(Divat) Nyílt levél

Mostanában divat mindenféle nyílt levelet írni, ilyen például egy egészen friss darab, amit a Miniszterelnöknek írt egy nyugállományú rendőr alezredes hölgy.

Most tekintsünk el attól, hogy a hölgy kifejti, hogy neki milyen rossz volt, mert haza kellett vinnie a munkát és néha éjszaka is dolgozott. Elárulom, hogy a versenyszférában dolgozóknál ez szinte természetes. Szintén kissé furán hangzik, hogy kiemeli, hogy neki BŰNÖZŐKKEL kellett foglalkoznia. Micsoda meglepetés ez egy rendőrnél!!! A pékeknek a kenyérrel kell foglalkozniuk, a brókereknek részvényekkel, nekem ütögetnem kell a billentyűket az orvosoknak pedig (ó, mily borzasztó) BETEGEKKEL kell foglalkozniuk. Nem tudom, hogy ha rendőrnek ment, mire számított, kikkel kell foglalkoznia? Gombolyaggal játszó kiscicákkal?

De nem ez a lényeg. Az egész levél hangulatában és a médiában olvasható/látható/hallható megnyilvánulásokban ott érzem a rendőrök részéről az értetlenséget, hogy miképpen lehet az, hogy az egész ország nem áll mögéjük és a jogos(nak vélt) követeléseik mellé? Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a rendőrök, még mindig nem értik meg, hogy a szavazóképes lakosság minimum egy negyede, de lehet, hogy egy harmada, még évekig miért nem fog semmiféle (akár jogos) követeléseik mellé állni és szolidaritást vállalni velük. Íme az én nyílt levelem, nekik.

Tisztelt ex és jelenlegi rendőrök!

2006 ősze nem volt olyan régen, hogy a magyar lakosság érintett része elfelejtette volna, amint Önök, illetve kollégáik egy csoportja, megvadult állatokként vetették magukat a többségében békés tüntetőkre, vagy éppen teljesen ártalmatlan polgárokra ahelyett, hogy kiemelték volna a tömegből a rendbontókat (valóban voltak ilyenek, ezt senki nem tagadja), akiknek pontosan ismerték a kilétét, hiszen lehallgatták a mobiltelefonjaikat. Tudták hol vannak, merre mennek, mire készülnek.

Nem felejtették el a jelenlévők és a sérültek rokonai, amikor szándékosan fejmagasságban lőtték a tömegbe a könnygáz gránátokat, lábmagasság helyett. Szintén nem felejtették el az emberek, hogy engedély nélküli, bevizsgálatlan, túlságosan nagy erejű gumilövedékekkel, hogyan céloztak a pribékjeik szintén szándékosan fejre, nem a megállítás, hanem a sérülés okozás szándékával. Miként használtak tömegoszlatásra, súlyos sérülés okozására alkalmas viperát, amit aztán természetesen le is tagadtak, de a végtagtörések nagy száma és a helyszíni felvételek végül megcáfolták önöket.

Aki látta a felvételt, nem felejtette el, hogyan rúgott bele minden arra haladó rendőr a Madách téren a földön fekvő tehetetlen tüntetőbe, amit csak a kamera láttán hagytak abba. Nem felejtette el, aki azokban a napokban éjjel a körúton járt, hogy a TV ostrom után, milyen hajtóvadászatot tartottak a bosszúvágytól teljesen begőzölt kollégáik, melynek bárki áldozatul eshetett, aki éppen arra járt. A megtaposott magyar zászlókról már ne is essék említés.

És ami a legfontosabb. SENKI NEM FELEJTI EL, HOGY ÖNÖK SOSEM ADTÁK KI AZOKAT A KÖZTÖRVÉNYES BŰNÖKET ELKÖVETŐ KOLLÉGÁIKAT, AKIK MEGKÍNOZTÁK, MEGALÁZTÁK ÉS MARADANDÓ SÉRÜLÉSEKET OKOZTAK A TÜNTETŐKNEK, MAJD A HAMIS VÁDAK ALAPJÁN INDULT ELJÁRÁSOKBAN, ESKÜJÜKET MEGSZEGVE HAMISAN TANÚSKODTAK EZEK ELLEN AZ EMBEREK ELLEN.

Ettől kezdve a történtek, nem csak arra a néhány tíz (száz) bűnöző kollégájukra vannak kihatással, hanem az egész testületre. Az, hogy továbbra is képesek együtt dolgozni az erőszakos bűncselekményeket elkövető kollégáikkal és fedezik is őket, esetleg akár hamis tanúzással az ügyészség/bíróság előtt MINDENKIT minősít, akin ugyanaz az egyenruha van. Évekbe, évtizedekbe telhet, amíg az a sérülés, amit 2006 őszén okoztak a testület megítélésében, helyreállhat.

Hát ezért ne számítsanak arra, hogy a társadalom egységesen önök mellé fog állni a kitűzött céljaik elérése érdekében, egy alapos belső megtisztulás nélkül.