A cégnél kiraktam a Nikont az ablakpárkányra és a frissen feltöltött madáretetőről ezt vette fel.


Zene: Music: John Williams, Franz Liszt Chamber Orchestra, János Rolla-Concerto for Lute (Guitar), Two Violins (Strings) and Basso Continuo in D Major, R. 93/I. Allegro Giusto

Nemrég sikerült a már nagyon rossz állapotban lévő “öregecskedő” Nikon D200-at lecserélnem egy kategóriájában jelenleg igen jónak számító és nagyon új fejlesztésű Nikon D7100-ra. Természetesen az öregnek tisztességes nyugdíjat és ellátást biztosítok. Nagyon sokat kibírt velem könnygázt, (több) leejtést, komoly esőket, stb. Tervezem, hogy felhívom a Nikon Magyarországot, hogy hajlandóak-e még foglalkozni ezzel a típussal és felújíttatom az öreget, hacsak nem kerül annyiba, mint egy új gép. A szabadban, elegendő fényben még mindig nagyon jól teljesít.

Visszatérve az új gépre, amit még nagyon-nagyon kezdetlegesen kezelek, a mostani Szteppfesztivál fotózáson olyan tényekkel szembesültem, ami kicsit átértékeltette a véleményem a memóriakártyák sebességéről. Én eddig sima “Class 10” osztályú kártyákat használtam és kimondottan bullshit-nek tartottam a sokkal gyorsabb kártyák reklámjait. A HD videókkal kapcsolatban továbbra is ez a véleményem (sokszor ezzel próbálják indokolni a nagyobb sebességet), videózásra nem érdemes gyorsabbat venni, na de állóképek esetén, egészen más a helyzet. Azt az egészen apró dolgot, valahogy elfelejtettem, hogy az új gépem 10 Megapixel helyett, már 24 megapixeles képeket készít, így egyetlen kép mérete, több mint kétszerese a régi géppel készítetteknek. Ezt úgy sikerült igen gyorsan realizálnom, hogy amikor burst módban fotóztam, azaz egy másodperc alatt 3-4 képet is kattintottam és a képek kiírása a kártyára, iszonyat sokáig tartott ezalatt lebénítva a gépet.

Próbaként vettem egy agyonreklámozott nagyon gyors kártyát, amitől eddig távol tartottam magam és bár ezzel is várakozni kell, sokkal tisztább, szárazabb és biztonságosabb élményt nyújt fotózás közben, arról nem is beszélve, hogy a kártyára felírták, hogy röntgensugár biztos, ami rettenetesen nagy megnyugvás, mivel ezentúl tüdőszűrés esetén is magamnál tarthatom! 🙂 Most komolyan, én még egyetlen olyan (megbízható forrásból származó) esetről sem hallottam, hogy reptéri átvilágításnál megsérült volna egy memóriakártya. Így i várakozni kell, de az idő, egyharmadára csökkent.

Persze két hét múlva, már ezt is lassúnak fogom érezni…

Tegnap este, kollégám kertjében üldögélve, este tíz óra felé felnézve az égre a fényszennyezés által megvilágított felhőkön keresztül, gyakorlatilag pontosan felettünk volt a Nagy Medve csillagkép, pontosabban annak Göncölszekérként (angol kultúrkörben Big Dipper) ismert része.

A fényképezőgépemet, egyszerűen leraktam a fűre, hogy felfelé nézzen és 18mm-es nagylátószöggel kattintottam egyet.

Big Dipper, Göncölszekér, Alcor & Mizar, Nagymedve
Nikon D7100 + Sigma 18-50mm f/2.8G ISO3200 f/2.8 5sec

A képen szépen látszik, hogy forró csillagokról van szó, mivel a kékes elszíneződés elég egyértelmű. Másrészről kinagyítva a kép egy részletét, szépen megfigyelhető, hogy a szekér rúdjának második csillaga, igazából egy könnyen felbontható kettőscsillag. A fényesebb Mizar és a halványabb Alcor.  Az arab sivatagi törzsek és a római légiósok is az éles látás teszteléséhez használták ezt a kettőscsillagot és nem lehetett légiós, aki nem látta a halványabb komponenst. Ez a két csillag volt az első ismert kettőscsillag rendszer.

A pontosabb csillagászati mérések kezdete után, sokáig azt hitték, hogy egy ún. optikai kettősről van szó, azaz a két csillag, bár egymás mellett látszik a valóságban nincs közük egymáshoz a távolságuk különböző a Földtől, csak egy irányban látszanak. Érdekes módon a legpontosabb új mérések, ennek az ellenkezőjére engednek következtetni. egyrészről kiderült, hogy a Mizar egy négyes rendszer része, majd az Alcor és Mizar nagyon pontos távolság meghatározása után “bevették” ebbe a rendszerbe az Alcor-t is ötödikként, mivel kb. egy fényévnyire tették a távolságukat. 2009-ben aztán a legfejlettebb technológiának hála kiderült, hogy az Alcor is egy kettős rendszer és van egy nagyon halvány és közeli párja.


B. Oppenheimer / Project 1640

Így most, ha feltekintünk a Göncölszekérre és megpillantjuk ennek a “kettős” rendszernek a halványabb komponensét, nyugodtan gondoljunk még oda négy csillagot, hiszen  a teljes rendszert összesen hat felfedezett csillag alkotja.

Végre megérkeztek a leszálló egység lefelé néző kamerájának (Mars Descent Imager) nagy felbontású képei, melyekből összerakták az alábbi kis videót. A felvételen azok a pillanatok láthatóak, amikor a levált és a Mars felé szabadon zuhanó hőpajzs, becsapódik a felszínbe, mindez a még mindig ejtőernyőn lebegő leszállóegységről fotózva.

Vasárnap sor került a rover egyik legfontosabb műszerének a ChemCam-nak a kipróbálására is. Ez az egység, lézerrel párologtat el kis mennyiségű anyagot a megcélzott kőből/sziklából, majd a forró plazma által kibocsájtott fényt elemezve lehet következtetni a célobjektum kémiai összetételére. A ChemCham harminc alkalommal “lőtt rá” a kiválasztott kőre, egy tíz másodperces időtartam alatt. Minden egyes lézer felvillanás, több mint egy millió watt teljesítményű volt, igaz minden impulzus, csak öt milliárdod másodpercig tartott.

NASA/JPL-Caltech/LANL/CNES/IRAP

Mind a harminc “lövésnél”, egyedi spektrumot rögzítettek, így egyrészt kalibrálni tudják a berendezést, javítják a jel/zaj arányt, valamint ha teljesen szignifikáns változásokat látnak az első és utolsó vizsgálatok eredménye között, ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a kő és a követ borító por, kémiai összetétele eltérő.