Művészettörténészek, könyveket tudnak megtölteni egy-egy korszakalkotónak tekintett klasszikus festmény, szobor, irodalmi-, vagy zenemű keletkezésének történetével, de manapság a modern információtechnológiának köszönhetően saját szemünkkel figyelhetjük meg, hogy miképpen alakul egy középszerű popdalocska, valami egészen zseniális és szürreális audiovizuális élménnyé.
Vegyünk tehát egy átlagos popslágert, egy vizuálisan eladható előadóval. Katy Perry: Teenage Dream
Ezt a videót aztán lecseréli egy 15 éves, ám egy idegrendszer/hormonális betegség miatt kb 7 évesnek kinéző srác, aki azzal szórakoztatja Youtube-os rajongótáborát, hogy mindenféle világslágerekre tátog egy gyerek arcával, de egy felnőtt mimikájával. Keenan Cahill: Teenage Dreams
És ekkor lép a képbe a zseniális Andy Rehfeldt, aki minden zenében képes felfedezni a hörgősmetál alapokat. Egyedül feljátssza az összes hangszert és megkéri egy hörgősmetált hörgő barátját Bördi-t, hogy legyen oly kedves az éneksávot felhörögni a zene fölé, majd az egészet rápakolja a Keenan Cahill videóra.
A végeredmény zseniális.
Hogy a klasszikus D-S.R.-t idézzem:
“Ez a gyerek meg nem normális!” 😀 😀 😀
Egyébként símán bevenném, hogy CG, olyan a mimikája. Meg lehet számolni, hány gesztusa van és mindig visszaáll az alaphelyzetbe.