Ma egy csöppet szószátyárabb leszek és néhány saját meglátással is jelentkezem, így ésszerűnek tűnik, hogy a facebook post formátumról, blogbejegyzésre váltsak.
 

Az egyik legfontosabb információ, hogy mivel tegnap a fertőzöttek száma Olaszországban átlépte a kb. 3500-as számot (több mint 3800 fertőzött van az ecdc szerint és 4636 a Johns Hopkins frissebb adatai szerint), innen kezdve Olaszországban “gyakoribb” a megbetegedés, mint Kínában, azaz az olaszok nagyobb százaléka fertőzött, mint a kínaiaké.

Az európai országok adatai az ecdc szerint, ma délelőtt (klikk a képre az eredeti méretért)
A fertőzöttek száma Európában az ecdc szerint, ma délelőtt  (klikk a képre a nagyobb méretért)
 
A szokásos hivatalos táblázat és grafikon mellé egy saját grafikont is megosztok, ezen az olaszországi esetszám növekedést láthatjuk. Sajnos jól látszik, hogy a betegek száma továbbra is exponenciálisan nő, azaz a bevezetett intézkedések, még nem értek el értékelhető eredményt. A problémát jól mutatja, hogy míg Olaszországban március 4.-e és 5.-e között 769 új fertőzöttet regisztráltak, addig Kína, legfertőzöttebb Hubei tartományában (itt van Wuhan is) mindössze 134 új beteg került a rendszerbe.
 
Németországban és Franciaországban is kezdenek elszabadulni az események, mindkét országban 500 fölött van a fertőzöttek száma, bár ez az ecdc táblázatában még nem látszik, de a Johns Hopkins adatai frissebbek és ott már 670 és 653 betegről van szó.
Jól mutatja, hogy mennyire megváltoztak a terjedési viszonyok, hogy a kínai számok már szinte nem is látszanak a nemzetközi számokhoz képest, amibe Európa nagyon belehúzott, bár jobb lett volna ebből kimaradni. Kínában minden azon múlik, hogy bár a gazdasági problémák miatt nagyon sürgős lenne a korlátozások feloldása, van-e annyi türelmük, hogy kivárják, amíg biztonságban engedhetik vissza tömegesen az embereket a munkahelyekre?
Az új esetek megoszlása világszerte (klikk a képre a nagyításért)

A hétvégén ismét volt időm használni a nemrég összerakott mikroszkópomat és fotóztam is vele.

A képen egy kutya herecsatorna látható a spermatogenezis különböző fázisaiban lévő spermiumokkal.
A spermiumok érése kívülről a csatorna közepe felé spermatogonium -> spermatocyta -> spermium fázisokon keresztül halad. Középen felül a lumenben (üregben) jól láthatóak a még a fejükkel a csatorna falba ágyazódott már majdnem kész spermiumok és kilenc óra irányában már néhány elszakadt, csak a célba jutáshoz és az “adatátvitelhez” szükséges elemeket tartalmazó kész spermium is.

(klikkre nagyban is megnézhető)

Ha esetleg valakinek van piros-cián (anaglyph 3D) szemüvege, íme egy kicsit térhatású változat a metszetről.

A képet 12 “réteg” egymásra pakolásával készítettem. Így lehetett elérni a nagy mélységélességet a mikroszkóp objektívem képalkotási hibájának kiküszöbölését és azt, hogy 3D képet is lehessen készíteni belőle.

Bertalan kedden átesett az első kemoterápiás kezelésén, ami esetünkben két tablettát jelent a naponta kapott szteroid mellett. Ezeket a tablettákat ezentúl két hetente fogja kapni, ha nem jelentkeznek kivédhetetlen mellékhatások.
Mivel a cicának a tápcsatornát érintő problémái vannak, így nem lehetünk biztosak abban, hogy a beadott dózisból mennyi szívódik fel, de minden két hétben a kezelés nem csak a gyógyszer beadásából, hanem vérkép és ultrahang vizsgálatból fog állni, így reményeink szerint nyomon lehet követni a kezelés hatékonyságát.
Jelenleg nem látom nyomát, hogy a kapott gyógyszernek bármilyen plusz mellékhatása lenne, pedig a cica állapota, finoman szólva nem volt rózsás, de ez semmiképpen nem romlott és nagyon reménykedem benne, hogy egy-két héten belül, már a szteroid közvetlen jótékony hatását is látni fogom a cicán az étvágy és súly növekedésben.
20161120_135355

