A táncosoknak javaslom a fotós részeket átugrani, a fotósoknak javaslom a táncos részeket átugrani! 🙂
Miután egy hét alatt sikerült az energiatartalékaimat alaposan leamortizálni azzal, hogy minden nap le- és felautóztam a Budapest-Szeged-Budapest útvonalat, szombaton megkíséreltem a lehető legtovább aludni, sajnos kevés sikerrel. Miután véglegesen felébredtem elhatároztam, hogy nekiindulok bevásárolni azt a bizonyos foto kelléket, mely hiánya miatt gyakorlatilag nem merem használni a csodaszép új teleobjektívem. Konkrétan egy szűrőről van szó, amit az objektív elejére tekerhetek és számomra a legfőbb feladata abból áll, hogy védi a frontlencsét a portól, piszoktól és ütődésektől. Ezt a vásárlást már legalább ötször elhalasztottam az utolsó pillanatban.
Mivel ezen a napon rendezték a Jack & Jill versenyt, egy új objektív beszerzését is eldöntöttem. A múltkori versenyen többször ütköztem abba a problémába, hogy a Sing-Sing terem kis mérete miatt nem tudtam megfelelő távolságba kerülni a versenyzőktől, ahhoz, hogy az alapobjektívem képmezőjébe beleférjenek. Már akkor nagy szükségét éreztem egy valamivel nagyobb látószöget produkáló objektívnek, de aztán ennyiben maradt a dolog, most azonban itt volt az alkalom, hogy tegyek is valamit. Rövid töprengés után (mivel azért már atgondoltam a lehetőségeket) egy Sigma 18-125mm F3.5-5.6 DC mellett döntöttem.

Miután a neten ellenőriztem, hogy a kiválasztott cég (elvileg) online állapotokat tükröző oldalán “Raktáron” státuszban van a termék, elindultam a Mammutba megvenni. Kissé csodálkoztam, hogy egy ilyen értékű termékeket forgalmazó cégnél nem lehet bankkártyával fizetni, de találtam a közelben egy ATM-et és pénzzé változtattam a biteket. Szépen sorbanálltam a megfelelő pultnál, majd az eladó elé járulva előadtam igényemet
- Jó napot kívánok! Egy Sigma 18-125-ös objektívet szeretnék, Nikon bajonettel!
- Nincs
- Tudom, hogy buta kérdés, de akkor a weboldalukon, miért van “Raktáron” státuszban?
- Biztos még pénteken nézte
- Most néztem 15 perce
- Akkor nem tudom
- Megnézné, hátha van valamelyik másik üzletükben?
Kiderült, hogy a Visegrádi utcai boltban van ilyen objektív. A vicces az, hogy eredetileg oda akartam menni, de a parkolás miatt inkább a Mammutot választottam. Irány át a másik üzletbe, ahol aztán tényleg sikerült mindent megvennem, objektívet, szűrőket.
A felesleges járkálás miatt ekkor már gyakorlatilag készülődhettem a versenyre. Kattintgattam néhányat az új objektivvel, feltöltöttem az akkumulátorokat -nehogy úgy járjak, mint a legutóbbi workshopon-, aztán irány a Forgách utca!
Mire odaértem már javában zajlott a bemelegítés, versenyzők és nézők vegyesen voltak a parketten, majd megtörtént a rajtszámok kiosztása és az első három kör sorsolása. “Szakmailag” tényleg nem sok hozzáfűzni valóm van az eseményhez, maradjunk a teljesen szubjektív értékítéletnél, miszerint nekem tetszett. Tényleg volt olyan versenyző, ahogy azt Zsuzsi blogján olvashatjuk, aki feltűnően kilógott a mezőnyből, de végül is miért ne indulhatna, ha megvan hozzá az önbizalma? Az már kevésbe tolerálható, hogy az önbizalom mellé nem társul egy kis egészséges önkritika is. Kicsit visszatetsző volt, hogy a mezőny messze leggyengébb indulója, miután nem jutott a döntőbe “kiborult” majd nekiállt dühöngeni. Na ennyit a negatívumokról.
