Szombaton tartották a Forgách utcában a VI. Oktogon kupa boogie versenyt és egy sem sorszámmal, sem névvel nem ennyire definiált Jack and Jill versenyt.
A változatosság kedvéért persze lekéstem a kezdést és így sajnos Zsófi és Kirill lassújának, csak a végét láttam és az elmaradt élményt a későbbiekben sem tudtam pótolni, mivel B és A kategóriában sem tartottak elődöntőt.
Tekintettel arra, hogy Kirill-ék kivételével új páros nem indult, nem értettem azt a fene nagy szégyenlősséget, ami miatt, lekapcsolt fővilágítás mellett zajlott a verseny. A szégyenlősség mellett, ugyanis más indokot nem tudok kitalálni, hogy ugyan miért is volt annyira sötét a teremben, hogy a videokamerák gyakorlatilag használhatatlanok voltak és én fényképezés közben a vaku újratöltési idején éreztem, hogy igencsak nagyokat kellett villannia. Ez egy Láz fotózás alkalmával nem zavaró, hiszen nem dokumentációs, inkább hangulatfestő céllal készülnek a képek, de itt sajnos jó néhány akro figuráról lemaradtam a videó végeredmény, pedig még a 3 CCD-s kamerámmal is szánalmasra sikeredett. Nem mellesleg, köszönöm Rékának, hogy kézből végigvideózta nekem a JandJ döntőt.
Pozitív jelnek vettem, hogy mindkét verseny alatt néhány “szurkolást” is lehetett hallani és végre Ritának sem kellett figyelmeztetni a publikumot, hogy azért nem ártana tapsolni és még kevésbé ártana, ha ez a taps 2-re és 4-re történne. Nem is értem, hogy miért nem hallottam még hangos drukkolást zene közben boogie versenyen, amikor pl. standard és latin versenyeken is teljesen természetes az ilyen megnyilvánulás, ahol általában “HAJRÁTIZENNÉGYES!!!” és hasonló kiáltásokat hallani.
A boogie versenyről külön kiemelném Lllaciékat, akiknek a lassú köre, most valami egészen nagyon jól sikerült. Még az olyan amatőr rajongóknak, mint nekem is feltűnt, hogy nyáron a versenymentes időszakban borzasztó sokat fejlődtek. A B gyors döntőben aztán a lassúban profi előadást produkáló párokkal történt valami (nekem a páron belüli kommunikációs problémának tűnt, de mások biztos máshogy látták), mert a zene kb. 15-20-dik másodpercétől kezdve rettenetesen visszafogottnak tűntek a fiúk, mintha hirtelen nem nagyon mertek volna semmit vezetni. A két százlábús páros, ellenben elemében volt a gyors forduló alatt.
Az A kategóriában most láttam első alkalommal GabicaX és Ádám új “lassú ruháját“, valamint lehet, hogy nekem hiányos a memóriám, de mintha most láttam volna szintén első alkalommal, hogy GabicaX szemüvegben versenyzett, ami egyébként szerintem teljesen jól állt neki.
Ami feltűnt a lassú körökben, hogy szinte minden párosnál szerepet kapott egy-egy “letérdelős” figura. Önmagában nincs ezzel semmi gond, de mivel egy látványos, vagy inkább feltűnő elemről van szó, az is feltűnik, ha túl gyakran látja az ember, így akik később léptek parkettre, azoknál ez már ismétlésnek tűnt. Beszéltem már erről a témáról egyszer Beával is. Ha valakinek van valami látványos egyéni díszítő eleme, de azt egy zenén belül túl gyakran alkalmazza, akkor teljesen elveszti a varázsát és sokkal feltűnőbb, mint az, ha már x ütem óta a pár csak alapot, vagy kar alatt forgatást lép, ugyanis arra nem figyel fel az ember. Persze itt nem egy pár használta ezt a figurát gyakran hiszen mindenki csak egyszer csinálta, de így is feltűnő volt.
Olyan ez, mint a horrorfilmek hatásmechanizmusa. Egy zombitól, vagy szörnytől fél az ember. Két zombitól, vagy szörnytől is fél, de már nem kétszer annyira. Háromszáz zombi, pedig már inkább a paródiafilmekben van és egyáltalán nem félelmetes.
