Ma egy csöppet szószátyárabb leszek és néhány saját meglátással is jelentkezem, így ésszerűnek tűnik, hogy a facebook post formátumról, blogbejegyzésre váltsak.
 

Az egyik legfontosabb információ, hogy mivel tegnap a fertőzöttek száma Olaszországban átlépte a kb. 3500-as számot (több mint 3800 fertőzött van az ecdc szerint és 4636 a Johns Hopkins frissebb adatai szerint), innen kezdve Olaszországban “gyakoribb” a megbetegedés, mint Kínában, azaz az olaszok nagyobb százaléka fertőzött, mint a kínaiaké.

Az európai országok adatai az ecdc szerint, ma délelőtt (klikk a képre az eredeti méretért)
A fertőzöttek száma Európában az ecdc szerint, ma délelőtt  (klikk a képre a nagyobb méretért)
 
A szokásos hivatalos táblázat és grafikon mellé egy saját grafikont is megosztok, ezen az olaszországi esetszám növekedést láthatjuk. Sajnos jól látszik, hogy a betegek száma továbbra is exponenciálisan nő, azaz a bevezetett intézkedések, még nem értek el értékelhető eredményt. A problémát jól mutatja, hogy míg Olaszországban március 4.-e és 5.-e között 769 új fertőzöttet regisztráltak, addig Kína, legfertőzöttebb Hubei tartományában (itt van Wuhan is) mindössze 134 új beteg került a rendszerbe.
 
Németországban és Franciaországban is kezdenek elszabadulni az események, mindkét országban 500 fölött van a fertőzöttek száma, bár ez az ecdc táblázatában még nem látszik, de a Johns Hopkins adatai frissebbek és ott már 670 és 653 betegről van szó.
Jól mutatja, hogy mennyire megváltoztak a terjedési viszonyok, hogy a kínai számok már szinte nem is látszanak a nemzetközi számokhoz képest, amibe Európa nagyon belehúzott, bár jobb lett volna ebből kimaradni. Kínában minden azon múlik, hogy bár a gazdasági problémák miatt nagyon sürgős lenne a korlátozások feloldása, van-e annyi türelmük, hogy kivárják, amíg biztonságban engedhetik vissza tömegesen az embereket a munkahelyekre?
Az új esetek megoszlása világszerte (klikk a képre a nagyításért)

YouTube-os cirkálásom során, valahogy beleakadtam abba a produkcióba, amit most, hogy az elmúlt 72 órában kb. kétszázszor meghallgattam úgy döntöttem, hogy másokkal is megosztok és hozzáfűzök néhány gondolatot és információt.

FIGYELMEZTETÉS!!!
Ha valaki a szöveg alatt linkelt videó megtekintésén gondolkodik, kérem tegye azt úgy, hogy egy tisztességes hangforrást (jó minőségű fej-, vagy fülhallgató, vagy egy jó sztereó rendszer) használ, aminek normális mély tartománya is van és ne spóroljon a hangerővel!

Elsőként a műsorról:
A “Beste Zangers” egy holland TV műsor (tulajdonképpen valóságshow), melyben már ismert vagy éppen befutóban lévő énekeseket költöztetnek össze egy ibizai helyszínen, ahol egy élő kíséretet biztosító zenekarral, gyakorlatilag egymásnak énekelnek. Szólóban, duetteket, a másik énekes által írt, énekelt, vagy a másik énekes számára fontos darabokat. Ami lényeges, hogy minden énekes, valahogy saját magához igazítja a dalokat és igyekszik a legtöbbet belevinni a saját stílusából és személyiségéből. Így hallhattunk pl. latin Hotel Californiát, vagy egy olyan Nightwish számot (Nemo), amit gyakorlatilag punkrock tempóban játszottak az eredetihez képest.

Az előadókról:
Floor Jansen egy holland énekesnő, aki a saját hazájában egészen eddig a műsorig, gyakorlatilag ismeretlen volt. A műsorban szereplő másik hat énekes közül az ideiglenes összeköltözés előtt csak ketten hallottak róla. Nemzetközi téren azonban eléggé ismert, mint a Nightwish nevű finn szimfonikus metál zenekar, hihetetlenül tehetséges énekese, de Hollandiában valahogy nem sikerült neki bekerülnie a zenei köztudatba. Ehhez képest a műsor 2019-es évadjának weboldalaira, csak úgy tódultak a nemzetközi “Nightwish Army” képviselői, azaz a fanatikus Nightwish és Floor rajongók és több ezerszeresére növelték az eddigi évadoknál megszokott látogatásszámot.

