A swing fellépő csoport következő koreográfiája! 😀
Tag: Tánc
Eurovision Dance Contest 2008
Tegnap este zajlott a címben említett verseny, melyet érdeklődve figyeltem, hiszen elég sok ország tv műsorai között szemmel tartom az ilyen celeb-profi táncversenyeket és kíváncsi voltam, mit is képesek egymás ellen teljesíteni.
Szinte a verseny elején a dánok egy meglepően profi, nagyon technikás táncot adtak elő. Bár a freestyle is engedélyezett volt, de ez általában az eddig látott versenyek során azért latin és standard elemeket is tartalmazott. Most a táncosok ezt figyelmen kívül hagyták és inkább egy kortárs-jazz fúziós koreográfiát adtak elő, melyben szerintem egy kicsit sokat voltak a földön egy ilyen versenyhez képest, de hangsúlyozom nagyon tetszett és nagyon technikás szép táncról volt szó, csak épp nem ide illett.
A zsűri nekik adta a legtőbb pontot, de a későbbiekben az országok szavazatai alapján hátra csúsztak a versenyben. A srác egyébként zenész/énekes, de emellett szép nagyokat tud ugrani…
Voltak aztán egészen bizarr produkciók is, talán az egyik “leggázabb” az volt, amikor az ír versenyzők a latin táncokat próbálták vegyíteni az ír szteppel. Anyám!
Az Azerbajdzsánból érkezett páros leader-je a táncuk után egy alig néhány tíz milliós nézőközönség előtt kérte meg a partnere kezét.
Angol színekben a Strictly Come Dancing negyedik évadjának negyedik helyezett párosa indult, akik egy tangó, paso doble, jive kombinációt táncoltak, mindezt egy zenére! 🙂
A leányzó borzasztó dinamikus, de egy kicsit bizonytalan volt. Az a bizonyos ugrás, amit Len Goodman és Craig Revel Harwood is kifigyeltek, tényleg zseniális volt, meg aztán az egész kűr, nagyon szórakoztató volt számomra. A zsűri borzalmasan lepontozta őket a közönség heves (és jogos) “booooo”-zása közepette. A rendező, pedig igazán megjegyezhette volna, hogy mit látott a kamerapróbán, mert több bonyolultabb figuráról lemaradtunk a rossz időben alkalmazott nagytotálok miatt.
Az est szerintem legszebb (nem biztos, hogy a legjobb, de mindenképpen a legszebb) táncát a finn páros produkálta, mégpedig “finn tangó” kategóriában. Mint megtudhattuk, Finnországban nagy kultúrája van a tangónak, több fesztivált is tartanak évente és kialakítottak egy sajátos a standard- és az argentin tangó keverékéből álló stílust.
Méltánytalanul hátul végeztek a versenyben IMHO.
Végül a zsűri pontozása és a résztvevő országok szavazatai alapján a lengyel páros nyerte a versenyt. Egyáltalán nem voltak rosszak a gyors rész kimondottan tetszik, de azért voltak technikásabb párosok is a versenyben.
Egyébként a lengyelek után oroszok és szovjet utódállamok versenyzői következtek.
Oktogon hajó
Még szerdán, Brigi meghívott az Oktogon évadzáró bulijára, amit ezúton is köszönök és megígértem neki, hogy amennyiben járóképes leszek pénteken, feltétlenül ott leszek. Mostanában ugyanis csapás, csapás hátán, már ami a lábaimat illeti. A térdműtétem már halaszthatatlan, így három nap múlva belevágunk, azaz a sebészek belevágnak, de hogy ne legyen ilyen “egyszerű” az élet a másik bokámon sikerült összeszednem egy csonthártya gyulladást, ami szerencsére elég gyors, bár finoman szólva intenzív lefolyású volt és akkor még a folyékony nitrogén vs. lábam meccsről még nem is ejtettem szót.
Hozsuzsival érkeztem a hajóra, ahol mindketten kissé elkerekedett szemmel bámultuk a boogie-swing termet elfoglaló lelkes embereket, hiszen első pillantásra, alig egy-két ismerős arcot láttunk. Ahogy beljebb merészkedtünk, persze feltünedeztek a “régi motorosok” is. Persze nincs azon mit csodálkozni, hogy ennyi ismeretlent láttunk, annak tükrében, hogy mostanában milyen ritkán járok/járunk ilyen összejövetelekre.
Miután kibeszélgettem magam a rég látott ismerősökkel és hozsuzsival is táncoltunk, egy érzésre egészen jól sikerültet, felpakoltam a vakut az egyik hangfal tetejére a kisvakut commander módba kapcsoltam és kattintottam néhányat az így összerakott oldalfényes megvilágítással.
