Category: Tánc

Mar 17 2012

Big Mistake

Fogalmazhatok úgy is, hogy óriási hibát követtek el (számomra) a Strictly Come Dancing – Dancing With the Stars franchise tulajdonosai. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a március 19.-én induló amerikai verzióban indítják a csodás hangú Katherine Jenkins-t. A brit (pontosabban wales-i) mezzoszoprán, a nem elhanyagolható “eyecandy” faktor mellett, még táncolni is egész ügyesen tud, ahogy ezt a Darcey Bussell-el (a királyi balett principal balerinája volt 17 évig) közös zenés-táncos műsorukban, már megmutatta.

A gond ott van, hogy egy ilyen televíziós műsorban, finoman szólva nem a tehetség az elsődleges szempont, ami a közönség szavazatok mennyiségét befolyásolja, hanem az ismertség/elfogadottság a közönség részéről. Sajnos Katherine Jenkins, az USA-ban nem éppen ismert személyiség (lehet, hogy a menedzserei pont ezzel a műsorral szeretnék “befuttatni”), de most, három nappal a műsor előtt, ha az ő párosukról írnak valamilyen amerikai chat-en, twitteren, facebook oldalon, leginkább azt kérdezgetik, hogy ki ez a nő, aki Mark Ballas-al táncol?

Nagyon félek tőle, hogy ne marad addig versenyben, hogy meg tudja mutatni, mit is tud igazából és néhány nagyon szép táncot láthassunk tőle 🙁

Bár nem terveztem, hogy ebbe a postba bepakolom (ismét), de most megtaláltam HD felbontásban azt a néhány évvel ezelőtti brit X-Factor döntőt, amelyben, akkori favoritom Rhydian Roberts és Katherine Jenkins együtt énekeltek. Nem állítom, hogy ez lenne minden idők legsikerültebb produkciója, mivel eltérő hangképzési technikájukból következően, néhol egészen másképpen “szólnak”, de azt hiszem azért ez egy minőségi produkció volt.

May 11 2011

Eredet(i), avagy az Appril Project esete a külföldi tehetségkutatókkal

Nem az Eredet című filmről lesz szó, hanem arról, hogy az RTL Klub tényleg a béka segge alatt van a tehetségkutatóival, amikor már olyan szervezett/tervezett szintre emelkedik a közönség megtévesztése és hülyének nézése, mint amit most láthattunk a Csillag születik-ben.

Történt ugyanis, hogy az Appril Project táncosai összehoztak egy tulajdonképpen élvezhető produkciót, de természetesen ennyi nem volt elég, hanem kissé túl kellett pörgetni a dolgokat és egészen addig sikerült el is menni, hogy produkciójukkal “új műfajt teremtettek”.

Ez azért szemet szúrt néhány olyan tánc iránt érdeklődőnek, akiknek egy csöppet tágabb a látóköre az országhatárnál és mondjuk külföldi tehetségkutatókat is néznek. Azonnal előbányásztak egy ausztrál tehetségkutatóból való produkciót, mely koncepciójában, nagyon finoman fogalmazva, erős átfedéseket tartalmaz a magyar adásban látottal.

A történet itt kezdett átmenni a szokásos magyar kereskedelmi televíziós mélyrepülésbe, amikor a (kereskedelmi TV-vel szerződésben álló) bulvár sajtó is bekapcsolódott és a Bors megírta az esetet. Megszólaltatták a csapat koreográfusát is, bár ne tették volna!

“A csapat koreográfusa, Szabó Tomi visszautasítja a plágium vádját:
– Kikérem magamnak, és elhatárolódok ettől az egésztől. Míg mi szvinget táncolunk, addig az ausztrálok breakelnek. Tartom magam annyira kreatívnak, hogy önálló dolgot tudjak létrehozni, nem kell ehhez lopnom.”

A következő hozzáfűzni valóm van ehhez a nyilatkozathoz:

Kedves Szabó Tomi!
Ha valóban annyit értesz a táncokhoz, hogy szerintetek ebben a számban swingeltetek, akkor itt az ideje, hogy körülnézz az asztalos és pék szakmák területén. Hogy egy jól sikerült hozzászólás részletet idézzek a YouTube-ról, “Annyi swing lépés van ebben, mint értelem Kiszel Tündében.” Másrészről teljesen igazad van abban, hogy a swinges részt nem az ausztrál csapattól loptad, hiszen azt az America’s Best Dance Crew cimű műsorban láthattuk a QuestCrew-tól és, ha a táncosaid olyan képzettek lettek volna mint az amerikaiak, minden bizonnyal több részt is át tudtál volna venni tőlük.

