“Brittany Murphy vasárnap reggel szívmegállás következtében elhunyt – jelentette a TMZ. A színésznő Los Angeles-i otthonához nyolc órakor hívták ki a mentőket. A TMZ forrásai szerint Murphy édesanyja a zuhany alatt talált rá a lányára eszméletlen állapotban. A helyszínre érkező mentősök szívmegállást diagnosztizáltak, megpróbálták újraéleszteni, de a színésznő szervezete nem reagált az újraélesztési kísérletekre. A Cedars-Sinai kórházba érkezése után nem sokkal Murphy-t halottnak nyilvánították. 32 éves volt.”

Nagyon sajnálom, jó színésznő volt. Az Észvesztőben figyeltem fel rá először, ha jól emlékszem.

Érdekesen kavarognak bennem a gondolatok ezzel a filmmel kapcsolatban, ugyanis, ha nekiállok elemezni, gyakorlatilag csak rossz dolgokat tudok róla írni, ahogy ezt rögtön meg is fogom tenni. Mind emellett tuti, hogy még megnézem egyszer-kétszer moziban is és a DVD kiadás első tulajdonosai között lesz a helyem, ugyanis amikor éppen sikerült elvonatkoztatnom a film bosszantó hibáitól, akkor borzasztóan jól szórakoztam.

Rátérve a negatívumokra. A film világítása a szabadtéri jeleneteknél, egész egyszerűen botrányos. Borzasztó erős ellenfényben a szereplők “pereme” gyakorlatilag világít egy teljesen idióta színegyensúlyú háttér előtt. Csak remélni tudom, hogy az általunk látott kópia átírásával volt probléma és ezek a színek a DVD kiadáson a helyükön lesznek. Sokszor látszik, hogy a külső közeliek egy részét is stúdióban vették fel és a green box-ozás nem sikerült valami tökéletesen. Mivel ismertté vált, hogy leforgatott teljes számokat hagytak ki a filmből, gondolom utólag kellett egy-két összekötő jelenetet belepakolni.

Meryl Streep kimondottan jó a szerepben, de amikor öt percet fetreng egy kecskeól tetején, amiről mindenki az első pillanatban tudja, hogy be fog szakadni az egy kimondottan kínos öt perc. Annyira látványosan nem tud mit kezdeni magával, hogy ez a nem tudom mit tegyek, inkább nem is nézek oda érzés a nézőkre is átragad. Amanda Seyfried egész egyszerűen rossz, ez azért kínos, mert végső soron ő a másik főszereplője a filmnek. A vőlegényét alakító szépfiú harmatgyenge, szerencsére kevés szerep jutott neki. Az egész filmen nagyon látszik, hogy egy színpadi rendező első filmje és sajnos nem egy Orson Welles-el van dolgunk, aki elsőre egy Aranypolgárt alkotott. A hölgy egyáltalán nem tud élni a lehetőségeivel, azaz inkább visszaél vele, mert kihasználja, hogy végre nem messziről (a színpadi nézőtérről) látják a színészeit, ezért zavaróan sok közelit használ.

Mindezek mellett a három pasi (Brosnan, Firth, Skarsgard) telitalálat, a hangszerelések ABBA módra zseniálisak, Meryl Streep és “barátnői” szintén nagyon jók, meg úgy egyáltalán 109 perc felhőtlen szórakozás, aztán vigyorogva távozás a moziból.