Napi jócselekedet

Tegnap este fél tízkor indultunk neki egy kb. egy órásra tervezett sétának, ami egy csöppet másképp alakult, mint ahogy terveztük.

A főúthoz képest, viszonylag kevéssé megvilágított mellékutcákban rengeteg macskát láttunk, akik közeledtünkre biztonságba helyezték magukat a kerítések túloldalán. Ezért is volt feltűnő, egy kis/közepes termetű fehér macska, aki nem nagyon mozdult az útról, sőt elindult felénk. Már csak öt méterre volt tőlünk, amikor a félhomályban észrevettük, hogy nem egy macskát látunk éjszakai portyáján, hanem egy tündéri, kissé megszeppent bolognese (pontosabban, bichon bolognese) kölyök bolyong az utcán.

bichon bolognese puppy from petcollectionworld.com
 
Valahogy így nézett ki a törpe (petcollectionworld.com)

Szegény, nagyon meg volt ijedve, így a megfogása is több percebe került, de amint a karomban volt, hamar megnyugodott és érdeklődve figyelte a fejleményeket. Sajnos nem volt rajta nyakörv, vagy bármilyen más jelzés, hogy kihez tartozhat. Kezdetben koncentrikus, egyre táguló körökben sétáltunk a kutyus megtalálási helye körül a környező utcákban, hátha összefutunk az őt kereső gazdikkal, de nem volt szerencsénk.

 Már alaposan eltávolodtunk a megtalálási helytől, amikor eszünkbe jutott (esete tízkor), becsöngetni, egy a környéken lakó ismerőshöz, hátha ismeri a kutyus gazdáját. Mázlink volt, ismerte. Visszavittük a megadott címre és becsöngettünk. Kertvárosban viszonylag szokatlan, hogy éjjel negyed tizenegykor csöngetnek a kapunál, így elsőre nem is jártunk szerencsével, de többszöri próbálkozásunkra, végre kijöttek a háziak és kiderült, hogy tényleg övék a csöppség.

Odaadtuk a gazdiknak a kis lényt és nekikezdtünk az “igazi” sétának.

Hozzászólások

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.