Elég sok időbe került, míg megközelítettük célunkat, pedig nem mentünk lassan. Sajnos ennek (mármint a sebességnek) az lett a következménye, hogy néhány száz méterre a kitűzött érkezési ponttól egy kivilágítatlan mellékúton belerohantunk egy óriási kátyúba, ami miatt a jobb első kerekünket cserélni kellett. Amíg a kerékcsere tartott, alkalmunk volt néha felfelé is nézni és megdöbbenni, hogy milyen jól látszik arról a helyről a Tejút, ami az alacsony(abb) fényszennyezés biztos jele. Egy 10×60-as binokulárral még nézelődtem is egy kicsit, majd a nálunk lévő 150/750-es Newton távcsövet, szó szerint a hónom alá kapva csodálkoztam azon a rengeteg csillagon, amit egy ilyen nem túlságosan nagy távcső is előhoz.
Kerékcsere után, kis kanyargással megérkeztünk a telek feltételezett közelébe (az APEH árverési honlapon ügyesen lehagyták a pontos térképet és a GPS koordinátákat) és ott is nézelődtünk egy kicsit, hogy merről látszanak inkább Dorog és Budapest fényei, mennyire zavar a település saját világítása, stb..
Ez után visszamentünk a céghez, ahol több mint két hete ott “árválkodik” egy HEQ-6-os távcsőállvány, számítógépes vezérléssel, amihez finoman szólva elég nagy reményeket fűzünk az asztrofotózás területén. Az állványt és a rászerelt 150/750-es távcsövet kicipeltük az udvarra és nekifogtunk a tesztelésnek. gyakorlatilag csak a vezérlő számítógépet és a motorokat akartuk kipróbálni, mert tőlünk 10 méterre van egy nagy forgalmú, nátriumgőz lámpákkal megvilágított főút, tehát szinte semmit nem látni az égből. A sarkcsillagot is csak nagy nehézségek árán vettük észre és mivel megkezdődött a felhősödés, néha percekre el is tűnt. A sarkcsillagnak egyébként a távcső állvány tájolásánál van döntő szerepe.
Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor a látszólag “üres” égbolton a távcsőbe pillantva rengeteg csillagot vettünk észre. Láttuk a Jupiter négy holdját, sőt a legnagyobb nagyítással, már két felhősávot is megpillantottunk rajta, mindezt úgy, hogy egy fa levelei között jutott el a fénye hozzánk. Ezen kívül a kereső automatika segítségével ilyen borzalmas körülmények között is, megtaláltuk és láttuk az Andromeda galaxist (M31) és az Orion ködöt (M42). Mindezt faleveleken és fátyolfelhőkön keresztül. Nagyon várjuk, hogy legyen még egy tiszta éjszaka a közeljövőben!!!
Hajrá!
Robinak, már elővezettem, hogy tiszta éjszaka esetén az egész cég megy a kertjükbe! 🙂