A héten érkezett meg az amazonról az 1942-43-ban készült Münchhausen című német film. Mint a készítés évéből látszik mind a világ, mind Németország szempontjából egy elég tragikus időszakban készült ez a film, mégis sikerül teljesen felhőtlen szórakozást okoznia a nézőknek. Az Ufa stúdió 25. születésnapjára készült színes film, szerintem jobban sikerült, mint Terry Gilliam, majd’ fél évszázaddal később készült változata.
A forgatásnál használt Agfacolor technikának köszönhetően (ez volt a negyedik német színes film) a felújított film színei nagyon szépek, természethűek és ez leginkább a külső felvételeknél látszik. A belső felvételek talán egy csöppet pirosba hajlanak, de egyáltalán nem zavaróan. A film tele van mindenféle technikai trükkökkel az egyszerű kézi rajzolt animációtól kezdve a tükrös-háttérfestéses optikai trükkökön keresztül az igen pontosan megvalósított mechanikai trükkökig (lásd később). Még egy kicsit a technikánál maradva, az Agfacolor eljárásnál egyetlen filmszalagot használnak, ellentétben a nagyon szép színes, de óriási monstrum kamerákat igénylő (three strip) Technicolor eljárással, ahol három filmszalag fut párhuzamosan. Ez tette lehetővé, hogy ennél a filmnél kézikamerát is használhassanak, ami sokkal dinamikusabbá, élőbbé tett néhány jelenetet, mint ahogy azt Hollywoodban meg tudták volna csinálni akkoriban.
A filmben az “eredeti” Münchhausen történet köré egy nagyon ötletes, már-már költői keretet építenek, köszönhetően Eric Kästner által (álnéven) írt forgatókönyvnek. Ezt a részét a történetnek nem “lövöm le”, hátha valaki meg szeretné nézni a filmet.
A bevezető után következnek a már ismert Münchhausen kalandok Nagy Katalin cárnővel, repülés az ágyúgolyón, fogságban a szultánnál, szöktetés a háremből, kalandok Velencében (a megszöktetettel), utazás a holdra, találkozás a holdlakókkal, stb.
A főszerepet játszó, akkor 52 éves Hans Albers gyakorlatilag tökéletesen alakítja a kissé amorális, ám végső soron kedvelnivaló főhőst. A karakter sokkal emberibb és IMHO kidolgozottabb, mint a Gilliam filmben, arról nem is beszélve, hogy a színészhez nagyon illik ez a szerep. A mellékszereplőket is kíváló színészek alakítják és ez annál inkább feltűnő, mert a jelenlegi magyar médiaiparban már gyakorlatilag az érvényesülést kizáró tényező, ha valaki színész, sokkal olcsóbb és több propagandát generáló megoldás az utcáról felszedni teljesen tehetségtelen embereket az igen alacsony színvonalú műsorokhoz. Na mindegy ez egy másik mormogáshoz való téma.
A rendező (ki gondolta volna?) a magyar származású Josef von Báky azaz Baky József.
Az utóbbi idők egyik legkellemesebb filmes meglepetését nyújtotta nekem ez az alkotás, mindenkinek ajánlom figyelmébe, hangsúlyozva azt, hogy ez kimondottan felnőtteknek szóló mese.
Értékelés: 5/4,5 (azaz öt pontból négy és fél)
Egy kis ízelítő a vizuális effektekből:
A YouTube-nak hála, már a teljes film megtekinthető a neten.
A héten majd jól megnézzük a filmet! A képek alapján ezt sztem láttam gyerekkoromban, nem volt ez véletlenül kötelező film úgy általános 4-5. tájékán? Annyira emlékszem a színekre…. vagy mégsem?
Nagyon valós meglátás a színészettel és az általuk közvetített értékekkel kapcsolatban; mind szakmai- , mind erkölcsi értelemben véve.
bazsix: sajnos egy egeszen rossz folyamatnak lehetunk tanui a filmekkel (TV?) es szineszekkel kapcsolatban.
A filmtortenet leglegleglegkezdetibb korszakaban, amikor az amerikai studiorendszer meg nem is letezett, pl. Edison filmjeinel a szereploknek fel sem tuntettek/tuntethettek a nevet. Ezert meglehetosen sokaig a nagyon tehetseges Mary Pickford-ot, csak mint “Biograph girl” ismerte a kozonseg, nem tudtak rola a szemelyerol az eleterol semmit.
A studiorendszer kialalkulasaval egyutt jart a “sztarok” megjelenese is. A studiok azon versengtek, hogy ki tud tobb hiresseget felvonultatni. Fontos megjegyezni, hogy akkor ezek az emberek meg szineszek voltak es elsodleges vonzerejuk a tehetseguk es nem a maganeletuk volt. Napjainkban tendencia, hogy mar gyakorlatilag senkit nem erdekel, hogy egy film mirol szol, ki irta a forgatokonyvet, ki a rendezo, operator, milyen kepi vilaga van a filmnek, csak egy fontos, kik jatszanak benne. Ez okozza azt, hogy jelenleg egy-egy hollywood-i sztargzsi gyakorlatilag megegyezik nehany fejlodo orszag teljes evi koltsegvetesevel. Mar nem a filmmel “adjak el” a szineszeket, hanem a (jo esetben) szinesz adja el a filmet.
Nalunk Abszurdisztanban mindezt “tovabbfejlesztettek”. Mar se szinesz, se tortenet nem kell egy sorozathoz a lenyeg az, hogy hany oldal terjedelemben lehet a “szereplokrol” irni a story, vagy kiskegyed magazinokban, hanyszor lehet az illetot szobahozni a hihetetlenul “igenyes” talalkozasok pletykamagazinban ami gyakorlatilag fomusoridoben kerul adasba es hasonlo nyalanksagok. Mivel a kereskedelmi kanalisokbol csak ez “Jon” a kreativitast, onallo valasztast, olvasasi kedvet pedig hosszu evek kitarto munkajaval mar kioltek a potencialis nezokbol, mindenki meg van elegedve ezzel a szemettel es nezok millioi tapadnak estenkent ezekre az adasokra.
momonohana: nemj hiszem, hogy ezt a filmet lathattad gyerek korodban, mert eleg sokaig “dobozban tartottak”, mivel nem nagyon illik bele a haborus Nemetorszagrol kialakitott kepbe egy ilyen film.