Gitár

Ma este Pusztai Antal koncertjén voltam az Óbudai Társaskörben.
Körülbelül 200 néző előtt a koncert Róth Ede szokásos, kissé el-el kalandozó előszavával kezdődött, ahol azt az egyetlen apróságot felejtette ki, hogy a fellépő művész az ő tanítványa, persze ezt rajtam kívül valószínüleg közönség 99%-a tudta. Egyébként igen nehéz jelenleg olyan klasszikus gitárost találni, aki legalább egy rövid ideig nem volt Róth Ede tanítványa. Hogy az említett előszóhoz híven én is elkalandozzak, nagyon fura érzés egy olyan koncerten üldögélni, ahol a közönség döntő többsége “szakmabeli”. Kimondottan pozitív, hogy egy mű tételei között, vagy épp egy jelentősebb szünetnél nem kezdenek el lelkesen tapsolni, de egy kicsit azért rémisztő is.
A bevezető után Pusztai Antal (Tóni) szépen leült középre és a húrok közé csapott.Egy igen húzós Paganini darabbal kezdett, sajnos kicsit (de tényleg csak nagyon kicsit) indiszponált volt.

A koncert második felében saját darabokat és egy Django átiratot adott elő. A Hot Club of Hungary rajongótábor kollektív szeppukut követett volna el a Django mű” meggyalázása” hallatán, de az előadó tökéletesen adta elő az átirat szerzőjének szándékát, akinek sajnos botfüle volt a jazz-hez. Pusztai Antal-nak egyébként nagyon nincs botfüle a jazz-hez, hiszen ő képzett és több versenyt nyert jazzgitáros is a klasszikus karrierje mellett.

Leginkább azért volt hiányérzetem a koncert alatt, mert az előadó nem alakított ki semmiféle kommunikációt a közönséggel és ez egy ilyen kis helyszínen nagyon feltűnő. Az egész koncert alatt egyetlen egy szót sem szólt a közönséghez, nem ismertette, hogy milyen darab következik, miért is választotta pont ezt ma estére, stb.

Értékelés: 5/3 (azaz öt pontból három)

Hozzászólások

  1. Ez sem volt rossz koncert, csak kicsit “furi” volt. Mondjuk én kimondottan kedvelem a klasszikus gitárt.

  2. Én is hallottam már ezt a komát, méghozzá a Hédrvári Kastélyszállóban. Ott, ha lehet még nyomottabb volt a hangulat, mert egy borospinceszerű helyen voltunk maximum két tucatnyian és a drágám mintha kardot nyelt volna. Azt még ugyan elmondta, hogy milyen darab következik, de úgy, hogy közben nem nézett senkire, pedig nem kellett szégyelnie magát, messze ő volt a legjobb gitáros a teremben… Aztán ami különösen fájt, az az volt, hogy klasszikus és jazzgitárosként volt beharangozva, ehhez képest kizárólag hervasztó középkori muzsikával szórakoztatta a nagyérdeműt. Szó se róla, felsőfokon. De ha a belépés nem lett volna ingyenes a szállóvendégeknek, utólag igencsak bántam volna a pénzt…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.