Az A kategória gyors fordulójában Ádáméknak tényleg minden “bejött” (illetve kijött???) és teljesen megérdemelten kapták a legjobb helyezéseket érte. Az Annamária&Attila párosnak is sikerült egy nagyon dinamikusat, izgalmasat táncolniuk, szerintem szintén megérdemelték a második helyet, így a “százlábúak” igencsak boldogok voltak az elért eredményeik alapján.
A Jack és Jill verseny nagyon tetszett, de szerintem a látottak alapján igen sok elgondolkodni valója akad a következő verseny előtt a vállalkozó kedvű indulóknak.
Az első és legfontosabb következtetés, hogy egy J&J versenyen a fiúknak VEZETNI KELL, ezért hívják őket leadernek!!! Mégpedig nem csak beleindítani egy figurába a partnert, hanem ott meg is kell állítani, sőt, ki is kell belőle hozni! Egy nem összeszokott pároson belül, legfőképp, ha a páros két tagja más-más swingalapú táncra “szakosodott” az “átindítalak a másik oldalra, aztán egyszer nyolcig csinálj amit akarsz” módszer nem működik. A lázban tényleg teljesen megfelel akár az ilyen vezetés is, de egy versenyen nagyon feltűnő, ha magukra hagyják a lányt, azaz follower-t.
A második következtés az, hogy az alatt az egy perc alatt, amíg az összesorsolt páros nem kerül a parkettre (és mondjuk a sorsolás után ezt az egy percet az első párosnál is ki lehet várni), irtózatosan gyorsan egyeztetni kell a figurakészletet, legalább verbálisan. Sok olyan példát lehetett látni, hogy a fiú beleindította a lányt valami olyasmibe, amiről az első pillanatban látszott a lány arcán, hogy még nem vezették neki ezt a figurát és még az életben nem is látta, hogy kb. mit kellene csinálnia ilyenkor.
A harmadik következtetés közvetlenül következik a másodikból. Szerény véleményem szerint egy J&J verseny nem arról szól, hogy a leaderek bemutatják, hogy ők a tíz hányadik hatványával megegyező számú figurát tudnak, hanem itt kellene aztán igazán alkalmazkodni a partnerhez, ami néhányszor ezen a versenyen szerintem nem sikerült.
Természetesen voltak pozitív pillanatai is a versenynek és a fentebb írtakat sem negatívumként említettem. Buzalka Gábor mindegyik produkciója, nagyon tetszett, teljesen felszabadultan, szinte bohóckodva táncolta végig a versenyt (különösen igaz ez a Ritával táncolt körre, ahol ehhez megfelelő partnert talált) és megérdemelten nyertek IMHO.
A verseny során komoly szurkolótábor drukkolt Beának, aki “friss hús” (copyright by Avatar) létére elég simán jutott a döntőbe. Hozsuzsi komoly tervezési és megvalósítási fázist követően vetette be azt a transzparenst, amit ugyan megígértünk Beának, de egészen a megpillantásáig nem hitte el, hogy meg merjük tenni. 🙂
Nekem még kiemelkedő élmény volt Erzsi és Miki rongylábazása, ahol nagyon jól elkapták a zene teljes hangulatát és Miki még a szövegre is megfelelően időzítve reagált.
Apropó zene. Szerintem, nagyon nagy szórás volt a zenék “minősége”, stílusa, táncolhatósága között. Mindenféle utólagos panaszáradat megelőzése érdekében (nem feltétlenül a versenyzők részéről) szerintem annyit meg lehetne tenni a legközelebbi verseny előtt és ezzel nem Tamásnak akarok plusz munkát generálni, hogy papíron a párok és sorrend sorsolása előtt rögzíteni kell az elhangzó zenéket és azok sorrendjét, amit aztán a zsűritagok is megkapnak ellenőrzésképp, így végképp nem vetődhet fel semmiféle olyan gond, hogy miért pont ez és az kapta ezt, vagy azt a zenét.
A hosszúra nyúlt, de egyáltalán nem unalmas verseny(ek) alatt eléggé lefáradtam (a fényképezéstől is lehet), így a lázon leginkább csak lézengtem.