A teremben uralkodó hőmérséklet hatására kiültünk a hajó orrába és inkább csak nézelődtünk a maradék időnkben, meg persze itt is kattintgattam néhányat a látnivalókról.
Egészen jól éreztem magam és volt egy kimondott “haszna” is annak, hogy elmentem. A fogfájáshoz hasonlóan, melynek az egyetlen biztos ellenszere, ha a fogorvosi váróban ül az ember most, hogy közeledik a műtét időpontja nem fájt annyit a térdem és éppen gondolkodóba estem, hogy kell-e nekem ez az egész hercehurca? Nos az este erre is megadta a választ. Kell.
Az este készült képeket a http://supp0rt.org/fschnell/pictures/hajo080711/ címen lehet elérni.
Lindyshock 2007
Finoman szólva az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy valóban részt veszek a Lindyshock 2007 táboron, mivel a bal térdem talán minden eddigi teljesítményét alulmúlja és amúgy sem táncoltam, gyakorlatilag három hónapja egy lépést sem.
Képességeimnek és térdemből adódóan a lehetőségeimnek megfelelően a kezdő csoportba jelentkeztem. Kis kitérőként had’ jegyezzem meg, hogy sosem értettem azok gondolatmenetét, akik szándékosan a szintjüknél magasabb csoportba igyekeznek, hiszen ezzel folyamatosan frusztrálják magukat és nem utolsó sorban a partnereiket, ha nem képesek abban az ütemben haladni, olyan szinten, mint a csoport átlaga.
A csoportunk egész egyszerűen zseniális volt! (Szinte) természetesen itt nem a tánctudásunkra gondolok, amivel sikerült néha komoly (negatív) meglepetést okozni a tanároknak, hanem arra, hogy kis létszámunknak köszönhetően nagyon hamar összerázódtunk.
Az órákról és tanárokról csak jókat tudok mondani. Rengeteg olyan teljesen “alap” dolgot árultak el nekünk, melyeket még nem nagyon hallottam mástól.
Tanáraink (szerencsére) nem a figurafigurafigura oktatási metódus hívei voltak, hanem inkább a technikára mentek rá. Ez abból a szempontból jó, hogy figurát DVD-ről is lehet tanulni, ha nagyon hiányolja az ember, de az esetleges technikai hibáit, csak ilyenkor tudja kijavítani valaki. És ebből a szempontból volt hatalmas jelentősége a kis csoportlétszámnak, mivel BÁRMIT hibáztunk, két percen belül felhívták rá a figyelmünket.
Inkább nem írok részletesen az órákról, egyrészt azért, mert nincs idő, másrészt azért, mert a Háború és béke nagyságrendű blogpost-ok eléggé elrettentő jellegűek. Ettől függetlenül nem tudom megállni, hogy ne említsem meg Joseph&Trisha óráit, ahol az esti bulikhoz hasonló hatalmas hangulatot csináltak, annyira motiválva a társaságot, hogy talán a négy nap alatt előforduló egyik legnehezebb kombinációt is sikerült megtanítaniuk úgy, hogy az órák közti szünetekben az egész csoport lelkesen gyakorolta a figurákat.
A bulikon, bevallom nem sikerült átvennem a “lüktetést”. Félreértés ne essék, nem a rendezvénnyel volt baj, hanem velem. Egyrészt négy napon keresztül folyamatosan fájdalom-csillapítóztam magam a térdem miatt és ez egy kissé megviselt, másrészt nem igazán tetszettek a képek, amiket összehoztam és ez eléggé frusztrált. Mindemellett nem győztem mentegetőzni a csoporttárs hölgyeknél, hogy a térdem miatt nem táncolok velük (eleget).
Ebben az állapotban döntő változás csak a búcsúbulin állt be, ahol végre sikerült egy kicsit oldódnom és egészen kellemeseket ugrabugráltam. A “kellemességről” jut eszembe, hogy egy kedves csoporttársammal Zoia-val, valahogy annyira egy hullámhosszon voltunk tánc közben, hogy tényleg élmény volt még azt a többé-kevésbé szegényes tudásunkat alkalmazni.
A záróbuli alkalmával készített képeket utólag átnézve, talán ezek a képek a leghangulatosabbak, hiába a fotó tükrözi a fotós állapotát is…
Nagyon jó érzés volt azt látni, hogy a tanárok mennyire jól érezték magukat, remélem ők is úgy emlékeznek vissza majd erre az eseményre, mint ami nagyot durrant!
Képek: http://fschnell.net/tanckepek/index_lindyshock2007.html