Elég brutál belegondolni abba, amit az előadó is említ, hogy a jelenlegi (orvosi) publikációk, miféle torzításokat tartalmazhatnak. Az orvosi területen kutatók sem kivételek, bizonyos emberi, jellembeli “hiányosságok” (hiúság, túlméretezett becsvágy, stb.) alól, de amikor még mindehhez milliárdos üzleti lehetőségek is társulnak a gyógyszergyártók részéről, akkor már teljesen elszabadulhatnak a dolgok.
Mint ahogy azt az előadásban is említik, ha végzek egy kísérletet és a kísérlet eredményei közül, csak azokat számítom bele a végeredményembe, amelyek nekem megfelelnek, egyrészt be tudnám bizonyítani, hogy egy pénzérme mindig a fej oldalára esik, másrészről teljesen jogosan, csalással vádolhatnak.
Azonban, ha a teljes pénzfeldobásos kísérletsorozatot elvégzem százszor, különálló kísérletekként és csak azokat a kísérleteket publikálom, amikor a fej aránya 60% körül volt a végeredményben, előbb-utóbb, be tudom bizonyítani, hogy egy sima pénzfeldobásnál a fej-nek nagyobb az esélye. És ebben az esetben, senki nem vádolhat csalással, hiszen a publikált kísérleteket, teljesen szabályosan végeztem el.
Saját mostani tanulmányaim során is elhangzott már előadás erről a jelenségről, és ott külön kiemelték, hogy úgy tűnik szabályos mintázatot kell követnie egy tanulmánynak, ha az ember azt akarja, hogy publikálják. Nem csak a pozitív eredmény szükséges, hanem az is, hogy előtte a cikkbe írjunk bele egy negatív eredményt is, aztán a kiinduló hipotézis apró megváltoztatásával produkálhatjuk a pozitív eredményt.
Féloff
Kedves (matekszakos) kolléganőm mondta mindig, hogy akkor írattuk jól a dolgozatot, ha az osztályátlag e és π közé esik. 🙂