A post elején a két legfontosabb hír:
- Jó hír: Gyík Gyula még él, táplálkozik, úgy néz ki stabil az állapota 🙂
- Rossz hír: a lábaira ragadt purhab státusza nem nagyon változott, pedig elég sok mindennel próbálkoztam az előző post által leírt történések óta eltelt három és fél hétben 🙁
Miután berendeztem a gyík új lakhelyét, rögtön egy igen komoly “erkölcsi” dilemmába futottam a táplálásával kapcsolatban. A gyíkféléknek (és úgy általában a hüllőknek) megvan a rossz tulajdonsága, hogy csak élő táplálékot hajlandóak fogyasztani. Ehhez a megfelelő szaküzletben, gyíkfélék részére többféle méretű (hangya, légy, kicsi, közepes, nagy) élő tücsköket lehet kapni. A probléma az, hogy én szándékosan, csak szúnyogot és hangyát mészárolok. Berepülő legyet és egyéb élőlényeket, ha hamarabb kapom el mint a lakásba beépített négy gyilkológép (két cirmos és két fekete), akkor inkább kipakolom az ablakon. Tudom, hogy ez a hozzáállás hihetetlenül álságos/ képmutató/ hipokrita/ farizeus (a megfelelő rész aláhúzandó 😉 ) egy húsevő részéről, de ez van. Erről nincs kedvem ideológiai vitába bonyolódni. A két alternatíva közül:
- a gyík éhen hal
- néhány tücsök a tápláléklánc alján végzi
Végül a tücskök beáldozását választottam. Persze miközben hazafelé szállítottam az első adag légyméretű tücsköt, már meg is sajnáltam őket, sőt kettővel össze is barátkoztam. Nem véletlenül nem tartottam eddig soha hüllőt, pedig a gyíkféléket nagyon kedvelem, de ez most kényszerhelyzet.
Az etetést csipesz helyett úgy oldottam, meg, hogy beengedtem néhány tücsköt a szedett-vedett terráriumba aztán oldja meg a természetes kiválasztódás. A tücskök hátránya a zárt terület a gyík hátránya, hogy a lábán lévő bumszlik miatt nem tud rendesen mozogni. Két naponta az életben maradt csapatot szabadon engedem.
Mivel a lehető legkevesebbre szerettem volna redukálni a táplálékként felhasznált tücsköket – azaz a lehető leggyorsabban meg szeretnék szabadulni Gyík Gyulától –, ismét kísérletezésbe kezdtem. Apró, 2x2mm-es kockákra vágtam a mintaként felhozott purhabot és hétféle oldószert próbáltam ki, sajnos eredménytelenül. A képen az öt perc utáni állapot látható a gyakorlatilag teljesen ép kockákkal.
Mivel a kémiai megoldás egyáltalán nem működött, még megpróbáltam a mechanikai eltávolítást is, magyarán nekiestem a teszt purhab tömbnek egy reszelővel és meglepően jól működött a dolog! Mivel a gyík lábának reszelgetése nem tűnt igazán megoldható dolognak, úgy gondoltam ezt a feladatot rábízom, hogy oldja meg öntevékenyen. A terrárium oldalára két helyre is csiszolóvásznat rögzítettem, így amikor azokon mászik, saját maga koptatja a ragacsot.
A macskák továbbra is roppant nagy érdeklődéssel szemlélik Gyula tevékenységét a terráriumon belül. Azt hiszem az ő legnagyobb szerencséje, hogy még nem sikerült kiszöknie.
Végezetül egy portré.
(folytatás következik)