Ma este Pusztai Antal koncertjén voltam az Óbudai Társaskörben.
Körülbelül 200 néző előtt a koncert Róth Ede szokásos, kissé el-el kalandozó előszavával kezdődött, ahol azt az egyetlen apróságot felejtette ki, hogy a fellépő művész az ő tanítványa, persze ezt rajtam kívül valószínüleg közönség 99%-a tudta. Egyébként igen nehéz jelenleg olyan klasszikus gitárost találni, aki legalább egy rövid ideig nem volt Róth Ede tanítványa. Hogy az említett előszóhoz híven én is elkalandozzak, nagyon fura érzés egy olyan koncerten üldögélni, ahol a közönség döntő többsége “szakmabeli”. Kimondottan pozitív, hogy egy mű tételei között, vagy épp egy jelentősebb szünetnél nem kezdenek el lelkesen tapsolni, de egy kicsit azért rémisztő is.
A bevezető után Pusztai Antal (Tóni) szépen leült középre és a húrok közé csapott.Egy igen húzós Paganini darabbal kezdett, sajnos kicsit (de tényleg csak nagyon kicsit) indiszponált volt.
A koncert második felében saját darabokat és egy Django átiratot adott elő. A Hot Club of Hungary rajongótábor kollektív szeppukut követett volna el a Django mű” meggyalázása” hallatán, de az előadó tökéletesen adta elő az átirat szerzőjének szándékát, akinek sajnos botfüle volt a jazz-hez. Pusztai Antal-nak egyébként nagyon nincs botfüle a jazz-hez, hiszen ő képzett és több versenyt nyert jazzgitáros is a klasszikus karrierje mellett.
Leginkább azért volt hiányérzetem a koncert alatt, mert az előadó nem alakított ki semmiféle kommunikációt a közönséggel és ez egy ilyen kis helyszínen nagyon feltűnő. Az egész koncert alatt egyetlen egy szót sem szólt a közönséghez, nem ismertette, hogy milyen darab következik, miért is választotta pont ezt ma estére, stb.
Értékelés: 5/3 (azaz öt pontból három)