Megjelent egy cikk az indexen a legnagyobb internetes tartalomszolgáltatók cenzúrázási gyakorlatával és a szólásszabadsággal kapcsolatban, de ahogy azt az indexen megszokhattuk a cikk, hogy klasszikusokat idézzek, “nem bontja ki az igazság minden részletét”.

Az USA-ban lassan teljesen egyértelmű, hogy a Facebook, a Google és a Twitter politikailag elfogultan cenzúráz.

Nemrég ugye botrány volt abból, hogy a The New York Times sikeresen szerződtette azt a Sarah Jeong-ot, akinek olyan “bájos” tweetjei voltak, melyekben kifejtette véleményét, hogy a fehérek genetikailag a földalatti életre valóak, kitalálta a #CancelWhitePople hashtag-et (ez is rasszizmus ám!) és számos más finoman szólva necces beírást is lehet találni tőle, melyeket a Twitter egyszer sem tüntetett el.

“White people have stopped breeding. you’ll all go extinct soon. that was my plan all along.”
“White men are bullshit,”
 “basically i’m just imagining waking up white every morning with a terrible existential dread that i have no culture.”

Ehhez képest a mostani botrány hatására egy fekete(!) republikánus politikai aktivista hölgy (Candace Owens), betűről-betűre pontosan ugyanazokat a bejegyzéseket írta a Twitterére, csak éppen a fehéret lecserélte feketére, zsidóra, latinra. Azonnal letiltották és törölték a hozzászólásait, majd amikor elég nagy nyilvánosságot kapott az ügy, ismét “tévedésre” hivatkoztak és visszaengedték. Ezek a “tévedések” idén elég gyakoriak az amerikai republikánus tweetek és fb posztok között. Elég komoly republikánus influencereket tiltottak le és sosem magyarázták meg, hogy miért, elég volt annyi, hogy szerintük gyűlöletbeszéd (hate spech) volt a véleményük.

A másik, szintén gyakori ám jóval finomabb és sokkal nehezebben bizonyítható manipuláció az ún. „shadow banning”. Ilyenkor a fb, twitter, instagram, stb. fiók gazdája továbbra is posztolhat, csak azt veszi észre, hogy egyre kevesebben látják a tartalmat, amit megoszt. Ez persze lehet attól is, hogy gyenge a tartalom, de ez nem napok alatt okozna több tíz-, vagy százezres nézettség csökkenést. Ilyenkor az történik, hogy a szolgáltató virtuálisan elteker egy gombot, ami azt szabályozza, hogy az adott content creator anyagai milyen valószínűséggel jelenjenek meg pl. a YouTube főoldalán, vagy kerüljenek ki ajánlott tartalomként valaki fb falára, stb. Érdekes módon ez is leginkább republikánus kötődésű, vagy éppen teljesen semleges (Philip DeFranco) influencerekkel történt meg. Mielőtt valaki azon csodálkozna, hogy mit is számít, ha egy YouTube-os valakinek bütykölik a csatornáját elárulom, hogy pl. az említett Philip DeFranco-nak több mint hatmillió követője van és a minden hétköznap felrakott videóinak naponta kb. egymillió nézője van. Erről tavaly készített egy videót is.

Ennek a mostani igen gyakori tévedéshullámnak és annak, hogy azt tesztelik, mi történik, ha valakit gyakorlatilag teljesen kitörölnek a virtuális térből (Alex Jones-nak kb. két millió követője volt) biztos semmi köze ahhoz, hogy nemsokára midterm választások vannak az USA-ban és a tavalyi egyértelmű demokrata fölény igencsak elolvadni látszik, valamint a teljes szilícium-völgy a demokratákat támogatja.

Az indexes cikk írója arról is hallgat, hogy a felsorolt social media szolgáltatók ebben a pillanatban elméletileg azért nem vonhatóak felelősségre a rajtuk keresztül megjelenő információkért, mert saját magukat teljesen szabadnak platformnak nyilvánították, azaz elvileg nem szerkesztett tartalmat, hanem véleményeket közölnek. Ez azonban nem áll meg, ha bebizonyítható, hogy politikailag és ideológiailag elfogultan, mégis csak szerkesztik a rajtuk keresztül megjelenő információt.

Még egy apróság a cikkben és általam is említett Alex Jones üggyel kapcsolatban. A cikk írója azt az apróságot is elfelejtette megemlíteni, hogy Alex Jones profilját a LinkedIn-ről is törölték a szabályok megsértése miatt, ahova az illető nem is posztolt semmit!

Ps: megjegyzem amit Alex Jones produkál, valóban nem normális, de ilyen erővel komplett kereskedelmi csatornákat is be lehetne tiltani.