Szinte nem is értem magam, hogy miért csodálkozom azon ami a Csillag születik c. “teheccségkutató” verseny döntőjében történt. Konkrétan arra gondolok, hogy az egyik kereskedelmi adó ismét hülyét csinált a nézőkből, versenyzőkből és nem utolsó sorban a tehetségkutató versenyből, mint műfajból.

Egyrészt a zsűri a verseny első fordulójában gyakorlatilag eldöntötte, hogy kik kerülnek a döntőbe és ez a döntés egyáltalán nem a produkciók alapján történt. Miután pl. Kovácsovics Fruzsina olyan fals hangok alkalmazásával adta elő dalát, hogy megrepedt a TV-m képcsöve, nem hittem a fülemnek, amikor a zsűri csontig benyalt neki, hogy mekkora tehetség. A későbbi első helyezettről, pedig már ekkor lehetett látni, hogy nem mesemondó, hanem “műparaszt” kategóriában kellett volna indulnia, de végül is az első fordulón a “Jééé, beszél! Milyen aranyos…” hozzáállás még túljuttathatta, de a továbbiakban azért egyértelműen kiderült, hogy tényleg nincs benne több, sőt amikor kicsit megpróbált (illetve a bácsik-nénik azt mondták neki, hogy próbáljon meg) kilépni arról az egy igen szűk területről ahova még belefér, kínosan sz@r produkciót láthattunk tőle.

Még szép, hogy az egyik zsűritag felvállalta, hogy tök mindegy mit csinál a gyerek ő akkor is nyomja neki a max. pontszámokat.

Az addig rendben van. hogy segítsük a hátrányos helyzetű tehetségeket, de egyrészt IMHO a gyerek nem tehetséges (erről persze lehet vitázni), másrészt akkor tessék neki szponzorokat szerezni, ne egy ilyen műsort alakítsanak át segélyműsorrá. Angliában erre van külön adás, Children in Need címmel ott “általában” a hátrányos helyzetű gyerekeknek és célzottan egy-egy tehetségnek gyűjtenek támogatást (idén 19 millió fontot, azaz 6,5 milliárd forintnyi összeget szedtek össze).

Persze most ismét kiváló alapanyagot teremtettek a bulvármédiának. Lehet azon izgulni (akinek van hozzá gusztusa), hogy akkor most költöznek-e, vagy sem, mire költik azt a rengeteg pénzt, ami egyébként szánalmasan kevés egy újrakezdéshez, vagy éppen (Fábry) Sanyi bácsi, hogyan segít szegény Árpin és, hogy egyengeti a karrierjét.

Az igazi tragédia, egyébként nem a zsűri döbbenetes dilettantizmusa, vagy konkrétan az, hogy Utasi Árpád nyert, hanem az, hogy ezzel legalább 3-5 évre lenullázták az ilyen versenyek presztízsét.

Ki az a hülye, aki, ha tényleg tehetséges valamiben, pl. zenész (apropó, hogyhogy szinte egyetlen egy hangszeres zenész sem jutott el a képernyőre, ha már itt tartunk) aki elindulna ezek után egy ilyen vetélkedőn tudván, hogy az a tulajdonság, ami itt legkevésbé számított az a tehetség.