Háegyenegy
Most, hogy már van egy kis rálátásunk a történtekre, talán szépen nyugodtan elgondolkodhatunk néhány olyan adaton, vagy történésen ami eléggé zavaróan hatott ebben az egész H1N1 történetben.
Hogyan engedheti meg egy ország magának, hogy egy olyan stratégiai fontosságú terméket, mint egy (állítólag eddig) három millió embernek beadandó vakcinát, egy olyan cég állítson elő, melynek tulajdonosi hátterét (állítólag) még az ország titkosszolgálata sem tudta felderíteni?
Miképp fordulhatott elő, hogy ennek a bizonyos cégnek a tulajdonosi szerkezetéről a titkosszolgálat egyik vezetője egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt olyan információkat ad, melyek “civilek” által hozzáférhető és egyszerűen kereshető adatbázisok alapján, órákon belül cáfolhatóak?
Vajon miért van még a helyén az az országos tisztifőorvos (hisztifőorvos) aki napokig nem tudott egyértelműen nyilatkozni a terhesek és csecsemők olthatóságáról, majd habzó szájjal fenyegette azokat az orvosokat felfüggesztéssel, akik szakmai aggályaik miatt nem adták be az oltást? Ilyen intézkedéshez (természetesen) a tisztifőorvosnak nincs is hatásköre.
Vajon milyen ellenőrző és kontroll rendszer működhet az orvosok “felett” akik közül MINDENKI megúszta azokat az eseteket, amikor hetekig(!) hagyták valódi ellátás nélkül a H1N1 fertőzött betegeket, akiket csak a végső stádiumban juttattak kórházba, ahol már menthetetlenek voltak? Vajon miért kapott ezerszer kisebb visszhangot a H1N1 okozta halálesetek számánál, azok valódi oka? Minden este, minden egyes híradóban közölték, hogy már ennyi és annyi a halottak száma, de az, hogy az áldozatok közül volt akit két hétig Algopyrinnel és köptetővel kezeltek, vagy volt akit negyven fokos lázzal kétszer is elküldtek az ügyeletről, nem igazán jutott el az átlagpolgárhoz.
És legfőképpen:
Miként lehet az, hogy a Magyarországhoz hasonló lélekszámú Ausztriában, ahol a lakosság töredéke (30000 ember a magyarországi adat egytizede) oltatta be magát a H1N1 okozta halálesetek száma az egy ötöde (kb. 25 ember) a magyarországi (kb. 125-ös) adatnak??? Ezen igen alaposan el kellene gondolkodni.
4 Comments
Other Links to this Post
RSS feed for comments on this post. TrackBack URI
By z, 2010.02.22. @ 07:55:40
Egyszerű: ez bennünk van, belőlünk árad. Sőt, memetikusan kódolt. A feleségem történész (a szakterülete a 19. sz. harmadik és a 20. sz. első harmada) és mostanában sokszor előkerül ez a téma. Nem meglepő módon ezek a problémák akkor is pontosan így léteztek, a jóérzésű emberek akkor is pontosan így felháborodtak rajta. Semmi sem változott. És extrapolálva mondhatjuk: nem is valószínű, hogy fog.
By rivera, 2010.02.22. @ 10:59:31
Egyik rádióműsorban bemondtak egy adatot arról, hogy hányan haltak meg az oltást követő napokban, hetekben. A pontos számra nem emlékszem, de nagyságrendileg valahol a vírusos oltatlan halálozások körül van.
Az általad leírtakon kívül még ez az ami nagyon zavar. Simán csak logikailag, mindenféle virológiai ismeretek nélkül, hogy a fenébe lehet az, hogy aki oltatlan és meghal, ott minden esetben köze volt a vírusnak a halálhoz, míg aki oltás után hal meg, ott sehol sem sikerült kimutatni az összefüggést a halál és az oltás között.
By Gerald, 2010.02.22. @ 11:55:40
Totál igazad van, de azért annak az utolsó bekezdésnek inkább ahhoz lehet köze, hogy Ausztria egy végtelenszer élhetőbb ország szinte minden szempontból. Mutatkozzon ez meg csak az orvosok kötelességtudatában (legyen az országos munkamorál, fizetés, vagy bármi következménye).
Fogalmam sincs, de nem lennék meglepve, ha mondjuk a vakbélgyulladásban, vagy szövődményeiben meghaltak aránya is sokkal rosszabb lenne nálunk, mint odaát.
By fschnell, 2010.03.01. @ 22:11:45
Ahhoz, hogy valakiről eldöntse a körzeti orvos, hogy influenza(gyanús), vagy sem, nem kell extra műszeres felszereltség, csak tényleg egy kis odafigyelés.
Ha az áldozatok idejében antivirális kezelést kaptak volna, biztos, hogy nem lenne száz felett a halottak száma.