Az amatőr és profi csillagászoknak (is) szomorú, ám egyben izgalmas képek érkeztek a Hubble űrtávcsőtől, mely messze túlteljesítve minden várakozást, még 30 év után is képes döbbenetesen jó felvételeket készíteni a világegyetem eseményeiről.
Az egész úgy kezdődött, hogy 2019 december 28.-áról, 29.-ére virradó éjjel a Hawaii szigetén működő a Földre veszélyt jelentő aszteroidákat kutató ATLAS (Asteroid Terrestrial-Impact Last Alert System) rendszerhez tartozó robottávcső észlelte azt az objektumot, melyet a későbbiekben C/2019 Y4 (ATLAS) üstökösnek neveztek el. A rendszerről annyit érdemes tudni, hogy öt darab a Föld különböző pontjaira telepített távcsőből áll, melyek a teljes (északi és déli) égboltot lefedve fotóznak minden éjjel és mozgó objektumokat keresnek. A rendszer érzékenységéről annyit, hogy olyan objektumokat is képesek érzékelni, melyeknek akkkora a fényessége, mint egy meggyújtott gyufának 4000km távolságból!
Ha valakinek esetleg szöget ütött a fejébe, hogy miért is “Last Alert” rendszerről beszélünk, nos a tervezők arra gondoltak, hogy amikor már ez a rendszer is észreveszi az ugyan nem globális pusztító méretű, de egyébként tekintélyes rombolást okozó aszteroidákat, már sajnos nincs időnk semmit tenni ellene, még akkor sem, ha Bruce Willis éppen ráér, ellenben arra még van időnk, hogy a pályaelemek pontos ismeretében kiszámíthassuk a becsapódás helyét és onnan evakuálhassuk a lakosságot, csökkentve ezzel az áldozatok számát.
Visszatérve a C/2019 Y4 (ATLAS) üstökösre, sokáig úgy tűnt, hogy májusban csodálatos látványban lehet részünk, mivel a számítások szerint a Nap közelébe érve az objektum fényessége olyannyira meg fog nőni, hogy egy hatalmas “szabadszemes” üstökös fogja uralni az éjszakai égboltot. Sajnos miután több földi távcső is észlelte a Hubble csodálatos felvételei is megerősítették, hogy a jelenleg már a Mars pályáján belül haladó üstökös a Nap hatására létrejövő felszíni és belső aktivitás következményeként több darabra esett. Hiába, egy túlméretezett “piszkos hógolyónak” sincs sokkal több esélye a Nappal szemben, mint Frostynak.
A három nap elteltével készült második képen már látszik, hogy a töredékek egymáshoz képest is elmozdultak (aki kellően lelkes, az le is mérheti, hogy mennyit a bal alsó sarokban látható 8010 és 7720 km-es léptékek segítségével), azaz a csoport is szétoszlik előbb-utóbb, így a várva várt szabad szemes jelenség elmarad, de a professzionális eszközök birtokában lévő megfigyelőknek így is sok érdekességet tartogat még ez a történet.
