Elöljáróban annyit, hogy “természetesen” én még tandíjmentesen folytattam tanulmányaimat a felsőoktatásban, így most abban a vitában állást foglalnom, hogy szükségszerű a tandíj, vagy nem, nagyon álságos lenne. Néhány gondolatom azonban lenne ezzel a tandíj témával kapcsolatosan.
- Nem tartanám életidegennek azt az elképzelést, hogy az állam, ha már szükség van rá szponzorként, igenis beleszólhasson abba, hogy milyen területeken támogatja a képzéseket, azaz a keretszámokon belül, miképpen osztódjon meg az összeg és ezzel összefüggésben a létszám az egyetemek/szakok között. Ha valaki feltétlenül a mongol ugróegerek társadalomra és ezen belül a jurtaépítésre gyakorolt hatásairól szeretne tanulni, tegye meg, de saját költségen. Ugyanígy, ha az adott egyetem létfontosságúnak tartja olyan szakok fenntartását, melyeknek tudományos tevékenysége abban merül ki, hogy öt évente kiadják a saját művüket (ami már eleve egy értékelés, egy másik ugyanazon a területen dolgozó tudós munkájáról), néha feljavítva, egy-egy kritikai kiadással, akkor az egyetem gazdálkodja ki ezen szakok fenntartását. Teljesen felesleges állami pénzen, leendő munkanélkülieket képezni esztétika / filozófia / könyvtár / ruhatár / büfé szakon. Még mielőtt valaki szándékosan félreértené, nem azt írtam, hogy ezekre a szakokra nincs szükség (főleg a büfésre 🙂 ), írhattam volna azt is, ha Magyarországon ma mozdulni sem lehetne a gépészmérnököktől, hogy a gépészmérnök képzést kellene visszafogni. Szükség van rájuk, de megfelelő mennyiségben és persze a felsorolás is csak vicc volt, de remélem mindenki érti, hogy mit is szeretnék ezzel írni!
- Számomra teljesen egyértelmű, hogy a felsőoktatási intézményekben tanulóknak, csak és kizárólag a “törzsidő” alatt kellene, hogy joguk legyen az ingyenes oktatásra, ösztöndíjra, sőt a 0%-os kamatú diákhitelre is. Láthatunk most példákat a HÖOK oldaláról, hogy micsoda lelkesedéssel lehet küzdeni a tandíjmentességért, ha valaki hét év(!) alatt képtelen elvégezni egy qrva főiskolát! Ugyanígy itt van a másik oldal a kormányszóvivő személyében, aki a fellelhető életrajzi adatok alapján 30 éves koráig vett részt a tandíjmentes felsőoktatásban, majd megindokolja, hogy miért is jogos a tandíj.
- Át kellene gondolni, hogy egy személynél, “darabra”, hány felsőfokú diplomát kell finanszíroznia az államnak? Egyet? Kettőt? Ötöt? Érdemes egy olyan ember képzésbe akár tíz éveknek megfelelő összeget fektetni, aki az eredeti egy-két végzettségével nem tud elhelyezkedni és nappalin akarja végezni a további (többnyire ugyanannyira felesleges) tanulmányait?
- Újra kellene gondolni az előzetes szűrést, azaz a felvételi vizsgák anyagát és ponthatárait. “Bezzeg az én időmben” (BROÁÁÁÁÁF!) még viszonylag nehezen lehetett bekerülni a felsőoktatásba. Ma a megemelt összkeretszámok miatt (jelentősen több felsőoktatási intézmény létezik, jelenleg kb. hétszer annyian tanulnak a felsőoktatásban. mint amikor én végeztem), gyakorlatilag funkcionális analfabéták is bekerülhetnek, elvégre az intézménynek darabra, nem képességre jár a fejkvóta. Ez a funkcionális analfabétizmus nem feltételezés, vagy kitaláció. Egy egyetemi tanszékvezető ismerősöm mesélte néhány héttel ezelőtt.
- Az előző pontból egyenesen következik, hogy nem véletlenül emlegetik néhányan a felsőoktatás színvonalának mélyrepülését. Egyrészről személyes élmények alapján elmondható, hogy az én “szakterületemen” teljesen használhatatlan tudással kerülnek ki emberek a felsőoktatásból, de ez nem egyértelműen az ő hibájuk. A gyakorlatban szinte teljesen haszontalan, vagy inkább használhatatlan tudással látják el őket. Tisztelet a kivételeknek.
- Kis utólagos kiegészítés. Nagyon érdekelne egy olyan adat, hogy az európai országokban, egy-egy a versenyszférában dolgozó adófizetőre (ez nálunk 2,6 millió személy, plusz kb. 900 ezer közalkalmazott, akik ugye már a befizetett adókból működnek) hány tandíjmentes felsőoktatási hallgató jut. Nálunk ez valahol a 10:1 közelében jár, azaz tíz adófizető finanszíroz egy hallgatót. Ez az adat egy kicsivel több,mint húsz évvel ezelőtt minimum(!) 70:1-hez, de inkább 100:1-hez volt. Elgondolkodtató.