Jó kis cikk jelent meg az azonnali.hu-n a kurd-török konfliktussal kapcsolatban. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy Szalai Máté neki mert menni annak a mainstream média által sugallt álláspontnak, hogy itt alapvetően a jó és a gonosz harcáról szól a dolog. Ehelyett egy kicsit árnyalta a helyzetet tényekkel (elvégre ő legalább bejárta a helyszínt és nem kávézókban/romkocsmákban szerzi az információit) és ezzel azonnal magára zúdította a libnyaf oldal haragját. Leginkább természetesen az olyan öntudatos körúti mozgalmárokét, akiknek mondjuk az YPG, PKK, SDF rövidítések semmit nem mondanak és maradnak a “bántják ezeket a hősöket, akik legyőzték az ISIS-t” (egyébként teljesen kamu) toposznál.

Sokan hajlamosak megfeledkezni róla, hogy a most áldozatként beállított kurdok az általuk a szíriai polgárháború közben megszerzett (igen megszerzett, mert a most uralmuk alatt lévő területek többsége sosem volt az övék) és irányított területen az asszírok (arabok) folyamatos zaklatásával és a területről elüldözésével tulajdonképpen etnikai alapú tisztogatást vittek végbe. Az alábbi videót az Amnesty International készítette, még 2015-ben, ahol az erőszakos kitelepítéseket és házrombolásokat dokumentálták. A kurd szóvivők részéről többször elhangzik, hogy csak ideiglenes kitelepítésről van szó a harcok miatt. Ugye nem is kell leírnom, hogy a Törökországba üldözött családok, azóta sem térhettek vissza a lakhelyükre, ha egyáltalán maradt valami az otthonukból.

Az YPG által megszállt területeken élőknek nem csak etnikai, hanem vallási üldöztetésben is részük volt, amikor pl. keresztény iskolákat zártak be. Végül is mi mást várhatnánk egy alapvetően szélsőbalos, marxista-leninista ideológiát magának valló csoporttól? Nem véletlen az az ötágú vörös csillag az YPG és a PKK és az egyéb kurd szervezetek zászlajában. 

Akiket elüldöztek, vagy sikerült elmenekülniük, még szerencsésnek nevezhetik magukat, mert az SDF tagjai a megszállt területeken tisztogatásokba kezdtek, melyeknek célpontjai voltak a területeken működő arab emberi jogi szervezetek aktivistái is, akik egyszerűen eltűntek, miután a katonák elhurcolták őket Raqqa, Hasaka és Deir Ez-Zour körzetéből. Az aktivistákkal együtt közel háromezer polgári személy hollétéről nem lehet tudni, köztük 631 gyerek és 172 nő is van. Mindez az egyáltalán nem elfogult Syrian Network for Human Rights 8 oldalas jelentésében olvasható. A jelentésben azt is megemlítik, hogy a főleg kurdokból álló SDF pontosan olyan módszereket alkalmaz, mint az ISIS, csak ők éppen a terror elleni harcra hivatkoznak.

Amellett sem illő szó nélkül elmenni, hogy eszünkbe jutna a szélsőbalos PKK ideológiai vezetője Abdullah Öcalan, aki anno szocialista forradalomról és kommunista állam létrehozásáról delirált, mielőtt 1984-ben elvtársaival nekiállt török katonákat, rendőröket és nem mellékesen török civileket is gyilkolni. Miután forró lett a lába alatt a talaj Törökországban, “bátran elfutott”, egészen Szíriáig, ahonnan 1998-ban kiutasították, mivel ott is folytatta áldásosnak éppen nem nevezhető tevékenységét. Némi CIA segítséggel végül Kenyában 1999-ben elfogták és Törökországba szállították, ahol börtönbüntetésre ítélték. Törökország az USA, 28 európai állam és Japán is terrorszervezetté nyilvánította a PKK-t, csak éppen erről valahogy mostanában mindenki megfeledkezik.

