A tömeges tesztelésről

Az egyik kedves ismerősöm fb posztjában, csak „ellenzéki wunderwaffe”-ként emlegetett tömeges teszteléssel kapcsolatban szeretném leírni néhány gondolatomat, egy egészen minimális mennyiségű statisztikával és egy kis epidemiológiával megfűszerezve. Elsőként beszéljenek a számok.

Az egyszerűbb számítások kedvéért tételezzük fel, hogy Magyarország lakossága 10 millió ember

Szintén tételezzük fel, hogy a fertőzöttek száma Magyarországon a jelenleg (2020.04.15.) diagnosztizált 1579 fertőzött közel százszorosa, azaz 150e ember

Ebből következően a mintánk így néz ki: az egészségesek száma 9850000 fő, míg a fertőzöttek száma 150000 fő

A tesztek „hatásosságát” általában két értékkel lehet jellemezni. Ez a két érték a szenzitivitás és a specificitás. Ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni ezt a két fogalmat mindenképpen meg kell érteni.

A szenzitivitás azt mutatja, hogy a valóban beteg személyeknek (azaz beteg plusz álnegatív beteg) hány százalékát teszik ki a pozitív eredményt mutató betegek, azaz a valóban betegek, hány százalékát mutatja a teszt, betegnek.

A specificitás annak felel meg, hogy a nem beteg személyeknek (azaz nem beteg plusz álpozitívak) hány százalékát teszik ki az összes negatív eredményt mutató nem beteg személyek, azaz a valóban egészségesek hány százalékát mutatja a teszt, egészségesnek.

A jelenlegi gyorstesztek szenzitivitása előrehaladott, már tüneteket is produkáló betegség esetén 90% feletti, ellenben a kezdeti stádiumban lévő tünetmentes fertőzötteké (és a tömeges szűrés célpontjai leginkább ők lennének) ennél sokkal alacsonyabb. Egyes irodalmi adatok szerint akár csupán 60% is lehet, mi legyünk nagyon megengedőek és tételezzük fel, hogy a használt teszt szenzitivitása 80% körüli a fertőzés vegyes fázisaiban lévő tesztelteknél.

A specificitással kapcsolatban a jelenlegi rapid kitek gyártói roppant bizakodóak (vagy inkább elbizakodottak), mert simán leírják, hogy 100%. Aztán persze ott az apró betű, hogy mindez csak teljesen egészséges embereknél igaz, akik nem szenvednek semmilyen más fertőzésben, mely antitestek létrehozásával járna. Így ezt az értéket azt hiszem, simán korrigálhatjuk valahova a 98-95%-os tartományba és számoljunk ennek a közepével, azaz 96,5%-al

A nagyon jó vizualizációt nyújtó úgynevezett konfúziós mátrix a következőképpen néz ki a fenti adatokra

Ha egy adott pillanatban sikerülne Magyarország összes lakóját letesztelni (ez megoldhatatlan), akkor a 150000 fertőzöttből a 80%-os szenzitivitás miatt megtalálnánk 120000-et, de szabadon „elsétálhatna” 30000, akik az R0=2,5 reprodukciós rátával, az egészségességük biztos tudatában egy nap alatt megfertőzhetnének újabb, akár 75000 embert.

Mindezek mellett az sem elhanyagolható, hogy 344750 egészséges embernek a 96,5%-os specificitás (9850000*0,965) miatt azt mondanánk, hogy fertőzöttek és karanténba zárnánk őket, ahol ezután a nap minden órájában azt figyelnék magukon, hogy milyen tüneteik jelentkeznek éppen és legalább két hetet a többségük, minden bizonnyal rettegésben töltene bezárva, elszigetelve. Ez több mint kétszer annyi mint ahány valódi beteg van! Ha ezeknek az embereknek csak egy kis százaléka kellően hipochonder ahhoz, hogy „tüneteket” produkáljon, egy pillanat alatt telítenék a teljes kórházi kapacitást.

Ha az eddigiek még nem győzték volna meg a nyájas olvasómat, hogy nem sok értelme van ennek a tömeges tesztelésnek, akkor azt se hallgassuk el, hogy a tömeges teszteléshez szükséges mintavétel utáni első személyes kapcsolat (akár a családtagokkal, vagy munkatársakkal), vagy az első bevásárlás után a teszt által adott eredmény azonnal elavult, hiszen a tesztalany simán megfertőződhetett. Mégis hányszor kellene ezeket a teszteket elvégezni a teljes lakosságon?

Záró gondolatként még annyi, hogy próbáljuk elképzelni, hogy a tömeges tesztelést fizikailag, miképpen lehetne végrehajtani és a tesztelés milyen egészségügyi és egyéb erőforrásokat kötne le, valamint a mintavételek során, vajon hányan fertőződnének meg pluszban? Mindez megérné azt, hogy minden tesztelt biztosan állíthatná azt, hogy a mintavétel idejében a teszt nem tudta kimutatni, hogy fertőzött, vagy éppen ki tudta mutatni, hogy fertőzött? Mert, mint a fenti példából is látszik egy teszt esetén és tünetek nélkül, ennél sokkal többet nem lehet állítani. Remélem mindenki emlékszik még arra a hatalmas esetszám ugrásra, ami a járvány korai szakaszában, egyik napról a másikra történt Kínában. Nos ők akkor döntöttek úgy, hogy nem hagyatkoznak a kórházi(!) tesztekre, hanem a negatív tesztek ellenére is COVID-19 fertőzöttnek tekintik azokat, akiknél a CT felvételek igazolják a jellemző tüdő problémákat.

A záró gondolatot záró gondolatként még annyit, hogy a második wunderwaffeként emlegetett ún. pooling-os, azaz csoportos tesztelést jelenleg SEHOL nem alkalmazzák a világon a COVID-19 fertőzéssel kapcsolatban, hiszen a betegség kezdeti szakaszában még az egyetlen emberből vett mintából sem mindig sikerül kimutatni a vírus genetikai nyomait a jelenleg legérzékenyebbnek számító RT-PCR tesztekkel sem. Tegnapi hírek szerint India tervezi(!), hogy esetleg(!) használni fogja ezt a módszert, de ők sem döntöttek még és természetesen semmiféle tömeges klinikai vizsgálat nincs arra, hogy ez a módszer működne egy széles körű tesztelés esetén a COVID-19-el kapcsolatban.