Henk Poort egy klasszikus képzettséggel rendelkező opera- és crossover énekes. Az aktuális zene szempontjából fontos, hogy ő volt Hollandiában az eredeti “fantom” és a kilencvenes évek vége felé ő énekelte a most is hallható szerepet. Az akkor 11 éves Floor Jansen nagy rajongója volt és Henk jelentette az egyik inspirációt számára, hogy elinduljon az énekesi pálya felé és klasszikus éneklést is tanuljon, melyet aztán egy év után abbahagyott, mert saját bevallása szerint nagyon unta.

Magáról a felvétel körülményeiről is essék néhány szó. A felvétel szakadó esőben (látszik) készült az ibizai Való Világ villában stúdió sátorban, ahol az énekesek ebben az epizódban duetteket énekeltek egymással, élő kísérettel (a zenekar és a háttér énekesek, valamint a hangmérnöki munka és a keverés is önmagában zseniálisak, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni!!!). Floor Jansen és Henk Poort ekkor adták elő az Operaház fantomja c. számot. A zenei kíséret hangszerelése a Nightwish féle szimfonikus metál átiratot vette alapul, melyet még 2005 előtt játszottak az akkori énekesnőjükkel, Tarja Turunennel, aki képzett operaénekes volt.

Floor Jansen nem az a tipikus Christine alkat a maga 183 cm magasságával (plusz magassarkú csizma), inkább a Nightwish zenéjének megfelelően egy valkűrnek nézné az ember, de ez nem volt akadálya annak, hogy a két énekes között olyan hihetetlen színpadi “kémia” alakuljon ki a komoly 2×2 méteres “színpadon”, amely rányomta a bélyegét az egész produkcióra. Egy ilyen dalnál legalább olyan fontos a két előadó közötti kapcsolat, mint maga az ének ahhoz, hogy átütő hatást érjen el. A duettes forduló előtt Floor Jansen kérte meg Henk Poort-ot, hogy ezt a számot énekeljék és Henk Poort ezt azzal a feltétellel vállalta, hogy a legközelebbi hollandiai Nightwish koncerten a zenekar énekes-basszusgitárosa (Marco Hietala) helyett ő énekelhet Floor Jansennel duettet a színpadon. Talán írnom sem kell, hogy ez után az előadás után, már több mint egy évvel a hollandiai koncert előtt pillanatok alatt mind egy szálig elfogytak a jegyek a 2020 decemberi, Amszterdami koncertre!

Floor Jansen, Christine szólamát egy kis csavarral, egy oktávval magasabban kezdte énekelni a szokásosnál egy a klasszikus hangképzéshez közel álló hangzással. Tőle ilyet már a Nightwish koncerteken hallhattunk, így az igazi meglepetést a számomra (sajnos) eddig ismeretlen Henk Poort belépése okozta. Gyönyörű bariton hangja van, megfelelő erővel, energiával, mely a későbbiekben simán átment a már inkább a tenorok számára kényelmes felső tartományba is.

A zene a hangszerelés az ének, mind-mind csodás, de emellett érdemes a felvétel minden egyes kockáját is nyitott szemmel figyelni, hiszen olyan színpadi kapcsolatot figyelhetünk meg a művészek között, ami ritkaság számba megy.

Érdemes megjegyezni, hogy amit Henk Poort 02:28-nál a hangjával művel, azaz operaénekes létére torzítást visz a hangjába, ami klasszikus képzettségű énekeseknél teljesen szokatlan, azt csak és kizárólag Floor Jansen kedvéért tanulta meg. Az énekesi képességeiről sokat elárul, hogy ezt a számára új technikát a saját bevallása szerint két óra tanulással/gyakorlással sajátította el. Floor Jansen reakciója nem is marad el! 🙂

És természetesen lassacskán elérünk a kompozíció végére a híres nagy hangokig. Floor Jansen (ha jól füleltem) az F#5 – Bb5 – D6 lépcsőn megy fel. Igen, a végén nem a Sarah Brightman féle E6-ot, vagy a mások által néha használt Eb6-ot halljuk, hanem egy D6-ot, DE AZT 8 MÁSODPERCIG!!!

