Roppant kíváncsian várom, hogy a kormányzat milyen javaslattal fog előállni szerdán a tandíjjal kapcsolatosan. A legutóbbi Orbán nyilatkozat szerint olyan koncepciót akarnak kidolgozni, hogy ha valaki megfelelő képességekkel rendelkezik, sikeresen elvégzi a tanulmányait, majd nem akar azonnal lelépni az országból, akkor “tandíjmentesre” jön ki az oktatása. Ezt elvileg egyedi, névre szóló számlavezetéssel pl. meg lehetne oldani, de biztosan akad még rengeteg más módszer is. Ha valami ilyesmivel sikerül előállni és ezt megfelelően kommunikálják a társadalom felé, viszonylag nehezen lehet belekötni úgy, hogy széles társadalmi támogatást kapjanak a hazai ellenzők.
Remélem nem lesz igazam, de IMHO más irányból lehet várni a heves ellenállást, mégpedig a jelenleg a Magyarországon frissen végzett diplomásokat, legnagyobb számban felvevő EU és nem EU országok részéről. Nekik ugyanis a jelenlegi helyzetnél ideálisabbat el sem lehetne képzelni. Tömegesen, “készen” kapnak egy másik ország által megfinanszírozott felsőoktatásból származó fiatalokat, akiket ráadásul néhány országban a “bennszülötteknél” olcsóbban lehet foglalkoztatni (az itthoni fizetéseknél még mindig sokkal jobban megéri) és csak a tudásuk, helyi viszonyokra történő adaptálását kell megfizetni. Hát nem ideális helyzet? Nekik.
Természetesen viszonylag gyorsan meg lehet majd találni azokat a magyarországi szervezeteket, akik mindezt majd úgy fogják kommunikálni, mintha belső érdek lenne…
Az államnak IMHO úgy kellene viselkedni, mint pl. az amerikai orvosképzésben bizonyos területi kórházaknak, vagy az én személyes tapasztalataimat alapul véve, – bár az a középiskolát érintette – bizonyos ipari cégeknek.
Szerződést kell kötni a diákokkal, hogy támogatják a tanulmányaikat abban az esetben, ha az így megkapott tudást, bizonyos ideig annak érdekében használják fel, akik finanszírozták a tanulmányaikat. Nálunk anno az MVM, ELMŰ és talán a BKV voltak ilyen cégek. Az amerikai orvosi példánál maradva, pedig a nem különösebben vonzó körzetekben lévő kórházak választják ezt a módját az orvos létszám biztosításának.
Ha ezeket a lépéseket megfelelően kommunikálják, valószínűleg mindenki számára előbb-utóbb “leesne a tantusz”, ha továbbra is tiltakoznának ez ellen a változtatás ellen, hiszen mit is lehetne ilyenkor mondani? Követelem, hogy a magyar adófizetők pénzéből képezzenek ki, hogy abban a pillanatban, ahogy kezemben van a diploma leléphessek az országból és máshol dolgozva, máshol adózva folytassam?
Ez az, amit már nem hiszem, hogy bevenne a gyomra sokunknak.
Ez esetben szó sincs röghöz kötésről, mert mindenki szabadon döntheti el, hogy a kötelező törzsidőt valóban Magyarországon dolgozza-e le, vagy inkább azonnal lelép. Ha így dönt, akkor van egy számlája, melyet a kint megkeresett jövedelméből ki kell egyenlítenie és kész. Senki nem haragszik, senkire.
Egyébként ki lehet próbálni ezt a külföldön tanulás dolgot és masszívan meg lehet lepődni, hogy a kormány vs. HÖOK/Rektori konferencia/stb. vitában, nem csak a kormányoldal hazudott, vagy finoman szólva ferdített néhány statisztikát, hanem az ellenoldal is masszívan hazudozott arról, hogy bezzeg más EU országokban milyen hihetetlenül rózsás a helyzet az ingyenes, vagy majdnem ingyenes felsőoktatással kapcsolatban.
Ps: a felsorolt lehetőségek azonban semmilyen hatással nem lesznek arra, hogy a magyar felsőoktatás színvonala és az onnan kikerülők a gyakorlatban kamatoztatható tudásának aránya egyre alacsonyabb.