Akik ismernek, azok tudják, hogy állatok tekintetében, “még a légynek sem ártok”, hanem óvatosan megfogom, és kitessékelem a lakásból, ha már nagyon zavar. Gyakorlatilag egy olyan többsejtű létforma létezik (egysejtűeket éppen most gyilkolok halomra a szervezetemben egy antibiotikum kúra keretében, mert kissé megbetegedem), melynek lemészárlása, némi diadal érzettel és a kielégített bosszúvágyam miatt örömmel tölt el. Ezek a lények a nőstény szúnyogok. A “pasi” szúnyogokat nem bántom, ők sem bántanak engem.
Ma reggel részem lehetett ebben az előbb leírt érzésben, ugyanis sikerült eliminálnom egy szúnyogot, “aki” az éjjel sikeresen megcsípett kétszer a talpamon, egyszer a csuklómon és egyszer a gyűrűs ujjamon. Amikor felfedeztem, kénytelen voltam nagyító segítségével is ránézni, mert meglepően nagy testű volt és nem akartam tévedésből “collateral damage”-ként, valami más élőlényt kinyírni.
A mészárlás végeztével, aztán egyértelművé vált, hogy miért is volt akkora…
Érdekes adat, hogy egyes becslések szerint a Homo Sapiens létének történetében, minden második haláleset, valamilyen módon köthető a szúnyogokhoz. A szúnyogok, eddig 45 milliárd(!) embert öltek meg!
Jelenleg évente 300-500 millió malária megbetegedést okoznak a csípésükkel.