Ezúton szeretnék gratulálni a két “hős” fiúnak (Bazsixnak és Lllacinak), akik bevállalták, hogy két-két kört táncolnak végig, tekintettel a nemek aszimmetriájára.
Megígértem, hogy befejezem a negatív események ismertetését, de sajnos meg kell említenem Virág Évi sérülését is, aki a döntőben kellett, hogy kiszálljon, mivel a hetek óta rendetlenkedő térde nem bírta a további megpróbáltatásokat. Kívánok neki gyors jobbulást! Még az aktuális zene közben beugrott helyére Rita, hogy a partnernek ne kelljen végigálldogálnia a maradék időt. Rita (Évi) helyét ezután a gyors döntőben Paloma vette át.
Eredményhirdetés, majd a verseny átalakult Szombat esti lázzá. Ádám nem nagyon volt tekintettel a pillanatnyi állapotára, aminek azonnal meg is lett a következménye. Táncoltam néhányat Judittal, Rékával, Zsuzsival és Ancsával, majd meglehetősen hamar távoztam is, mivel nagyon fáradt voltam.
Vasárnap tettre készen indultam versenynéző partneremért, hogy aztán meglátogassuk a “festői” Tököl városát egy standard ranglista verseny ügyében, illetve a teleobjektívem első “éles” tesztje miatt. Lefelé menet, már voltak mindenféle nem félreérthető jelek arra, hogy ez a nap nem fog piros betűkkel bekerülni a naplómba, de leérkezésünkkor annyira romlott a helyzet, hogy irány vissza a sportcsarnok bejáratától Budapestre, majd egyedül le Tökölre.
Éppenhogy elkaptam a döntőt. Először bécsikeringőt táncoltak a párok egyenként, majd az összes pár egyszerre. Erre a szisztémára még a quickstepnél került sor, azaz sikerült a két fizikailag legmegterhelőbb táncot duplán táncoltatni. Legalább nem zavarták egymást a haladósabb figuráknál…
A teremben nagyon érdekes megvilágítási viszonyok voltak. A plafonon higanygőz lámpák adtak meglehetősen kékes és szűk spektrumú fényt, mig a terem fa falburkolata és a parketta mindezt sárgásan verte vissza. Kézzel beállítottam valami elfogadható színhőmérsékletet és azzal fényképeztem végig a versenyt. itthon “bemértem” néhány képet és készítettem egy korrekciós profilt, de az a helyzet, hogy hiába sárgás, nekem az “eredeti” képek is tetszenek, így ezeket pakoltam fel, nem beszélve arról, hogy lusta vagyok a másfélszáz képet egyenként javítgatni.
Íme egy eredeti és egy korrigált kép:

Jut eszembe, miután jelenlegi egyik “szakmai mentorom” elültette a bogarat a fülembe a vaku használatának hátrányairól és Bécsben valóban megtapasztalhattam, hogy kis odafigyeléssel vaku nélkül is boldogulhatok, most sem használtam. Csináltam két-három tesztképet az SB-800-assal, aztán sürgősen levettem a gépről.
Nagyon nagy mennyiségű képet küldtem a “selejtbe” és a felpakolt képek nagy része is tartalmaz mindenféle hibákat, de szerintem látszanak a lehetőségek, melyeket csak meg kellene tanulnom kihasználni.
Nahh jól elkaptál a gépeddel csibész! 🙂
“A köpenyes igazságosztó elől nincs menekvés!” 🙂
😀 És ki a hű társ? 😉
NEm kellett semmit sem átugrani, bár a fotózáshoz nem értek, de érdekes az a leírás egy amatőr számára is.
A táncos meg olyan, amilyen… 🙂 🙂 🙂
amatőr = egyáltalán nem hozzáértő (az én szóhasználatomban)