít mindarra az anomáliá­ra, amely a jelenlegi kormány szerint nem tartható fenn tovább. És szerintünk sem. Így tehát Farsang János nyugalmazott rendőr zászlóssal semmi bajunk nincs. Nyilván tette, amit tehetett, amit a jogszabályok lehetővé tettek számára. Az az igazi kérdés, vajon fenntarthatók-e ezek a jogszabályok. S fenntarthatók, igazságosak lennének-e akkor, ha Magyarország akár svájci színvonalon élne? Döntse el mindenki ízlése szerint.

A történet pedig, amelyről lapunkban részletesebben is olvashatnak, ennyi volna: Farsang János 1967-ben megszületik Pakson. Ott jár iskolába, ott kezd sportolni, focizik a Paksi SE csapatában. Majd Szekszárdra kerül középiskolába, sportkarrierje is ott folytatódik a Szekszárdi Dózsában. 1988-ban bevonul katonának. Tovább focizik. Ám a Szekszárdi Dózsánál nem érezte biztosítottnak helyét, ezért jelentkezett rendőrnek.

A Tolna megyei főkapitányság 1992. május 16-i hatállyal kinevezte a Központi Közbiztonsági Szervek Neutron Bevetési Alosztályához, felszámoló beosztásban, őrvezető rangban. Bármit is jelentsen ez – hiszen mi, civilek ezt nem értjük –, a tényt leszögezhetjük: Farsang János 1992 májusától szolgált hivatásos rendőrként.

Ezt követően elvégezte a rendőrtiszthelyettes-képzőt, 1995-ben őrmesterré léptették elő. 1999-ben alapfokú operatív figyelő szakirányú tanfolyamot végez (ezt sem tudjuk, micsoda), és ez év májusában főtörzsőrmesterré léptetik elő.

Életrajzában itt következik egy érdekes mondat, amely így szól: 1999. augusztus 30-án kétszeres szorzó megszerzése érdekében szolgálati panasszal élt a megyei főkapitánynál, amelyet az országos rendőrfőkapitány elutasított.

Nem tudom, mi az a kétszeres szorzó. Pusztán logikai úton jutottam arra a következtetésre, hogy ennek alapján a szolgálatban eltöltött időt megkétszerezik. Hogy valami ilyesmiről lehet szó, azt megerősíti a további életrajz. Farsang János egy év múlva ismét panaszt nyújtott be a kétszeres szorzó megállapításáért, de ismét elutasították.

Farsang János 2001-ben tanult. Távcsövespuska-vezetői speciális tanfolyamot végzett, és mesterlövész-képesítést kapott. 2002-ben megkapta a tízéves szolgálati jelet, és jutalomban is részesült. Ezt követően szolgálati idejének kezdetét 1973. október 9-re módosították. (Feltételezem, ez lehet a kétszeres szorzó. És feltételezem, ez bevett szokás a rendőrségnél. De miért?)

2005-ben Farsang Jánost kinevezik zászlóssá. Majd 2005. május 6-án szolgálati ideje nyugdíjösszegének rögzítését rendelik el, és megállapítják 32 év szolgálati idejét.

2006 januárjában szolgálati idejének kezdetét 1971. május 2-re módosítják.

2006 decemberében szolgálati idejének kezdetét 1970. május 2-re módosítják. Farsang Jánosnak tehát immáron papírja van róla, hogy hároméves kora óta hivatásos rendőrként szolgál.

2007. október 1-jén az elsőfokú felülvizsgáló orvosi bizottság megállapítja, hogy Farsang János „megváltozott egészségügyi állapota” miatt hivatásos szolgálatra nem alkalmas, munkaképességének csökkenése negyvenszázalékos. És Farsang János 2007. október 31-én nyugállományba vonul.

Egy karrier vége – gondolhatnánk. De a történet itt még vesz egy érdekes fordulatot.

Ugyanis a megváltozott egészségügyi állapota miatt szolgálatra alkalmatlan és negyvenesztendősen nyugdíjba vonuló Farsang János rendőr zászlós tavaly, 2010-ben Orlandóban megnyerte a különlegesen képzett rendőri egységek világbajnokságának egyéni versenyét. (Nyugdíjba vonulása után, 2008-ban még „csak” ezüstérmet szerzett…)

Ennyi a történet.

S még mennyi ilyen történet van? Ezt kellene tudni. S vajon Farsang János ott tüntet a Kossuth téren?

Bayer Zsolt

Mostanában divat mindenféle nyílt levelet írni, ilyen például egy egészen friss darab, amit a Miniszterelnöknek írt egy nyugállományú rendőr alezredes hölgy.