Mint már említettem a produkció egyáltalán nem volt rossz, a körítés az, amitől hányingerem támadt.

Mar 28 2011

Közepes kezdés, instant kedvenccel

Hétfőn elindult a Dancing With The Stars 12. évadja az abc-n. Az utóbbi két évad kis csalódás volt számomra. Egyrészt még mindig nem tudom megemészteni, hogy a tizes szériában, miért engedték indulni a versenyben Nicole Scherzinger-t, aki gyakorlatilag hivatásos táncos. A Pussycat Dolls, ugyanis eredetileg tánccsoport volt, csak a menedzsment alakította őket énekes csapattá, mivel abban sokkal több pénz van és az autotune korában, sajnos már teljesen mindegy, hogy egy “énekes”, tud-e énekelni, vagy sem.

A 11. szériában pedig az ex Dirty Dancing szereplő Jennifer Grey olyan szinten dominált a versenyben, hogy szinte csak őt volt érdemes megnézni, mert a többi versenyző a tánc tehetség hiánya mellett, még ráadásul elég érdektelen is volt és nem is nagyon fejlődtek a verseny során és természetesen a Bristol Palin “incidens” sem tett jót a versenynek.

Az új évad versenyzőinek kihirdetésekor egy csöppet ismét csalódtam, mert csak két “híresség” neve csengett ismerősen. Az egyik a bokszlegenda Sugar Ray Leonard, a másik pedig a kissé eltűnt és mostanában komoly súly és egyéb problémákkal küzdő Kirstie Alley volt.

Szerencsére a sorozat indulása felülmúlta a várakozásaimat, hiszen az évad első tánca, rögtön hatalmas kedvencemmé vált. A Disney Channel nézői számára ismerős, ám számomra teljesen ismeretlen Chelsea Kane és Mark Ballas (elvileg) Foxtrot-ja, IMHO okos, vidám, látványos és nagyon szerethető produkció volt.

Végül a tizenkét produkcióból öt tetszett, ami az első fordulóban, tulajdonképpen elég jó arány. A weboldalak szerint az amerikai nézők (és nem a weboldalak szerint jómagam is) nagyon várták, hogy Kirstie Alley vajon mit fog produkálni és azt hiszem a hölgynek sikerült mindenkit meglepnie. A hatvan éves színésznő beleadott apait-anyait. Kissé utánakapargatva a dolgoknak, ez nem is véletlen, hiszen tavaly beszállt az organikus fogyókúra üzletbe és ehhez a verseny hihetetlenül nagy reklám potenciált biztosít, minél tovább marad versenyben.


A fordulóból feltöltött öt videó közül eddig magasan ezt nézték meg a legtöbben

És egyébként is ez a Cee Lo Green szám nagyon ott van…

Az első tánc zenéjéről egy külön post-ban.

Feb 24 2011

Madách Musical Tánciskola, 2011 február

Már bátran írhatom, hogy “hagyományosan”, ismét megnéztem a Madách Musical Tánciskola féléves bemutatóját, ami egészen kiválóra sikerült. Most mutatkoztak be első alkalommal a színészképzősök akik az előadás első számaként egy énekes/táncos produkciót mutattak be. Nekem személy szerint két srác hangja tetszett a legjobban, néhány lány egy kicsit furcsa helyen képezte a hangokat, de persze ez szigorúan magánvélemény és az ízlésről nem szeretnék vitatkozni.

Egy nagyon humoros szövegű számot választottak és teljesen megérdemelten arattak hangos sikert.

Az ezt követő táncos produkciók, szinte mindegyike színvonalas és jól összerakott volt. Kiemelkedett közülük a szakképzősök modern előadása, amiről IMHO egész jó képeket lehetett kattintgatni. Jó volt a történetvezetés, jó volt a látvány és természetesen maga a prezentáció is nagyon jól sikerült
[smooth=id:15;]
Mostanában valahogy nincs kedvem a hátamra venni a több tonnás fotós hátizsákomat, így csak az alapgéppel és két fix objektívvel (50, 85) a zsebemben indultam neki az előadásnak. Nagyon sajnáltam, hogy másnap nem tudtam elmenni, amikor már tudtam volna, hogy mire érdemes készülni.

Kivételesen a Facebookra pakoltam fel a kiválogatott képeket, mégpedig ide.

WordPress Themes