Category: Foto

Apr 10 2017

Miből lesz a spermium?

A hétvégén ismét volt időm használni a nemrég összerakott mikroszkópomat és fotóztam is vele.

A képen egy kutya herecsatorna látható a spermatogenezis különböző fázisaiban lévő spermiumokkal.
A spermiumok érése kívülről a csatorna közepe felé spermatogonium -> spermatocyta -> spermium fázisokon keresztül halad. Középen felül a lumenben (üregben) jól láthatóak a még a fejükkel a csatorna falba ágyazódott már majdnem kész spermiumok és kilenc óra irányában már néhány elszakadt, csak a célba jutáshoz és az “adatátvitelhez” szükséges elemeket tartalmazó kész spermium is.

(klikkre nagyban is megnézhető)

Ha esetleg valakinek van piros-cián (anaglyph 3D) szemüvege, íme egy kicsit térhatású változat a metszetről.

A képet 12 “réteg” egymásra pakolásával készítettem. Így lehetett elérni a nagy mélységélességet a mikroszkóp objektívem képalkotási hibájának kiküszöbölését és azt, hogy 3D képet is lehessen készíteni belőle.

Jul 11 2016

Nagyságrendek

Jó, ha néha szembesülünk a nagyságrendekkel, melyek körbevesznek bennünket. Így legalább többé-kevésbé el tudjuk magunkat helyezni a világegyetemben és csöppet reálisabb képet kapunk arról, hogy hol is van a helyünk és mennyit számítunk az egészhez képest.

Ehhez egy egészen jó kiindulási pont a legnagyobb és a legkisebb “dolog”, amit eddig sikerült lefényképeznem:

big_small_03

Balra az Androméda-ködnek nevezett galaxis, melynek átmérője kb. 220000 fényév, azaz durván 2.08131625×1021

2081316250000000000000

méter és jelenlegi ismereteink szerint, mintegy ezermilliárd (magyarul billió, angol nyelvterületen trillion) csillagot tartalmaz. Távolsága a Földtől, jelenleg 2,5 millió fényév, azaz amikor rápillantunk egy távcsövön keresztül, vagy fényképet készítünk róla, akkor a két és fél millió évvel ezelőtti állapotát látjuk. A Földön kb. ekkor élhetett a Homo Habilis (“ügyes ember”) az egyik első eszközkészítő ősünk. A távolság megadásánál azért tettem hozzá a “jelenleg” szót, mert a saját galaxisunk a Tejútrendszer és az Androméda-köd közelednek egymáshoz és várhatóan négy milliárd év múlva “összeütköznek” és a két spirálgalaxisból valószínűleg egy hatalmas elliptikus galaxis alakul ki.

Jobbra a saját vérem (vérkenetem) látszik Quick-panoptic készlettel megfestve.

  • A legnagyobb számban látható, kör alakú, középen világosabb objektumok a vörösvértestek. Átmérőjük átlagosan kb. 7 µm, azaz 0,000007 méter. Egy átlagos felnőtt emberben 20-30x annyi vörösvértest található, mint amennyi csillag alkotja az Androméda-ködöt. Hogy ezt a hatalmas számot fenn tudjuk tartani a csontvelőnk másodpercenként(!) 2,4 millió új vörösvértestet termel, mivel egy vörösvértest élettartama kb. 120 nap.
  • A jól látható karéjozott sejtmagvú (kékeslila festődés) nagyobb objektumok a fehérvérsejtjeim (neutrofil granulociták). Ezek mérete kb. kétszer akkora, mint egy vörösvértesté, azaz 0,000014 méter.
  • A kicsi sötétlila gömbök (néhol összetapadva) a vérlemezkék, más néven trombociták. Átmérőjük kb 2 µm, azaz 0,000002 méter.

A galaxis és a vérlemezke mérete között 27 nagyságrendnyi különbség van, azaz a galaxis átmérője kb. 1.040658125 × 1027-szer nagyobb. Ez nullákkal kiírva

1040658125000000000000000000

.

A két képet ugyanazzal a Nikon D7100-as fényképezőgéppel készítettem! 🙂

A mikroszkópos képet (kenetkészítést és festést is beleértve) három napja csináltam. A használt mikroszkóp egy 50-60 éves vázból (Zeiss L, 1933-ban került piacra az első ilyen típus) és egy lengyel PZO 40/0,65 – 160/0,17 típusú objektívből állt. Ezeket nemrég utó-születésnapi ajándékként kaptam. Az M31-et (Androméda-köd) ábrázoló képet tavaly augusztusban egy kistelével (Nikkor 85mm 1:1.8 D) és egy EQ5 állvánnyal fotóztam.

Bónuszként egy úgynevezett sötét látótér megvilágításos kép egy festetlen vérmintámról. A kör alakú objektumok itt is a vörösvértestek a nagyobb belső struktúrával rendelkező kékes alakzatok a fehérvérsejtek a fényes pöttyök pedig a vérlemezkéim.

DSC_7445m4

Aug 09 2015

Gyík Gyula IV. – Happy(?) End

Egy hét késéssel számolok be a múlt héten történtekről, mivel eddig nem volt időm annyi ideig leülni a blog admin felülete elé, hogy megírjam a történet befejezését.