Most tekintsünk el attól, hogy a hölgy kifejti, hogy neki milyen rossz volt, mert haza kellett vinnie a munkát és néha éjszaka is dolgozott. Elárulom, hogy a versenyszférában dolgozóknál ez szinte természetes. Szintén kissé furán hangzik, hogy kiemeli, hogy neki BŰNÖZŐKKEL kellett foglalkoznia. Micsoda meglepetés ez egy rendőrnél!!! A pékeknek a kenyérrel kell foglalkozniuk, a brókereknek részvényekkel, nekem ütögetnem kell a billentyűket az orvosoknak pedig (ó, mily borzasztó) BETEGEKKEL kell foglalkozniuk. Nem tudom, hogy ha rendőrnek ment, mire számított, kikkel kell foglalkoznia? Gombolyaggal játszó kiscicákkal?

De nem ez a lényeg. Az egész levél hangulatában és a médiában olvasható/látható/hallható megnyilvánulásokban ott érzem a rendőrök részéről az értetlenséget, hogy miképpen lehet az, hogy az egész ország nem áll mögéjük és a jogos(nak vélt) követeléseik mellé? Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a rendőrök, még mindig nem értik meg, hogy a szavazóképes lakosság minimum egy negyede, de lehet, hogy egy harmada, még évekig miért nem fog semmiféle (akár jogos) követeléseik mellé állni és szolidaritást vállalni velük. Íme az én nyílt levelem, nekik.

Tisztelt ex és jelenlegi rendőrök!

2006 ősze nem volt olyan régen, hogy a magyar lakosság érintett része elfelejtette volna, amint Önök, illetve kollégáik egy csoportja, megvadult állatokként vetették magukat a többségében békés tüntetőkre, vagy éppen teljesen ártalmatlan polgárokra ahelyett, hogy kiemelték volna a tömegből a rendbontókat (valóban voltak ilyenek, ezt senki nem tagadja), akiknek pontosan ismerték a kilétét, hiszen lehallgatták a mobiltelefonjaikat. Tudták hol vannak, merre mennek, mire készülnek.

Nem felejtették el a jelenlévők és a sérültek rokonai, amikor szándékosan fejmagasságban lőtték a tömegbe a könnygáz gránátokat, lábmagasság helyett. Szintén nem felejtették el az emberek, hogy engedély nélküli, bevizsgálatlan, túlságosan nagy erejű gumilövedékekkel, hogyan céloztak a pribékjeik szintén szándékosan fejre, nem a megállítás, hanem a sérülés okozás szándékával. Miként használtak tömegoszlatásra, súlyos sérülés okozására alkalmas viperát, amit aztán természetesen le is tagadtak, de a végtagtörések nagy száma és a helyszíni felvételek végül megcáfolták önöket.

Aki látta a felvételt, nem felejtette el, hogyan rúgott bele minden arra haladó rendőr a Madách téren a földön fekvő tehetetlen tüntetőbe, amit csak a kamera láttán hagytak abba. Nem felejtette el, aki azokban a napokban éjjel a körúton járt, hogy a TV ostrom után, milyen hajtóvadászatot tartottak a bosszúvágytól teljesen begőzölt kollégáik, melynek bárki áldozatul eshetett, aki éppen arra járt. A megtaposott magyar zászlókról már ne is essék említés.

És ami a legfontosabb. SENKI NEM FELEJTI EL, HOGY ÖNÖK SOSEM ADTÁK KI AZOKAT A KÖZTÖRVÉNYES BŰNÖKET ELKÖVETŐ KOLLÉGÁIKAT, AKIK MEGKÍNOZTÁK, MEGALÁZTÁK ÉS MARADANDÓ SÉRÜLÉSEKET OKOZTAK A TÜNTETŐKNEK, MAJD A HAMIS VÁDAK ALAPJÁN INDULT ELJÁRÁSOKBAN, ESKÜJÜKET MEGSZEGVE HAMISAN TANÚSKODTAK EZEK ELLEN AZ EMBEREK ELLEN.

Ettől kezdve a történtek, nem csak arra a néhány tíz (száz) bűnöző kollégájukra vannak kihatással, hanem az egész testületre. Az, hogy továbbra is képesek együtt dolgozni az erőszakos bűncselekményeket elkövető kollégáikkal és fedezik is őket, esetleg akár hamis tanúzással az ügyészség/bíróság előtt MINDENKIT minősít, akin ugyanaz az egyenruha van. Évekbe, évtizedekbe telhet, amíg az a sérülés, amit 2006 őszén okoztak a testület megítélésében, helyreállhat.

Hát ezért ne számítsanak arra, hogy a társadalom egységesen önök mellé fog állni a kitűzött céljaik elérése érdekében, egy alapos belső megtisztulás nélkül.