Aki esetleg a tanácsom ellenére telefon, vagy tablet “hangszórón” (inkább csipogón) hallgatja a videót, az szinte biztosan lemarad Henk Poort 03:39-kor elhangzó hihetetlenül mély “Sing for Me!”-jéről

Lehet, hogy nem a világ legjobb, vagy legtechnikásabb énekeseit hallottam, de a zene (köszönet érte Andrew Lloyd Webber-nek), a hangszerelés, a hangzás, az ének minősége, a “színpadi együttműködés” összességében egy olyan produkciót eredményezett, ami egyedi,, gyakorlatilag megismételhetetlen (azóta már megismételték a produkciót egy másik műsorban és messze nem ilyen lett), teljesen magával ragadott és napok óta ott is tart.

Tegnap nagyon szépre sikeredett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján rendezett November 7.-ei felvonulás. Rég láttam ennyi betiltott önkényuralmi jelképpel vörös csillagos zászlóval vonuló “tüntetőt”. Egyáltalán nem volt feltűnő, hogy nagy hirtelen “spontán”, hogyan jelent meg ilyen mennyiségű a kurd, kommunista, fegyveres csoportokat reprezentáló zászló Budapesten. Biztos csak nekem nincsenek olyan ismerőseim, akiknek benyúlván a sublótba a zoknikért, nem ütközik bele a kezük egy összehajtogatott YPG zászlóba.

Fotó: Zsolnai Péter/Blikk

Azon azért csak elgondolkodtam, hogy vajon a zászlókat tartók, hány százaléka tudta, hogy a zászlón nem azért van a vörös csillag, mert az adott szervezetek tagjai Heineken rajongók, hanem azért, mert konkrétan kommunisták? Végül is nincs abban semmi, ha a résztvevők November 7.-én(!) úgy tüntetnek egy általuk tömeggyilkosnak tartott diktátor ellen, hogy egy kb. százmillió ember haláláért felelős elnyomó, diktatórikus ideológiát reprezentáló jelkép alatt vonulnak, olyan szervezeteket támogatva, melyek ezt az ideológiát tartják sajátjuknak.

Gondolom ugyanennyire nem lesz senkinek problémája azzal, ha a legközelebbi a “kitörésre” emlékező demonstráción horog- és nyilaskeresztes zászlókkal fognak vonulni a bomberdzsekis kopaszok.

Ps: Minden bizonnyal komoly közlekedési problémákat okozott a városban az Erdogan látogatás (is), de vérhabosan hörgők, vajon miért feledkeznek meg arról, hogy az Oktogonon a Széll Kálmán téren és az egyéb vonulási helyeken nem Erdogan és Orbán, hanem a NOSZF-ot ünneplő felvonulók miatt nem lehetett közlekedni?

Értem én hogy a svédeknél nemzeti hagyomány a “jóemberkedés”, de amikor egy kormány már a saját állampolgárai (és egyéb európai országok állampolgárai) életét veszélyezteti, akkor már valóban itt az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, hogy mi is a végső cél?

Történt ugyanis, hogy a svéd hatóságok, még tavasszal letartóztattak hat (öt?), szélsőséges nézeteket valló és terjesztő imámot. Mindezt úgy, hogy négy egymástól független ügynökség is biztonsági fenyegetésként értékelte őket.

Ehhez képest, most szépen szabadon elsétálhattak, mert a svédek kitalálták, hogy ha ezeket az áldott jó embereket visszatoloncolnák “haza”, azaz Egyiptomba és Irakba, akkor a testi épségük veszélybe kerülne, mivel a helyiek a saját bőrükön (és sajnos egyesek a nyakukon) tapasztalták, hogy milyen is az, amikor az efféle  szélsőségesek hatalomhoz jutnak. Annak rendje és módja szerint rövid úton kicsinálnák ezeket a hazatoloncolt derék állampolgárokat.

Megoldás, maradjanak Svédországban és folytassák áldásosnak nem mondható tevékenységüket, azaz az arra fogékony muzulmánok radikalizálását.

Még Abd al Haqq Kielan, Svédország egyik legnevesebb mérsékelt nézeteket valló imámja is kiakadt a döntésen és teljesen jól látva a történteket megjegyezte, hogy a letartóztatottak, most “mártírként térhetnek vissza” a híveik közé.

Nem igazán tudom, hogy kívülről mit lehetne tenni, de nem biztos, hogy a többi európai országnak tétlenül kellene asszisztálnia a svédek kollektív öngyilkosságához, mert ebből másoknak is baja származhat.