Nem tudom elégszer megköszönni a lelkes szurkolótábornak a jelenlétet és főképpen a fáradságot nem kímélő munkát, aminek eredménye ez a sokatmondó transzparens lett!!! 🙂 Viccen kívül, tényleg jó érzés volt, hogy a kritikus tekintetek mellett barátiak is kísérték a botladozásomat! 🙂 Köszönöm!!
Bea: Milyen kritikus tekintetek? 🙂 A zsűri definíció alapján nem a rosszat keresi, főleg, hogy a Jancsi és Juliska versenyeken nincs pontlevonás, sőt, igazi pontozás sincs. Ez naaagy buli, ahol leginkább a “jó keresése” zajlik!
Szerintem igazán jól sikerült ez a versenyszombat – én legalábbis nagyon jól éreztem magam!
Szeretnék Emőkének és Lacinak külön gratulálni:
1. A feljebbjutáshoz
2. A szerintem is fantasztikusan sikerült lassú körhöz
3. Az új elegáncsos megjelenéshez! 🙂
És hozzá vagyunk szokva ugyan, hogy Gabica és Ádám kiválóakat produkál, de nem bírom nem megemlíteni, hogy a gyors körük tényleg hihetetlen, “mennyire ott volt”! Nagyon színes és gazdag lezárása volt ez a “boogie-részlegnek”! Gratulálok!
Azt gondolom, hogy a J&J igen nagy részben járult hozzá, hogy az addig is jó este igazán pazar legyen: Nagyon jó volt a hangulata, tetszett, hogy láthatóan senki nem érezte véresen komolynak – legalábbis kívülről úgy tűnt, hogy a versenyzők többsége többé-kevésbé el tudta engedni magát. Ennek ellenére – vagy éppen ezért – az elődöntő nagyon összeszedettre, színvonalasra sikeredett, élvezet volt követni, ami történik!
Itt akkor meg is ragadom az alkalmat, és én is külön gratulálok Beának! És ezúton üzenem is, hogy enyém/mienk a megtiszteltetés, hogy a szurkolótáborod lehettünk! 🙂
Már az unalomig emelek ki, ismételek és gratulálok, de gyorsan hozzátenném még, hogy én is nagyon szórakoztatónak és jónak találtam Erzsi és Miki párosát – szívesen örültem végig a produkciójukat!
És el ne felejtsem: Nagyon tetszett a jam-es befejezés! Pörgősre, változatosra, látványosra sikeredett, úgyhogy ezt minden további J&J-nél lelekesen támogatnám…!
Az örvendve bámészkodó közönség “nevében” gratulálok a nyerteseknek, és köszönöm az élményt a szervezőknek és versenyzőknek!
ui: Bocs, a blogbejegyzésnyi hozzászólásért! Még nagyon friss a jó élmény – talán ezért nem tudott bent maradni! 🙂
ööö én észre sem vettem a tompított világítást 🙁 de ha jól emlékszem az összes fel volt kapcsolva – így együtt adtak ki ekkora erősségű fényt. ami engem jobban zavart hogy menet közben tönkrement a keverőpult 🙁 így csak sajnos 1 csatornán ment a zene…
bármilyen nemhivatalos/jack&jill versenyhez szívesen veszek szám5letet, ha az tempóban illeszkedik a többihez (értsd: ne legyen pld 52es amikor az összes többi 36-44 között van). szóval ne tartsátok vissza 😉
zene stílus: az ilyesféle nemhivatalos versenyeken mivel sokan sokféle táncterületről jöttök nem kaphattok mindig a stílusotokhoz tökéletesen passzoló zenét. a cél amúgy is az lenne hogy ALKALMAZKODNI kéne a partnerhez, és a zene (swing,zongora boogie, rocky stb) hangulatához. Pld: BGábor 1 kör alatt tudott jive-ot, boogie-t, akrot táncolni – mert ő így érezte zenében. Vagy kMiki is. Valahogy így képzelem el én is magamban mikor kiválsztok 1-1 számot, hogy mivel/hogyan tudnátok TI interpretálni. És biztos tudjátok (ugyanezekre a számokra akár), mert buliban még onnan a dj pult mögül is látom 😉 de ha túl szélesnek véli bárki is sávot, jelezzetek vissza ezzel kapcsolatban is és “szűkítünk” 🙂
A versenyen nekem leginkább VNA/VÉvi tetszett + Nagyiék. Mind2 azért mert valóban zeneimprovizációt láthattunk tőlük, nem csak figuradömpinget, aztán ha kijön a stopra ok, ha nem majd vhogy továbbindulunk, és náluk valóban éreztem, hogy figyelnek egymásra is (bár Éviéknél néha még voltak ebben bizonytalanságok – a lassúban kifejezetten emlékszem rá 🙂 ). Nagyiék fejlődtek talán a legtöbbet az utóbbi pár hónapban, és ha az előadásmód természetesebb lesz és picit lazulnak még rövid idő alatt még jobbak lesznek. Kifejezetten tetszik az a dinamizmus ahogy tánc közben haladnak.
