A szerda elég sok szempontból nem volt életem egyik legszerencsésebb napja, de a nap történéseire az tette fel a koronát, amikor a szeretett BlackBerrymet egy elegáns mozdulattal beleejtettem egy vödör vízbe, mely természetesen nem desztillált víz volt.

Telefon kiemel, hátlap lekapva, akkumulátor, SIM kártya, Micro SD eltávolítva a telefont pedig beraktam egy dobozba, amit szilikagéllel töltöttem fel, hogy a lehető  leggyorsabban eltávolíthassam a nedvességet az eszközből. Felhívtam a “magenta” ügyfélszolgálatot és feltétel nélküli hívásátirányítást kértem a lakásban fellelhető tartalék telefonra, ami egy ezer éves “nagymamatelefon“. A telefon korából következően, ebbe a készülékbe sajnos nem tudtam átrakni a BB-ből kiszedett SIM kártyát. Néhány óra múlva aztán előszedtem a BlackBerryt a szilikagél alól, beraktam a kártyákat és az akkumulátor, majd izgatottan bekapcsoltam. A boot folyamat szépen lezajlott a PIN kódomat is sikerrel beütöttem, amikor észrevettem (hiszen a belépéshez nem kellett használnom), hogy az érintő képernyő nem reagál.

Szerencsére a számítógépemmel összekapcsolva még minden adatomat le tudtam róla menteni, aztán kezdhettem törni a fejem, hogy mi is legyen a következő lépés? Valahonnan az agytörzsemből elindult egy kósza gondolat, hogy mintha a készülék megvételekor rábeszéltek volna valamilyen biztosításra, így felhívtam a “magentáék” ügyfélszolgálatát, hogy van-e nekem ilyenem, illetve mit lehet tenni egy ilyen baleset után. Valóban volt/van biztosításom és ez elvileg érvényes a vízbe ejtésre is. Kaptam egy újabb telefonszámot, melyet felhívva megérdeklődték, hogy mi történt, majd közölték, hogy két nap múlva pénteken (azaz ma), futárt küldenek a készülékért.

Szerintem itt került az első néhány homokszemcse a folyamatba. Egyrészt a “futár valamikor reggel nyolc és délután öt között érkezik” egy csöppet tág időhatár és azt jelenti, hogy az ember egy egész munkanapot a várakozással tölthet. A másik homokszem a reakcióidő. Ha ma elviszik a készüléket az tuti, hogy hétfőig nem kerül szervizes kezébe, de inkább egy kicsit később. Tipikusan vízbe ejtett telefonoknál elég kritikus, hogy milyen hamar kezdik meg a telefon tisztítását/javítását, mivel a vízzel bekerült szennyeződések, azonnal nekiállnak korrodálni a telefon belsejében szabadon lévő fém részeket. Értem én, hogy a telefonok többségét érdemesebb cserélni, mint javítani, de ez akkor sem egy szerencsés hozzáállás.

Most éppen a telefon teljesen üresre törlése folyik a gépemhez kapcsolva, szerencsére a biztonsági funkciók tekintetében a Blackberryk még mindig a csúcson vannak szerintem, aztán folytatódik a várakozás.

Ha már sikerül kimozdulnom, átveszek egy a mostaninál azért kicsit modernebb NOKIA “butatelefont” és átpakolom bele a SIM kártyát, hogy legalább az SMS-eimhez hozzáférhessek. Most minimum két hétig se mobil internet, se mobil email, se mobil facebook.

Hogy fogom én ezt kibírni!? 😉

Ps: öröm az ürömben, hogy ezt a telefont elvileg elég lesz hetente töltőre dugni! 🙁

PsII: a biztosítási és javítási fejleményekről, majd beszámolok.