Boogie wonderland

A tegnapi haladó boogie óra meglehetősen rossz légkörben kezdődött. Ezt most kivételesen nem átvitt értelemben írtam, hanem egész konkrétan az előttünk a termet elfoglaló valamiféle hip-hop csoport a levegőben lévő oxigén molekulákat sikeresen lecserélte szerves szénhidrogén (merkaptán) molekulákra. Konkrétan és egyszerűbben fogalmazva büdös volt.
Rita és Ádám a légkeverés beindításával probáltak úrrá lenni a helyzeten, sajnos nem azonnali sikerrel.
A első haladó órán meglepetésünkre olyan párokat láttunk, akik valahogy nem tűntek ismerősnek a középhaladó tanfolyamról, de sebaj. Tanáraink jó szokásukhoz híven a gyűrű nevű figurával kezdtek és azzal bíbelődtünk, több-kevesebb sikerrel. Rávezető gyakorlatként egyirányú variációkkal indítottunk, ahol rögtön sikerült egy teljesen új figurát alkotnom az egyik egykezes figura alapos “újraértelmezésével”. Réka teljes figyelmét a jobb kar megfelelő tónusának kialakítására összpontosította, nem mintha eddig túl sok probléma lett volna vele. A későbbiekben a gyűrűt sikerült egy olyan változatra redukálnom, ahol én gyakorlatilag helyben maradtam és Réka a gravitáció törvényét követve a nagyobb tömeg körül (azaz körülöttem) “pályára állt”. Nem arattam osztatlan sikert Ritánál ezzel a variációval, de minket újítókat sosem értett meg a táradalom! 🙂 Azért az óra vége felé sikerült valami olyasmit is előállítanunk, ami messziről, hunyorogva és elég sötétben, már hasonlított az elvárt megjelenéshez.
A kezdő órára rengeteg ember érkezett, de ezt az időt Rékával a Vörös Oroszlán teázóban töltöttük, ahol részemről két jeges gyülmölcstea bebombázására került sor, Réka pedig almás répaturmixokat fogyasztott (brrrrr), valamint meglepetéssel tapasztalta, hogy a Classic Farm csokis cookie egy olyan példányát kapta, ami puha volt.
A kis frissítő pihenés után irány vissza a középhaladó szintre. Az órára várakozókból már fel lehetett mérni, hogy elég erős a “felhozatal” a csoportban. Elég sokan nem először jöttek erre a szintre és több ismerős arcot is láttam a lázból, ahol nem éppen kezdő szinten táncoltak. Az óra elején bemelegítés után spanish-arm variációkat tanultunk, majd “végigpárcseréztük” a csoportot. Ádám előadást tartott arról, hogy mit is ért azalatt, hogy “zenére” táncolni, majd elkövette azt a tapintatlanságot, hogy ritmikai gyakorlatokat tartott a csoportnak. Semmi komoly, csak egy adott ütemet kellett megtalálni a zenében és arra tapsolni. Az első néhány kísérlet után azonnal átlátta a kialakult helyzetet és a gyakorlók körét leszűkítette a pasikra, majd további nehezítésként a tapsgyakorlatot becsukott szemmel kellett végezni. Ha megpusztulok sem tudja nekem senki megmagyarazni, hogy hogy a viharban lehet 7-re tapsolni, ha 8-ra kell…
A lényeg az, hogy két nagyon jó óránk volt tegnap és most, sokadszori résztvételemkor is tudtak újat és hasznosat mondani Ritáék. Kissé másképp megfogalmazva, ennyi órárajárás után sem tudtam még normálisan megtanulni ezt dolgot és nagyon rámfér az ismétlés, finomítás.

Egyébként ha nagyon gonosz akarok lenni, akkor jól megmutatom Ritának és Ádámnak a taps-lép-taps-együtt-taps-együtt-taps-lép-taps-lép belépőszintű szteppes ritmikai gyakorlatunkat, hátha hasznát veszik a boogie órán! 😛