Gyulát a legutóbbi beszámoló után nem sokkal átköltöztettem egy sokkal tágasabb lakásba. Az új tároló alapterülete kétszer akkora volt, mint amekkorában addig lakott. Nem akartam ezt a csiszolópapíros dolgot tovább erőltetni, ezért az új házba olyan felületű mászkálásra szolgáló köveket akartam rakni, melyeknek kellően érdesek ahhoz, hogy megkönnyítsék a lábakra ragadt purhab távozását.

A Kő és Kövek Kft.-re esett a választásom. A biztonság kedvéért felhívtam őket, hogy hajlandóak-e olyan vevőt is kiszolgálni, aki csak két öklömnyi darab követ szeretne elvinni, mert terráriumba lesz. Biztosítottak róla, hogy gyakorlatilag egy marék kavicsot is vásárolhatok. Megérdemlik a reklámot, mert amikor odaértem és nézelődni kezdtem azonnal mellettem termett a cég egyik (szerintem) vezetője és annak ellenére, hogy már az elején mondtam neki, hogy én vagyok az aki két kisebb darab szikláért jött, végigkalauzolt a különböző kövek között és mindegyikről mesélt valamit. Végül egy vulkáni tufa darabot és egy megkövesedett nádakból álló “mászósziklát” választottam.

DSC_7062

Ennyire szépséges szép volt a felülete, ennek a különleges szikladarabnak. Azok a köríves, üreges képletek a megkövült nádszálak.

Gyula nagyon megkedvelte és rengeteget szaladgált, napozott, vagy éppen evett ezen a kövön tanyázva, nem is beszélve arról, hogy itt pózolt nekem a fotókhoz a legszívesebben.

Mint azt éles szemű olvasóim felfedezhették a fenti képek némelyikén, bizony a megfelelő mozgás és felület hatására Gyula lábairól szép lassacskán, egyenként eltűntek a purhab kesztyűk. Borzalmasan sajnáltam, hogy ez a természetes folyamat sajnos azzal járt, hogy Gyula elvesztette az ujjai döntő többségét. Sosem fogom/fogjuk megtudni, hogy vajon ez a dolog, már a “baleset” pillanatában eldőlt-e, mivel a purhab megkötése egy nagyon hidrofil folyamat, azaz rengeteg vizet von el. Lehetséges, hogy a cérna vékony ujjacskák néhány órán belül annyira kiszáradtak, hogy elhaltak.

A lábak állapotát talán ezen a képen lehet a legjobban felmérni. Nem mellesleg a pocak állapotából arra lehet következtetni, hogy nemrég evett 🙂

DSC_7319

Megszabadulva a gumóktól, Gyula a kevés ujja ellenére is meglepően fürgén szaladgált és nagyon ügyesen mászkált és ugrált(!) a köveken. Valószínű, hogy teljesen függőleges felületeken már nem tudna felfutni, de ezen kívül nekem teljesen életképesnek tűnt. Vígan fogdosta a kukacokat és a tücsköket, bár bevallom az utolsó hetekben a megehető tücskök számát minimalizáltam, mert egyszerűen megkedveltem őket és sajnáltam, hogy ebéd lesz belőlük. Szerencsére Gyula nagyon jó étvággyal fogyasztotta a lisztkukacokat is.

Másfél hétig kísértem figyelemmel, hogy nem gyulladnak-e be az ujjai és megfelelően záródnak-e a sebek, valamint képes maradt-e az önálló léthez szükséges szaladgálásra, mászásra és vadászásra és a múlt hét végén úgy ítéltem meg, hogy itt az ideje, hogy búcsút vegyünk egymástól.

Elkészítettem róla az utolsó fotót az ideiglenes lakhelyén az egy hét híján két hónap “fogság után”,
DSC_7613

majd bepakoltam a kis hordozóba és irányt vettem Budaörs felé, mert az elengedés helyének az ottani leginkább mészkőből álló terepet tartottam optimálisnak. Gyula egész úton megpróbált valahogy kiszökni, de szerencsére nem sikerült neki. Budaörsön aztán csatlakozott hozzám Kri és Miki, valamint a két már nem is olyan kisméretű rokon és elgyalogoltunk a szabadon engedéshez jónak tartott helyre. Első lépésként a maradék kukacokat “engedtem szabadon” bízván abban, hogy Gyula kihevervén a sokkot örülni fog a könnyen elejthető zsákmánynak.

Ezután következett a szabadon engedés pillanata, ami valahogy csak nem akart egy pillanat lenni. Mint a következő képeken is látszik, miután kinyitottam a kisállat hordozót, hirtelen alább hagyott Gyula részéről az a nagy menekülési vágy, amit az autóban produkált és nem akart elmenni.

Kimondottan rossz érzésem támadt ezzel az egész vissza a természetbe (ez itt most nem Rousseau idézet volt, hanem szó szerint kell értelmezni, azért nincs idézőjelek között) akcióval kapcsolatban. Aztán persze eszembe jutott, amikor itthon is lelkesen kaparta percekig a terrárium oldalát és mindent megtett annak érdekében, hogy megszökjön, aminek kellően gyors, kegyetlen és véres következményei lettek volna a lakásba “beépített” négy gyilkológép következtében. Amíg ezeket végiggondoltam Gyula végre elhatározta magát. Nagyon komótosan kimászott a dobozból és elvegyült a fűszálak között.

DSC_7640

DSC_7642

 

Jul 15 2015

Gyík Gyula III. – média kit :)

Néhány új fotó és egy videó, Gyík Gyuláról.

DSC_6960 DSC_6930 DSC_6940 DSC_6942 DSC_6943DSC_6962DSC_6964

 

WordPress Themes