Bben kicsit érdekesen alakult a helyzet, ha összhangot, mozgáskultúrát nézem: 2 kiemelkedő pár van: Kirill/Zsófi + TLaci/Emy de egyelőre ez még nem mindegyiküknél párosult felszabadultsággal és oldottsággal. De majd… 😉
Ádáméknál, akik technikailag egyelőre még a többiek (VNA/Évi) felett állnak még mindig az tűnik fel, hogy nem együtt táncolnak, hanem önmagukban (ez leginkább a lassúban domborodik ki rendszerint és nem először) sokszor nincsennek egymásra “hangolva”. Gabi rendszerint háttérbe szorul, pedig pld lassúban pont neki kellene “elöl” lennie. Persze az ő szintjük, tánctudásuk azért így is a legtöbbeknek (nekem is) az áhított kategória 😉
Tamás: a fénycsövek nem voltak felkapcsolva, amit lehet utálni a vibrálásuk, vagy a kellemetlen színhőmérsékletük miatt, de abban a teremben sajnos ezekre kell hagyatkozni, ha látni akarunk.
Sajnálom a keverőpult dolgot, menet közben, vagy háromszor megnéztem, hogy nem mi rugdostuk ki a vezetéket a (szemből) bal oldali hangszóróból, de ezek szerint tényleg nem ott volt a hiba.
A zenékkel kapcsolatban csak azért írtam ezt a felírós dolgot, mert ezzel végleg elejét lehetne venni az olyan mormogásnak (hangsúlyozom nem az érintett mormogott), hogy miért pont egy swinges kapta az egyetlen zongorás boogie számot? A “jam-es” döntő részben nagyon korrekt volt, hogy egy boogie és egy swing zene is szerepelt.
Zene stílus. Azt hiszem még a Gödör bulikkal kapcsolatban írtad, hogy az ottani DJ-knek olyan zenéket is be kellene rakniuk, melyek nem csak a táncosok között népszerűek. Ilyen szempontból Mikiéknek óriási mázlijuk volt, mert ugyan lehet Fenyőt nem kedvelni, de erre a zenére azért szinte mindíg “bejön” a taps! 🙂
én tényleg úgy gondolom, hogy 1 jó táncos BÁRMILYEN számra tud táncolni (ezért kell megtanulni lindyzni IS, boogiezni IS balboázni IS stb.). 1 jack jill verseny soha sehol sem arról szól hogy mennyire igazságosan osszuk el a zenét (tempóra, stílusra). Ha így tennénk akkor azt hiszem nagyon hosszú éjszakáknak néznénk elébe 1-1 ilyen versenyeken… 🙂 by the way, hozzáteszem, még mielőtt félreértések lennének: én sem tudom mikor, ki, milyen számra fog táncolni – ugyanis véletlenszerűen vannak beállítva. Ennyi erővel a döntőben a jam sem volt korrekt mert nem volt rock&roll… jazz, bop, ragtime stb. 😉 Ez BULI, aki komolyan veszi az jöjjön versenyezni, de ez nem szól másról mint arról az 1 tábla csokiról amit a végén szét lehet osztani a haverok között. 😉
Máshol tőlünk Ny-abbra így néz ki (zene felírás helyett) 1 J&J verseny: kilöknek a parkettre a 2 perce összesorsolt pároddal, beraknak 1 k…va gyors számot és nyomnod kell. Ha a zsűritagok vmelyike megérinti a válladat mehetsz szurkolni, ha nem, akkor a következő körbe. (copyright Herreng) Nálunk azért azt hiszem humánusabb systemet választottam… 😉