Boros és Bochkor újra az “éterben”. Gondolom a rajongókat egy kicsit sem zavarja, hogy most egy olyan rádiónál dolgoznak, melyet a Sláger megszűnésekor habzó szájjal gyaláztak.
Persze nem ez az első erkölcsileg kifogásolható húzás az életükben. Ugyan, hogyan lehetett Boros a magyar zenei élet Caligulájának, Erdős Péternek a jobbkeze? Erdős Péter, akinek szerelmi szabadfoglalkozású szülőjéről a CPG egy dalban emlékezett meg, élet és halál ura volt a szakmában. Tevékenysége máig sem múló nyomokat okozott a magyar könnyűzenei életben. Ő volt az, aki kicsinálta az akkori talán legtehetségesebb magyar énekesnőt, Cserháti Zsuzsát, mert az nem volt hajlandó vokálozni az általa qrogatott Csepregi Éva mellett/alatt a Neotonban.
Boros neve összeforr az Erdős Péterrel, Wilpert Imrével, Bors Jenővel fémjelzett korszakkal. Arról, hogy pártmunkásként azaz PolBeat előadókén indult a karrierje, ahol a gonosz imperialistákat ostorozta, akiknek a Sláger műsorvezetőjeként a seggét nyalta, most szó se essék.
Hogy hogyan lehetett karriert csinálni akkoriban, íme:
Muszty: Egyszer eljött a Moncada Magyarországra koncertturnét tartani, és megkerestek bennünket. Kísértük őket fellépésekre, gyárakba, ha volt időnk, egyikünk állandóan velük volt. Eljöttek hozzánk is. Ott hülyültünk, és egyszer csak előhúztak egy hangszert, hogy tudjuk-e, mi ez? Mondtuk, hogy persze, ez a tres, nálatok láttuk. [Kubai pengetős hangszer. Jellegzetessége, hogy a gitártól eltérően nem hat húrja, hanem három húrpárja van - a szerk.] Kiderült, hogy egész Európán áthurcolták, mert nekünk vették Kubában.
Dobay: Ajándékba hozták. És mondták, hogy lesz Kubában a VIT (Világifjúsági Találkozó), és nem akarunk-e kimenni. Mondtuk, hogy dehogynem.
Muszty: Ez ‘78-ban volt, akkor volt a Ki mit tud? is, annak a győztesei is mentek. Koncz Zsuzsáék meg az összes haver.
Dobay: És akkor jöttek a levelek Raúl Castrótól, egy ment a KISZ-bizottságba, egy meg hozzánk, hogy kedves Muszty-Dobay, meghívom önöket személyesen, satöbbi, aláírás, Raúl Castro. Vártuk, hogy majd szólnak a KISZ-től, hogy mi lesz, de nem történt semmi. Akkor bementünk Pándi Andráshoz, Pándi elvtárshoz, aki egy marha jó fej volt. Azt mondja, gyerekek, itt van a levél a Raúl Castrótól, nagyon tiszteletben tartjuk, de az a baj, hogy – kinyitotta a szekrényt, elővett egy paksamétát – ennyi feljegyzés van rólatok, ezért nem mehettek. Mondom, mi a szar ez? Mit csináltunk? Azt mondja, ingyen tanítotok a VÁZA klubban mindenféle hangszereket, “nem jó” költők verseit elemezgetitek. Mondom, hát örüljenek neki, hogy nem kell fizetni, örüljön a KISZ. Azt mondja, erdélyi költők megzenésítésében nincs semmi. De a feljegyzésekben az is benne van, hogy mennyi konyakot ivott meg Muszty Bulgáriában egy helyi párttitkárral.
Muszty: Hát mert ő is unatkozott, meg én is.
Dobay: Kérdeztem ki volt a tégla? Azt mondta, nem mondhatom meg, mert azt tilos, de a tisztesség kedvéért: az, aki szintén nem fog menni Kubába. Ha nagyon kíváncsiak vagytok rá, itt ül az előszobában, és állásinterjúra vár, mert mindenáron a KISZ-ben akar fix állást. Kimentünk, mondom, szia, Boros Lajos, a k* anyád. Utána mi már nem találkoztunk.
Ja és ennyit arról, hogy mekkora “ellenálló” volt pl. a KISZ díjas Koncz Zsuzsa…