A PKK a finanszírozásának egy részét azzal oldja meg, hogy drogot termelnek és csempésznek. Ebből évente kb. másfél milliárd(!) dollár bevételük van. Kihasználva az instabil helyzetet Irakban, a PKK Irakon keresztül juttatja el az afganisztáni heroint Szíriába, majd Törökországba és onnan Európába és az USA-ba. Egyes források szerint ők a harmadik legnagyobb drogkartell a világon és az európai drogkereskedelem 80%-át ők kontrollálják. (egy érdekes 28 oldalas dokumentum a témáról)

Mindezek mellett Öcalannak sikerült a másik mostanában igen “divatos” hívószóra is rátelepednie a kurd eredetű Jineology nevű ideológia formájában, mely egyfajta feminista irányzat. Nem véletlenül kapott akkora szerepet a nemzetközi balliberó médiumokban, hogy az YPG-ben milyen számban harcolnak nők is és az YPJ csak nőkből áll. Mondjuk a szervezetek honlapjain olyan szinten megy a kissé primitív kommunista propaganda és az Öcalan személyi kultusz, hogy az öreg Joszif Visszarionovics is elismerően csettintene.

És, talán nem is kellene leírnom, hogy a kommunista és feminista ideológia mellett “environmentalisták” is (van erre jó magyar szó?), aminek a tartalma nem egészen világos annak fényében, hogy olyan területeket is elfoglaltak, ahol kitermelhető olaj van. Legyünk jóindulatúak biztos csak a kitermelést akarják megakadályozni.

Ilyen ideológiai előkészítés után, ugye senki sem csodálkozik, hogy a túlnyomórészt balliberális médiumok és a nemzetközi balos, zöld és feminista szervezetek miért álltak egyértelműen a kurdok oldalára és miért tekintenek mindenkit célpontnak, aki csak fel meri vetni azt, hogy kicsit nézzük már meg alaposabban, hogy mi is a helyzet arrafelé, ne ítélkezzünk azonnal.

A média elfogultságára tökéletes példa volt a napokban nagy port felkavart (aztán gyorsan elcsendesedett) “a gonosz törökök vegyi fegyvert vetettek be” ügy, amiről egyrészt gyorsan kiderült, hogy az a bizonyos vegyi fegyver maximum fehér foszfor lehetett (mert ugye a többit utólag is ki lehetne mutatni), másrészt egyetlen független humanitárius szervezet sem erősítette meg a mai napig ezt a vádat (a törökök is tagadják, de ez természetes). Harmadrészt pont a kurdoknak “segített be” alig két évvel ezelőtt az amerikai légierő, amikor bizonyítottan(!) fehér foszfor bombákkal szórták meg a még civilekkel telezsúfolt és az épp akkor SDF-nek nevezett YPG (azaz kurdok) által ostromolt Rakkát és akkor valahogy nem fintorogtak az egyébként sűrűn lakott polgári célpontok ellen bevetett (elvileg) vegyi fegyver miatt.

Akit érdekel, annak érdemes rákeresni arra, hogy miképpen nézett ki Rakka (Raqqa) az ostrom után. Drezda 1945 február 14.-én egy kissé összeszedettebb város benyomását mutatta.

Mendly Dorottya roppant nagyvonalúan áldozná fel, vagy legalább is veszélyeztetné európai katonák életét egy olyan térségben, ahol a jelenlegi tárgyalások eredményei szerint a török támadás után, úgy tűnik, hogy egy stabilabb helyzet fog kialakulni, mint ami eddig volt mivel a kurdok kénytelenek lesznek megállapodni Aszaddal. Mendly Dorottya és a vele hasonlóan gondolkodók simán belemennének egy alkuba egy alapvetően terrorista szervezettel, aminek következményeit már elég jól láthattuk egyszer az USA által támogatott tálibokkal kapcsolatban.

Ha annyira gondja van valakinek, nosza oda lehet menni és harcolni, nem a babzsák fotelek biztonságából arcoskodni, vagy kézműves szójalattéval a kézben tüncikézni azért, hogy másokat odaküldjenek.

A törököknek pedig előbb-utóbb kezdeni kell valamit azzal a három és fél millió szíriai menekülttel, akik közül nem kevesen pont a kurdok miatt vannak Törökországban. Vagy felénk indítják el őket, vagy vissza a megszállt és biztosított területre.

Ilyen esetben igenis reálpolitikára van szükség, nem mindenféle rózsaszín fellegekben járó ideológiák szerinti válaszokra.

A török-kurd konfliktusban nem ördögök és angyalok küzdenek. Mindkét félnek vastagon van vaj a füle mögött és a valóságban (nem a média által sugallt világban) egyiknek sincs erkölcsi fölénye a másikkal szemben.