Wörkshop – I.

Hogy ne riasszon el senkit egy Háború és béke méretű óriás post, úgy gondolom ésszerű, ha a hétvégi élményeim leírását szétbontom.

Első nap 2006.03.03.

Be kell vallanom, úgy volt, hogy nem megyek erre a rendezvényre, mert látatlanban is túl magasnak ítéltem meg a színvonalat. Ebben nem is kellett csalódnom, hiszen a középhaladó tanfolyamon egyértelművé vált, hogy a résztvevők közül IMHO én vagyok az aki a legrövidebb ideje próbál valamilyen szinten a swing tánc világába belekóstolni.
Végül Csiki Zsuzsi felhívásának hatására, mint végső megoldás jelentkeztem partnernek, bizonyos fenntartásokkal magammal szemben.

Meglehetősen izgatottan készülődtem péntek reggel az első foglalkozásra, aminek az lett a következménye, hogy óriási késéssel indultam el. Amint épp álldogáltam az autóval a szokásos óbudai, hídra feljutós dugóban, valahogy rávetődött a tekintetem a nadrágomra és iszonyatos “anyázásban” törtem ki. Sikerült ugyanis valahogy összekevernem a világos nadrágjaimat és a sietségben egy igencsak megviselt és a mosógépet azóta nem látott darabot magamra vennem. Ekkor megpróbáltam kikeveredni a dugóból, irány hazafelé, új nadrágot magamhoz vesz és ismét be a dugóba. Csodák csodájára, gyakorlatilag percre pontosan odaértem a Tungsram SC-hez.

Az óra azzal kezdődött, hogy táncoljunk egy kicsit egymással, majd párcsere, majd párcsere, majd párcsere. Tanárainknak rögtön feltűnhetett valami, mert közölték, hogy nem ártana a zenére figyelnünk és nem a lépésekre. Próbáltak valami kis alapfokú gyakorlatot végeztetni, de a hatást látva hamar feladták. Ekkor fogant meg bennük az ötlet és beraktak egy James Brown számot, hogy a kellő lelazulást zeneileg is elősegítsék. Már ekkor világossá vált, hogy annak a lazaságnak az eléréséhez, amit Steven és Virginie bemutatott, sajnos genetikai meghatározottságra van szükség, de ez a zene mindig “bejön”.

Mint arra számítani lehetett lindy turn gyakorlással kezdtük a tanulnivalókat, melyeket ők swingout-nak hívtak és ez okozozott egy kis kavarodást, amin azért sikerült túllépnünk. Igen érdekes. bár teljesen logikus stílust próbáltak belénk nevelni a meglepően széles kéztartással, ami segít ahhoz, hogy a leányzókat gyakorlatilag azonnal egy twist-be indítsuk és ezt ne teljesen maguknak kelljen megtenniük. A stílusra nagyon jellemző, hogy a csípőcsavarások és hasonló elemek miatt a hölgyek sokkal nőiesebb elemeket építhetnek a táncukba, mint ahogy azt eddigi ismereteik alapján megtehették.

Mint arra nem lehetett számítani az első napon fiú létszámfölény alakult ki, melyt lelkes beugrók (pl. Janicsek, mint nő) enyhitettek 😉

A szünetben csöndesen megfigyelhettem és “lesifényképezhettem“, amint oktatóink a terem sarkában csöndesen táncoltak. Már ekkor motoszkált valahol az agytekervényeim legmélyén, ami aztán este a bulin teljes meggyőződéssé erősödött. EZEK AZ EMBEREK TANGÓZNAK!
Mint gyakorló tangósnak, Juditnak is rögtön feltűnt a dolog és kimondottan nehézséget okozott neki, hogy egy-egy ocho után ne nyújtott lábbal lépjen hátra, ahogy azt az argentin tangóban kell 🙂

Folyt köv.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.