Ha a következő felvétel egy amerikai játékfilm utolsó néhány perce lenne, nem győzném legyalázni itt a blogon, hogy ezek az üresfejű filmesek, már megint mindenkit hülyének néztek és annyira giccses befejezést sikerült összehozniuk, hogy az előadások között a személyzet felmosórongyokkal és vödrökkel távoítja el a felgyülemlett nyálat a vászon alól.
Ez ellenben itt nem forgatókönyv, bár a vágások és főleg a végén alákevert zene, finoman szólva “sokat dob” a történet drámaiságán.
Angliában útjára indult ugyanis az a Ki Mit Tud (Britains Got Talent), melynek magyar változatától előre “fázok”. Bár ne lenne igazam!
A lényeg az, hogy emberünk, aki mobil telefonok árusításával tartja fenn magát összegyűjtötte a kellő bátorságot és jelentkezett a versenyre.
Természetesen ilyen hang nem “terem”, tehát ne úgy képzeljük el, hogy az illető eddig csak a fürdőkádban gyakorolt otthon. Komolyan képezte magát, ahogy a körülményei megengedték. Volt, hogy már nagyobb szabású eseményeken is fellépett, sőt egyszer egy Pavarotti mesterkurzuson is részt vett.
Aztán jöttek a gondok. Több súlyos betegség, köztük egy tíz centis daganat a mellékvesében egy komoly baleset és főhősünk amúgy nem túl magas szinten álló önbizalma, teljesen összeomlott. De ahogy Latya és Zümő mondta a már klasszikus jelenetben, még innen is “feljött” és nem is rosszul.
Mondjuk a tremolók egy részét inkább az adja, hogy retteg a színpadon és még van mit dolgozni az ügyön, de ez így is zseniális. Az angol nyelvű fórumokon leginkább a “sose ítélj meg egy könyvet a borítóról” mondást emlegetik vele kapcsolatban.
hát, aki puccini / turandotját így tudja elénekelni… mi lesz ha majd önbizalma is lesz? :-O
Lehet, hogy kinevettek, de én megkönnyeztem. Kezdek megijedni magamtól, mi lesz 80 éves koromban, ha már most ilyen szentimentális vagyok.
Nem nevetlek ki, szerintem is megindító a dolog.
Engem nem is maga az ének hatott meg, hanem amikor utána a tomboló közönség és a teljesen kiakadt zsűri mellett azzal a kissé idétlen félmosollyal az arcán, látványosan nem fogja fel még mindíg, hogy mekkora dolgot vitt véghez.
Igen én is akkor érzékenyültem el, olyan megható volt és őszintének hatott a közönség a zsűri és a fickó is.
Nagyon szép dolog ez. Az ilyen embereknek kívánja az ember tök jó szívvel, hogy teljesüljön minden álmuk, nem? Feri, ismét köszi, hogy ilyesmiket megosztasz velünk!
szerintem izé!ááááááááááááááááá és sokkk!!!!
:))))))))))))
kész vagyok és nem jutok szóhoz!!!!!
Húúúúúúúúúúúúúú. Eper, ettől én is könnyztem.
Persze ebben az egész hangulat benne volt: a szerencsétlen emberke, az tomboló tömeg, a lehidalt zsűri. Egyébként elég rövid volt, még másfél percet sem énekelt.
De fantasztikus volt, megnéztem 3x.