Jó, ha néha szembesülünk a nagyságrendekkel, melyek körbevesznek bennünket. Így legalább többé-kevésbé el tudjuk magunkat helyezni a világegyetemben és csöppet reálisabb képet kapunk arról, hogy hol is van a helyünk és mennyit számítunk az egészhez képest.

Ehhez egy egészen jó kiindulási pont a legnagyobb és a legkisebb “dolog”, amit eddig sikerült lefényképeznem:

big_small_03

Balra az Androméda-ködnek nevezett galaxis, melynek átmérője kb. 220000 fényév, azaz durván 2.08131625×1021

2081316250000000000000

méter és jelenlegi ismereteink szerint, mintegy ezermilliárd (magyarul billió, angol nyelvterületen trillion) csillagot tartalmaz. Távolsága a Földtől, jelenleg 2,5 millió fényév, azaz amikor rápillantunk egy távcsövön keresztül, vagy fényképet készítünk róla, akkor a két és fél millió évvel ezelőtti állapotát látjuk. A Földön kb. ekkor élhetett a Homo Habilis (“ügyes ember”) az egyik első eszközkészítő ősünk. A távolság megadásánál azért tettem hozzá a “jelenleg” szót, mert a saját galaxisunk a Tejútrendszer és az Androméda-köd közelednek egymáshoz és várhatóan négy milliárd év múlva “összeütköznek” és a két spirálgalaxisból valószínűleg egy hatalmas elliptikus galaxis alakul ki.

Jobbra a saját vérem (vérkenetem) látszik Quick-panoptic készlettel megfestve.

  • A legnagyobb számban látható, kör alakú, középen világosabb objektumok a vörösvértestek. Átmérőjük átlagosan kb. 7 µm, azaz 0,000007 méter. Egy átlagos felnőtt emberben 20-30x annyi vörösvértest található, mint amennyi csillag alkotja az Androméda-ködöt. Hogy ezt a hatalmas számot fenn tudjuk tartani a csontvelőnk másodpercenként(!) 2,4 millió új vörösvértestet termel, mivel egy vörösvértest élettartama kb. 120 nap.
  • A jól látható karéjozott sejtmagvú (kékeslila festődés) nagyobb objektumok a fehérvérsejtjeim (neutrofil granulociták). Ezek mérete kb. kétszer akkora, mint egy vörösvértesté, azaz 0,000014 méter.
  • A kicsi sötétlila gömbök (néhol összetapadva) a vérlemezkék, más néven trombociták. Átmérőjük kb 2 µm, azaz 0,000002 méter.

A galaxis és a vérlemezke mérete között 27 nagyságrendnyi különbség van, azaz a galaxis átmérője kb. 1.040658125 × 1027-szer nagyobb. Ez nullákkal kiírva

1040658125000000000000000000

.

A két képet ugyanazzal a Nikon D7100-as fényképezőgéppel készítettem! 🙂

A mikroszkópos képet (kenetkészítést és festést is beleértve) három napja csináltam. A használt mikroszkóp egy 50-60 éves vázból (Zeiss L, 1933-ban került piacra az első ilyen típus) és egy lengyel PZO 40/0,65 – 160/0,17 típusú objektívből állt. Ezeket nemrég utó-születésnapi ajándékként kaptam. Az M31-et (Androméda-köd) ábrázoló képet tavaly augusztusban egy kistelével (Nikkor 85mm 1:1.8 D) és egy EQ5 állvánnyal fotóztam.

Bónuszként egy úgynevezett sötét látótér megvilágításos kép egy festetlen vérmintámról. A kör alakú objektumok itt is a vörösvértestek a nagyobb belső struktúrával rendelkező kékes alakzatok a fehérvérsejtek a fényes pöttyök pedig a vérlemezkéim.

DSC_7445m4