A brit hadügyminiszter kifejezett tiltása ellenére az angol sajtó nyilvánosságra hozott egy olyan videofelvételt, melyet egy amerikai A-10-es csatarepülőgép pilótafülkéjében rögzítettek. A felvételt azt tette a britek számára különösen felkavaróvá, hogy egy olyan akciónak lehetnek szem és fültanúi, melyben az amerikai pilóták tévedésből egy brit páncélos konvojt támadnak. Az akciónak egy halálos és több súlyosan sebesült áldozata volt. A felvételeket érdemes megnézni, semmi “olyan” nem látható rajta, inkább a pilóta és a központ beszélgetése felkavaró, ahogy ráirányítják a célpontra, biztosítják, hogy nincsenek baráti csapatok a közelben, majd az akció után közlik vele, hogy saját csapatokat támadott.
A filmek értelmezésekor fontos szempont, hogy az a bizonyos narancssárga valami, amit a járművek tetején látnak a pilóták pontosan az a jelzés, amit azért raknak ki a szövetséges csapatok, hogy a levegőből azonosíthassa őket a saját légi erejük. Sajnos itt valamiért narancssárga rakétáknak nézik ezt a jelzést.
Még egy kis (utólagos) kiegészítés a hívójelekről:
POPOV35, POPOV36: a támadást végrehajtó, kötelékben repülő két A-10-es
MANILA HOTEL, MANILA34, LIGHTNING34: három a brit csapatokhoz kirendelt amerikai légi irányító egység
SKY CHIEF: légtérellenőrző és földi megfigyelést is végző AVACS
COSTA58: egy angol pilóta a közelben
Mindkét iraki háborúban a szövetséges csapatok veszteségeinek közel 25%-át “friendly fire”, azaz a saját csapataik tüze okozta, csak ez nem igazán került nyilvánosságra, gyalogos katonáknál pedig nem olyan “látványos” mint egy ilyen felvételen. Mivel ebben a két háborúban a szövetséges csapatok viszonylag alacsonyan tudták tartani a veszteségeiket szinte nem is feltűnő ez a szám. Ezzel szemben kutatások bizonyítják, hogy a második világháborúban az amerikai veszteségek 15-20%-át szintén friendly fire okozta, itt azonban már 600000 katona 20%-áról, azaz 120000 emberről beszélünk.
Még döbbenetesebbé válik ez az adat, ha figyelembe vesszük annak a kutatásnak az eredményét, mely szerint az amerikai gyalogos csapatok katonáinak max. 5, de inkább 2%-a lőtt szándékosan, célzottan az ellenségre. Szinte hihetetlennek tűnik, de igaz és a hadviseléssel foglalkozók eléggé tisztában voltak ezzel a számukra gondot okozó problémával. Az amerikai polgárháború legvéresebb csatájában Gettysburg-nél, például a csata után tömegével találtak olyan fegyvereket, melyeket a gazdája több mint tízszer töltött egymásra (ezek elöltöltős fegyverek voltak), anélkül, hogy lőttek volna vele. Ezek az emberek nem voltak gyávák a többiekkel együtt meneteltek a gyilkos ágyú és puskatűzben az ellenség felé, de képtelenek voltak szándékosan gyilkolni, inkább úgy tettek, mint a többiek, csak éppen nem lőttek.
Egyes feltételezések szerint ennek a jelenségnek általános biológiai okai vannak, hiszen egy olyan faj, mely a saját fajtársait gyilkolja, nem igen tekinthető hosszú távon életképesnek, mivel rövid idő alatt kiirtja magát.
Hangsúlyoznám, hogy az eddig említett és az ezt követő adatok kifejezetten a gyalogságra vonatkoznak, ahol a katona látja, hogy kire lő és látja, hogy talált-e, vagy sem.
A második világháború óta sokat fejlődtek a kiképzési módszerek és pszichológusok is munkálkodtak azon, hogy ezt a gyilkolási gátat valahogy sikerüljön áttörni a katonákban. Emiatt azok az országok, melyek megtehetik leginkább professzionális és nem sorozott haderőket vetnek be ahol lehet és ezeket a “profikat” megfelelően felkészítik, hogy öljenek. Vannak olyan következményei ennek a dolognak, amivel nem nagyon számoltak előre.
A Falkland szigetekért vívott Brit-Argentin háborúban az angolok gyalogos katonái ilyen profikból álltak és a helyszínen igencsak “profin” végezték amire kiképezték őket. Súlyos közelharcokat vívtak a sokkal képzetlenebb argentinokkal és nagy veszteségeket okozva nekik elég hamar visszafoglalták a területet. A gondok ezután jelentkeztek. A mai napig ugyanis már több Falkland szigeti veterán lett öngyilkos Angliában, mint amennyien a csatákban vesztették életüket. Talán mégsem olyan okos dolog belepiszkálni ezekbe a természetes gátakba.
Az amerikaiak is nem kis gond elé néznek, ha az iraki csapataik hazatérnek. Kissé nagyobb gondot fognak okozni, mint az erdőkbe visszahúzódó vietnami veteránok (tényleg vannak/voltak ilyenek, nem csak a Rambo-ban), mivel ezeket a katonákat városi harcra képezték ki és eszükben sem lesz visszahúzódni az erdőbe. Olyan tettek után, mint pl. a Fallujah-i, gyakorlatilag már-már bibliai méretű mészárlás az elkövetők nem túlságosan sok nyugodtan átaludt éjszakára számíthatnak a továbbiakban.
Talán jó is ez így…