Koktélt?

Este nyolckor, tehát gyakorlatilag záráskor éppen ballagtam ki a Kaisers ajtaján, ahol Müller joghurt elvonási tüneteim enyhítése érdekében jártam, amikor megcsörrent a mobilom. Réka hívott, hogy menjek le vele a Latin koktélba, mert éppen semmi programja az estére és úgy döntött, hogy az otthon üldögélés és önmagába tekintés, rosszabb esetben munka helyett, inkább táncolna és emberek között lenne. Kissé húzódoztam a dologtól, de aztán finom nyomásgyakorlás hatására mégis igent modtam. Roham haza, kissé rendbeszedtem magam, már amennyire ez lehetséges, aztán indulás Rékáért. Mivel nem álltam a lelkesedés csúcsán és a kompromisszumkereső tárgyalások egyik sarkallatos pontja az volt, hogy nem maradunk sokáig, leginkább egymással táncolunk, ezért fényképezőgépet sem vittem. A tárgyaláson az is szóba került, hogy ellentétben a boogie-s trenddel Réka szoknyában jön, tekintettel arra, hogy a helyszínen a lányok, lánynak öltöznek és adjunk valamit a lábfetisisztáknak is! 🙂

A helyszínt pontosan ugyanúgy eltévesztettem, mint a múltkor, de sikerült túl nagy keringés nélkül korrigálni.

Be(fel)mentünk a teremhez, öltöztünk, cipőt cseréltünk, aztán irány a parkett. Az első ismerős, akibe belebotlottunk Bulyáki Jani volt, aztán jó ideig ennyiben is maradt a dolog. Sikerült egy latin blokkot kifognunk, aminek a végén azért volt egy olyan sebességű jive, amire boogie-zhatunk egy jót. Minden esetre megbeszéltük, hogy amint megfelelően ráérünk be fogunk járni Máté órájára az Oktogonba. Természetesen erre leginkább nekem van szükségem. Amikor már teljesen erőtartalékaim végére értem, és leálltunk, midíg feltűnt valaki, aki azonnal felkérte Rékát, igy ő gyakorlatilag megszakítás nélkül végigtáncolta az estét.

Nemsokára feltünt a színen kicsiG is, aki igen határozottan kijelentette, hogy a következő táncot Rékával szeretné táncolni. Amikor elkezdődött a zene, rögtön rájöttem, hogy miért is volt ez így időzítve. kicsiG ugyanis, mint a rendezvény DJ-e szépen bekészített egy rumbát és egy angolkeringőt egymás utánra. A rumbánál vált a napnál is világosabbá, hogy Réka latin képességei, csak és kizárólag a partnertől függenek. Egy jó latinos mellett nagyon ki tudott bontakozni, nagyon jól nézett ki amit csináltak. Az angolkeringős teljesítmény értékelésétől most inkább eltekintek 😉

Épp amikor indultunk ki, hogy igyunk egy kicsit, mivel a nyelőcsövem porzott a kanyarban összefutottam egy nagyon rég látott ismerősömmel. Ő állítólag pont a múlt hétvégén látott engem először a lázban és nem nagyon hitt a szemének, hogy mit is keresek ott (vannak ezzel még néhányan). Én pedig őt nem láttam még sosem táncolni, pedig pont az Oktogonban tanult társast. Most éppen salsában “utazik”. Az alatt a fél perc alatt amíg megtorpantunk, azonnal lekérte valaki Rékát, így letelepedtem a jóember mellé és beszélgettünk egy alaposat. Végül aztán egy shim-sham után sikerült meggyleveznünk is.

Visszatérve a terembe elkaptunk egy angolkeringőt, ami a vártnál kevésbé volt tragikus, bár a zenéből kb. a feléig hiányzott a basszus szólam, így talán ez volt életem első olyan angolkeringője, ahol erőteljesen figyelnem kellett, hogy zenében maradjak. Utána következett egy tangó ahol egyetlen egy standard tangó figurát nem vezettem, leginkább csak próbáltam zenére sétálni, elvégre ez az alapja az egésznek. Ebből következően nem volt valami hihetetlen fordulatos az esemény, de állítólag kívülről nézve egészen tangószerű volt.

kb. negyed éjfélkor elhagytuk a terepet, majd rituális keretek közt átadtam Rékának az este beszerzett Anthon Berg adagot, mivel vérének marcipánszintje a kritikus alá csökkent. Még amolyan “highlight” szinten megmutattam neki az egyszer már említett Kentucky Fried Movie filmet. Beszélgettünk az élet nagy dolgairól, azán hazaszállítottam. Ugyan azt ígértem neki, hogy még az éjjel megírom ezt a bejegyzést, de aztán annyira álmos lettem, hogy inkább elhalasztottam mostanáig.